„
A külvilágom nyitom ki,
együtt még ez egyszer,
mert nem engedem, hogy a hétből
hét nap legyen, mi terhel.
”
„
Lakatra zárt szerelem, mélyrepülő alagút,
berögződve hajtogatod a bajt, a bút.
Vonzás törvény, paranoia bimbó,
fától az erdőt nem látva, minek fahintó?
”
„
Felszín és homály, cukormáz és pompa,
a való világ mocska beragadt a torkomba.
Üvöltenék néha, de nincs kinek,
Most nyíljatok ki hát, süket fülek!
”
„
Furcsa társ a magány, hogyha van, mit összehoz,
De nincs kivel megossz, nincs kivel vitatkozz.
Ez egy lassú útszakasz, ahol zavaros a tisztás,
A hosszú úton jobb, hogyha van melletted egy társ.
”
„
A tábortűz lángja meg sebzett vadként űz,
halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.
”
„
Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát,
minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.
”
„
Hiányzol nekem, mint özvegy gyászol,
Néha eltörik, mi törhetetlen, ha nem vigyázol.
”
„
Élvezd...
Hogyha rontottál, tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követi, nem lesz folyton nehézség.
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet félegészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét.
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
”
„
Látom az arcodon rég a fájdalom ült meg,
Siratódal népe, a rosszat nem te kérted.
Ne bánkódj, magyar, jön még jobb is e világon!
Nem egyedül élsz, törékeny lélek, a szilánkon...
Magyar! Életen át ne bánkódj!
Magyar! Higgy és bízz, ez az országod, tarts ki, amíg élsz!
”
„
Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor,
Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol.
Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának,
Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának.
Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe,
Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.
”
„
Kettesben a világ közepén,
ő és én,
együtt íródó közös regény,
örök remény.
Pokol és menny,
ahogy értékes vagy szenny.
Hiszen e szenvedély
soha el nem múló szerelem.
”
„
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol.
”
„
Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható,
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
”
„ Különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd! ”
„
Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer.
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rabmadár!
”
„
Tovább megyek, vajon van értelme, hogy tovább legyek?
Jelenemben él a jövő, úgyhogy nem sietek.
”
„
Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.
”
„
Megélni nehezebb, mint beszélni róla,
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra.
Nincs mosoly, csak harag,
Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet, sohse nem gyógyul be a seb.
”
„
Egymagad a lelkeddel élsz igazán.
Tudod, a sors nagy magány.
”
„
Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér.
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet,
kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél.
”
„
Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak,
Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?
”
„
Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot,
kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog.
”
„
Ha próbálnálak, se tudnálak elfelejteni,
Minden, mi volt, bennem él, a szívem úgysem engedi.
”
„
Legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád,
ha túl szűk a szó rád, ne siettesd az órád.
”
„
Másfél hete gondolatom másra nem képes,
Gyűlölöm, hogy a fájásod még ilyenkor is édes.
Álomvilág, amit egykoron megkaptam,
De most hiányodból éhezőként egy mély verem, egy katlan.
”
„
Könnyebb megszerezni valamit, mint elveszíteni,
mert ami egyszer már tied volt, nehéz azt elfeledni.
”
„
Hegedűszó feledteti magányos világom,
Kövek sivatagában te vagy az én virágom.
Párnád kemény redőivé lett arcom ránca,
Hiányodban a Hold is csak kézzel festett tálca.
Ha szánsz rám ma, holnap, minden nap egy percet,
Maradok a hű híved, őrizem a szíved.
”
„
Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban.
”
„
Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el!
Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel.
Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak,
gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak.
”
„
Lehetsz tömegben vagy bezárva egy szobában,
Legbelül mindig magány van.
”
„
Nem kérlek, légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.
”
„ Kell a hiány, hogy hiányozz, kell, hogy félj, hogy lehess bátor. ”
„
Szeress, amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.
”
„ Értékvesztve rohan a világ, gyengét a peremre taszít. ”
„
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
”
HIBA!
Kérlek várj... az idézetek már úton vannak!
Nincs több ide tartozó idézet. Elfogyott...
47 idézet
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: