Ahogy idősebbek leszünk, talán mi, emberek se hiányolunk annyira másokat. Talán ennyit tesz felnőttnek lenni - inkább arra összpontosítunk, amink van, nem pedig arra, amink nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy bízhatná rá a temetést erre az emberre, aki ilyen gondatlanul bánik a szavakkal? Hiszen "veszteségről" beszélni ilyenkor nevetséges: elveszíteni a cipőjét szokta az ember, meg a kulcscsomóját. Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rossz híreket kapni jó baráttól könnyebb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenkinek van egy sztorija; mindenki leplezi a múltját, hogy önmagát védje. Vannak, akik jobbak és alaposabbak másoknál. De hogyan lehet élni egy olyan világban, ahol senki sem az, akinek látszik?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátság sokban hasonlít a szerelemre: a szikra és az újdonság lassan megkopik, és átadja a helyét valami kényelmesnek és kiszámíthatónak; olyan lesz, mint egy kardigán, amelyet esős vasárnapokon veszünk elő a fiókból, amikor valami melegre és ismerősre vágyunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha olyasvalakire gondolunk, akit szerettünk és elvesztettünk, újra együtt lehetünk vele. A többi nem számít.

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Talán naiv dolog azt hinni, hogy aki nem panaszkodik, nincs is panasza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szülő szavunk nem főnév, de még nem is igenév, hanem ige, mivel folyamatos cselekvést, történést, létezést fejez ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk - melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak álmok, amelyek nem szállnak el az ébredéssel. Ez azonban annyira valószerűnek hat, mintha nem is lenne álom. Mintha tényleg megtörtént volna.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két egymást szerető ember együttléte alatt kialakul egyfajta koreográfia. Lehet, hogy észre sem veszik, de a testük egymásra hangolódik: egy nyakcirógatás, egy simítás a hajon. Egy gyors csók után levegővétel, majd egy hosszabb csók, mialatt a férfi keze a blúz alá nyúl. Létezik egyfajta menetrend, megszokott rutin, de nem a szó "unalmas" értelmében. Egyszerűen arról van szó, hogy mindketten megtanulják a másikat, egymáshoz alkalmazkodnak, és ezért történik, hogy amikor hosszú ideig egy és ugyanaz a partner, a fogak nem koccannak össze, az orrok és a könyökök nem ütköznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Idővel minden emberi érték megkopik. Még azt is eltűröd, amit normális esetben nem fogadnál el. A békés együttélés (...) felér a megbocsátással. Soha nem fogod ugyan megszeretni azt, amit gyűlölsz, de megtanulsz együtt élni vele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem árt óvatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiszek az emberekben. Hiszek erejükben, hogy egymást segítsék és mindenhol dacolva éljenek. Hiszek az átlagemberek átlagon felüli tetteiben. Hiszem, hogy mindig van mit remélni - hacsak egy szebb holnapot is -, és hogy a remény a leghatásosabb drog a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy csoda csak addig lehet csoda, amíg ki nem derül róla, hogy mégsem az.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az életben néhány olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, az életútja kettéválik előtte, s bármelyik göröngyös ösvényt választja, a szeme ezután mindig a másik felé sandít, mert azt érzi, hibázott, mégiscsak a másik irányba kellett volna mennie.