Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,
Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gitártokokban gyűlnek az aprópénzek,
Boldogan dalolnak az utcazenészek,
Az élettől részeg az az öreg csavargó, az a padon alvó,
Csipp-csepp, egy esőcsepp cseppen a földre,
Csak figyelem csöndben, hogy a tócsát kitöltse,
Csak fel ne költse, hisz jobb, ha nem látja,
Hogy újságpapírral van bevetve az ágya,
Pedig valaha szerették, de a magányba menekült,
És pont azokon a napokon marad rohadtul egyedül,
Mikor kéne egy társ, akivel mindent megoszthat,
Örömöt, bánatot, jót és rosszat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog
De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok
A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton
Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vastag könyveket olvasok érdektelen témákról.
Áltudományok, amiket szívem szerint félvállról
Se vennék. Ha csak picit lennék merészebb,
Odaköpnék az ajtó elé, és otthagynám az egészet,
Csak a társadalmi normák, íratlan szabályok
Azt suttogják a fülembe: odaköpni nem ajánlott.
Én meg szót fogadok szépen, és csak tényleg nagyon mélyen
Érzem azt, hogy nekem ezen már túl kéne lépnem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyél boldog, még akkor is, ha sírni kell,
vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel.
Legyél boldog, még akkor is, ha nagyon fáj,
legyél boldog, még akkor is, ha nem muszáj.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magamnak ásom a sírom, talán még bele is fekszem,
De nem tudok úgy örülni, hogy más közben szenved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned.
Felkötöm magamat egy cérnaszálra,
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma,
Ha kell, elmegyek innen, én nem leszek gyáva,
Már jegyet váltottam az álomvilágba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Soha, soha, soha nem érzek együtt veletek
Könnyes lehet a szemetek, de nem érdekel a lelketek
Akkor is elmebeteg maradok, ha belegebedek
Ha síró gyereket látok, én a szemébe nevetek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet.
Ő teremtett meg, de most mit kezdjen veled?
Mi mást is tehetsz? Amit tudsz, az ma még elég lehet,
De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek.
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból,
Határon innen és határon túlról,
Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória,
Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Maga után hagyott egy aprócska kis levelet,
Bocsánat drágám, de már szerettelek eleget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás