„ Ha volna választásom, az csakis te lehetnél,
Mert nincs is szebb dolog egy nyári szerelemnél,
A parti fűben fekve, a csillagunkat csodálva,
Így álmodjuk magunkat a földöntúli szobámba,
És ha hiányzol néha, csak lehunyom a szememet,
Ha azt kérném, hogy maradj itt, mi lenne a felelet?
De ne is mondj semmit, álmodozzunk tovább ma,
És örökké emlékezzünk majd erre a csodára! ”

„ A tökéletes pillanat úgy elrohan, mint egy álom,
A szemem már lezárom, mikor izgatottan várom,
Mikor tudom, hogy ez véget ér, hiszen csak egy pillanat,
Nem is reménykedem benne, hogy majd végleg így marad.
Ezért aztán egyedül, úgy, hogy nem zavar meg senki
Eljátszom, hogy megszűnik a világ, nekem ennyi. ”

„ Volt egy első csókunk, igazi, tele voltunk szenvedéllyel,
Volt egy közös álom, mámoros, ilyen csak egyszer ér el,
Volt egy első éjszaka, tele tűzzel, ahogy rád néztem,
És voltál te, akivel én mindezt egyszer átéltem. ”

„ Ha bánt az élet, okkal teszi, nem öl meg, csak erősít. ”

„ Pár fájó érzés a szívverésnek utat adva született
Pár dobbanásban fogalmazódott meg ez az üzenet
Így egy művészlélek művészettel minden érzést feltár
Ettől a fájdalomtól lesz ez most egy szenvedélyes leltár. ”

„ Hazudnék, ha mondanám, hogy nem tör rám a gondolat,
Hogy lesz, amikor már csak úgy hallhatod majd a hangomat,
Ha felteszed a lemezem, hogy szóljon a rímek hegye,
De ha hívni próbálnál, túl késő, nem lesz, aki felvegye. ”

„ Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem nyolcvan, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. ”

„ Visszavárlak még, de messze a cél,
Messzire sodor el tőled a szél.
Ne felejts el, most ne engedj el,
Várni fogok rád, csak szabadíts fel. ”

„ Egy tökéletes kép volt, mikor láttam magam a szemedben,
Meg jó reggelt kívántam, édesen itt feküdtél mellettem,
És amit fülembe súgtál, rávéstem egy padra,
Tökéletes pillanatot ezzel az örökkévalóságnak adva. ”

„ A magány nem gyógyít, az írás nem kezel,
A gép nem gyógyír, a DELETE nem vesz el.
Elvágyódnék hozzád, örök börtönöm leszel,
Talán a közöttünk lévő rácsokon az idő majd reszel,
S ha majd a zárkán átlátsz és észreveszel,
A legboldogabb emberré és szabaddá teszel. ”

„ Téged megbénít a félelem, engem meg a bánat,
Téged oda húz egy kéz, ami engem a halálba rángat.
De most elmegyek, elfogyok, mint a gyertyáról a viasz,
Tudom, ha valaha meghallod a nevem, azt kérdezed: ki az? ”

„ Ha jót ígér a holnap, ne dőlj be, el ne hidd,
Semmi jót nem fog adni, hazug szóval csábít. ”

„ Aki a hallgatásom nem érti, az a beszédemet sem. ”

„ Maradni szeretnék, el sem hiszed, mennyire,
Még nem is sejtem, miként futok olyan messzire,
Hol már nem éget emléked, ahol nem édes csókod,
Nem hiszem, hogy bárhol lehetnék még ilyen boldog.
Maradni szeretnék, tán nem is baj, hogy nem lehet,
Ugyan, miért lennék itt, ha nem foghatom meg kezed?
Szellemként jár majd egy hűvös árny a faladon,
Ha másból nem, majd ebből tudni fogod, mikor feladom... ”

„ De azt mondom neked, nézd magad legelőször
Mert lehet, hogy a bűnben mindenkit megelőzöl
És ha úgy látod, hogy minden helyes, amit teszel

Akkor jön majd egy nemzedék, amit a te tetted nevel. ”

„ Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell.
Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok.
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már?
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom. ”

„ Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak? ”

„ A hazámat csodálom, hisz az életünk játék,
Túl komolyan veszitek, csak egy mosolyt látnék
Az arcodon, amint te is minden nap ráébredsz,
A következő napod is csak ugyanúgy játék lesz.
Ezért ne add fel most, csak indítsd el újra,
Az életünk már nem áll le, bármilyen furcsa,
Ezt addig kell élvezni, amíg megtehetjük,
Mindegy, hogy ér véget, mi mindenképp szeretjük. ”

„ Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre. ”

„ Egy könny egy könyvbe zárva,
Mint a rab, ki nem szabad, de jóra várva száll.
Nem kell tanár a szív nyelvén,
Ért, aki érez, én miért ne tenném? ”

„ Fussunk messze, olyan boldog lettem,
Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem,
A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat,
És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt! ”

„ Anya, mondd el, miért nem hívtál?
Anya, rossz, hogy kitagadtál.
Tudod, felnőttem már, és a szívem még fáj,
nem kellesz, már így jó. ”

„ Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek. ”

„ Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod. ”

„ Soha többé nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét, hittem, tárt karokkal vár,
Amire vágyom, miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban. ”

„ Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz, nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni! ”

„ Szeretlek, tudd meg, hiába titkolom,
A lakat zárva, de a kulcsát itt hagyom. ”

„ Van remény, igen! De hol? Én nem látom,
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom,
Mintha állnék, várnék, egy helyben járnék,
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék. ”

„ Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek. ”

„ Gyere, ülj ide mellém, hadd súgjak valamit!
A kapocs közöttünk, mi kettőnket alakít.
Nem kell más, nem érdekel senki,
Tőlem téged senki nem tud elvenni.
Hogy veled maradok-e? Tudod a választ...
Amíg csak élek, mindig nyújtom a támaszt.
Itt vagy mellettem, más nem számít,
Lelkem egy szikla, de szemed meglágyít.
Ha elmennél, nem lenne értelme
Folytatni, többé nem kelnék életre! ”

„ Bús felhők között az ég,
Bár eső rejti, mindig kék.
Azt súgja; nem lesz gond,
Folyton csak ennyit mond. ”

„ Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében. ”

„ Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. ”

„ Álmodozok róla, hogy majd a szabadban elterülve
Nyugalom lesz mindenhol, és bezárkózom belülre,
Az elmém titkos zugába, és rájövök majd végre,
Hogy te hiányzol egyedül az út végéhez érve. ”

„ Csak játszottam, és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívhez szólót írogat.
Bocsánat, ha most könnyes szemmel szemléled ezt
Így az idő távlatából már minden másképp fest. ”