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tűzben az az érdekes, hogy alattomos - lopakodik, nyalakodik, aztán a válla fölött hátranéz, és kiröhög. És gyönyörű is, a rohadt életbe. Mint a naplemente, ahogy vörösbe borít mindent maga körül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami eltörött, legyen az csont, szív vagy barátság, összeragasztható, de tökéletesen soha nem lehet helyrehozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyermekkorunkban meg van a saját nyelvünk, ami nem olyan, mint a francia vagy a spanyol vagy bármi, amit elkezdünk negyedikben. Úgy születünk, hogy ezt tudjuk, de aztán el is veszítjük. Hétéves kor alatt mindenki folyékonyan beszéli a "ha" nyelvet. Töltsél csak el egy kis időt egy 100 centisnél nem magasabb egyénnel, és meglátod! Mi lenne, ha egy hatalmas madárpók mászna elő abból a lyukból ott, a fejed fölött, és jól nyakon csípne? Mi lenne, ha az egyetlen ellenmérget egy hegy tetején őriznék bezárva? Mi lenne, ha túlélnéd a pókharapást, de úgy, hogy csak a szemhéjadat tudnád mozgatni, és pislogással kéne kimorzéznod az ábécét? Az már nem számít igazán, hogy milyen messzire jutsz a kitalálósdiban, a lényeg, hogy ebben a világban még minden lehetséges. A gyerekek úgy gondolkoznak, hogy tárva-nyitva vannak a világra, és szerintem akkor lesznek felnőttek, amikor lassan becsukódnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki úgy születik, hogy a lelke egyik fele nem sima, hanem töredezett, és vannak, akik arra vágynak, hogy megtalálják azt a darabkát, amelyik éppen odaillik. Ha kell, egy életen át keresik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem is olyan sokkal ezelőtt a hajósok még azt hitték, a tenger szeszélyes, és az iránytű a sárkányok birodalmát is megmutatja. Eszembe jutottak azok a felfedezők, akik a világ végét keresték. Hogy félhettek leesni a földkorong szélén, és hogy meglepődtek, amikor a mélység helyett soha nem látott, csodás tájak tárultak a szemük elé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A babák testsúlya mindig ideálisnak mondható, és ezt onnan tudjuk, hogy ha lerakjuk őket a vállunkról, valami hiány keletkezik a nyomukban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, látod-e, amint a múltad rejtett jelecskéi térképszerűen egymásba fonódva kirajzolják mostanáig vezető utadat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az örökbefogadás olyan, mint az a könyv, amiből kitépték az első fejezetet. Így is lehet élvezetes, de az ember óhatatlanul kíváncsi az elejére. Ám a könyvesboltban nem tudnak ép példányt adni. Mi van, ha az első fejezet annyira megutáltatná az emberrel, hogy gyalázkodó kritikát ír az Amazonra? És ha ezzel sértené a szerző érzékenységét? Mégiscsak jobb a hiányos példánynál maradni - az legalább kellemes olvasmány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyákkal gyakran előfordul, hogy felnőtt gyermekükre nézve is kórházi takaróba bugyolált kisbabájukat látják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig eltörik valami. Poharak, tányérok, műkörmök. Megtörhet a jég, megtörhet a tekintet. Betörhető a ló, megtörhető a lelkesedés. Sor kerülhet kenyértörésre vagy töredelmes vallomásokra. Hullámtörés, fénytörés, töréspontok. Letörhetnek a láncok. Megtörhet a csend. Ilyesféle listákat írogattam terhességem utolsó két hónapja alatt, abban a reményben, hogy ezzel megkönnyítem a születésedet. Törékeny a barátság. Törékeny a szív.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs annál a csöndnél rosszabb, amely nehéz gyöngyként függ egy kínos beszélgetés fonalán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kell ahhoz egy egész életet leélni, hogy az ember ráébredjen: ritkán kapjuk azt, amit megérdemelnénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretet táplálkozás: a másik személyből táplálkozunk, aki szinte a vérünkbe ivódik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennél jobban szeretném visszaforgatni az időt egy kicsit. Újra az a gyerek lenni, aki voltam, amikor anyám minden egyes szavát jónak és igaznak hittem. Amikor még nem voltak hajszálrepedések ezen a bizalmon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokszor nem az idegenek veszélyeztetnek bennünket, hanem azok tudnak legtöbbet ártani, akiket szeretünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az ember eltéved, vagy elviszik, és maga sem tudja, hol van, akkor is van valahol. Csak éppen nem ott, ahol lennie kéne.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás