Mint égve felejtett lámpában a villanykörte
izzik bennem a fájdalom bár lennél porcelánedény
összetörnélek keresztet vetek a táj homlokára
amerre mentél visszafordíthatatlan az út mint a folyó
kétszer nem léphetsz bele ugyanabba a tévedésbe.
Kategória:
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: