Annyira félek, hogy elveszítek valamit, amit szeretek, hogy ezért semmit se vagyok hajlandó szeretni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egész életemet arra fordítottam, hogy minél kevesebbet érezzek. Nap mint nap kevesebbet éreztem. Az öregedés teszi? Vagy valami rosszabb? Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A félénkség az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit akarsz. A szégyen az, amikor elfordítod a fejedet valamitől, amit nem akarsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol valaki, akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Arra a sok mindenre gondolok (...), amit tettem. És arra a sok mindenre, amit nem tettem. A hibák, amelyeket elkövettem, számomra nincsenek többé. De nem vonhatom vissza azokat a dolgokat, amelyeket nem tettem meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak arra kíváncsi, szeretem-e, mindenki csak erre kíváncsi, nem maga a szeretet érdekli, hanem a tudat, hogy létezik a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. De tudtam, hogy fájdalmat okoznék. Úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet tragédiája, hogy semmit se szerethetsz jobban annál, ami hiányzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

El voltunk rá szánva, hogy fütyülünk arra, amire fütyülnünk kell, hogy új világot építünk a semmiből, ha ebből a meglévő világból semmit se lehet megmenteni, életem egyik legjobb napja volt, amelynek során éltem az életemet anélkül, hogy egy másodpercre is eszembe jutott volna az életem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szégyen (...), hogy élnünk kell, de tragédia, hogy csupán egyetlen életünk van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Boldog-e, aki együgyű, nem is tudom, de a gondolkodás annyira fáj, meg különben is, mire mentem valaha is a gondolkodással, melyik az a nagyszerű hely, ahová általa eljutottam? Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feltaláltam egy könyvet, amelyben minden szó minden nyelven megtalálható. Nem lenne nagyon hasznos, de ha valaki megfogja, tudhatná, hogy a kezében tart mindent, ami elmondható.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen állat, amelyik elpirul, nevet, vallása van, háborúzik, és szájon csókol. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy minél többet csókolózik az ember, annál emberibb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annyian lépnek fel és le az ember életének színpadán! Százezrével! Nyitva kell hagyni az ajtót, hogy bejöhessenek! De el is kell engedni őket!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A dal olyan szomorú, amilyen szomorú az, aki hallgatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajnálom, hogy eltart élethossziglan, amíg megtanulunk élni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Haladt az idő, mint integető kéz egy vonaton, amelyen szerettem volna rajta lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás