A külvilágom nyitom ki,
együtt még ez egyszer,
mert nem engedem, hogy a hétből
hét nap legyen, mi terhel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút,
berögződve hajtogatod a bajt, a bút.
Vonzás törvény, paranoia bimbó,
fától az erdőt nem látva, minek fahintó?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Felszín és homály, cukormáz és pompa,
a való világ mocska beragadt a torkomba.
Üvöltenék néha, de nincs kinek,
Most nyíljatok ki hát, süket fülek!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz,
De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz.
Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol,
Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezd...
Hogyha rontottál, tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követi, nem lesz folyton nehézség.
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet félegészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét.
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratódal népe, a rosszat nem te kérted.
Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon...
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor,
Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol.
Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának,
Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának.
Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe,
Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.

pont 25 kedvenc 0 hozzászólás

Kettesben a világ közepén,
ő és én,
együtt íródó közös regény,
örök remény.
Pokol és menny,
ahogy értékes vagy szenny.
Hiszen e szenvedély
soha el nem múló szerelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható,
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer.
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rabmadár!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tovább megyek, vajon van értelme, hogy tovább legyek?
Jelenemben él a jövő, úgyhogy nem sietek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megélni nehezebb, mint beszélni róla,
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra.
Nincs mosoly, csak harag,
Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet, sohse nem gyógyul be a seb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymagad a lelkeddel élsz igazán.
Tudod, a sors nagy magány.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér.
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet,
kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak,
Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot,
kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másfél hete gondolatom másra nem képes,
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes.
Álomvilág, amit egykoron megkaptam,
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hegedűszó feledteti magányos világom,
Kövek sivatagában te vagy az én virágom.
Párnád kemény redőivé lett arcom ránca,
Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca.
Ha szánsz rám ma, holnap, minden nap egy percet,
Maradok a hű híved, őrizem a szíved.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kell a hiány, hogy hiányozz, kell, hogy félj, hogy lehess bátor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeress, amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Értékvesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás