A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemű, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd. A legszebb dal is, ha két napig egyfolytában kell hallanod, elviselhetetlenné válik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm annyi csak, mint a nyerítés. Vagyis mihelyt letelt a nap, akkor már majdnem mindegy, hogy jól telt-e vagy rosszul. Éjszakáid örömeire pedig, mikor eltelten heverészel, csak úgy gondolsz vissza, mint egy jó ebédre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az optimistáknak is igazuk van: - bármi történjék is a világgal, az meglepően fennáll, a legnagyobb megpróbáltatások után is: valahogy lesz, - nem oly forrón esszük, mint ahogy főzzük; - s a pesszimistáknak: hogy mégis mindig rosszul sikerül, amit az ember tervbe vesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem; az ember részéről a legnagyobb lemondás az, hogy a dolgok megfejtéséről végképpen le tud mondani s mégis hajlandó arra, hogy tovább gondolkozzék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élni: ez állandóan veszélyeztetett harmónia, s hogy veszélyeztetve van: ez a szépsége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyesülés egyszerű, a szerelem bonyolult, azért is csodálkozik úgy az ember, mikor ebben az egyszerűségben az összes bonyolultságok, ha csak egy pillanatra is, de feloldódnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem akarok többé olyat, amit nehezen lehet megszerezni: a sors nem akarja, hogy megszerezzem, különben könnyen adná.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfigyeltem: csak azért kívánok rosszat az embereknek, mert, ha jól megy dolguk, - fitymálók s "az élőlények szemtelenségével" oly biztosnak, erősnek érzik magukat, hogy elviselhetetlenekké válnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mire törekszik az állam? - Hogy lehetőleg rend legyen - akármilyen áron -, hogy rá lehessen mondani valamire, ami csak látszat, hogy az rend.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

S vannak szavak, amelyek végzetesek, tudjuk, s amellett még csak nem is igazak. Vagy nem egészen. Mert mihelyt kiszalad a száján, hogy nem szeret, vagy ilyesmi, hogy nem tud velem élni - minden eldőlt, mert visszavonhatja-e másnap? Vagyis formákon múlik az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Öntudat: gyenge pislákoló gyertyafény s a többi sötét: ez az életünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rövid az élet, - nincs sokféle lehetőség. Amit művelni akarsz, - annak neki kell ugranod, - mert mire tűnődésedből körülnézel, - minden elmúlt! Ha elvéted a tempót, a ritmust - minden későn érkezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a gyémánt szép, hanem a fény, amit tükröz. - Viszont: a tükörtől függ, mennyire szép valami.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A boldog ember nem lehet meg egészség nélkül, de maga az egészség nem tesz boldoggá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem szenzációkat vár s abban van is része, - de vajon sokáig-e? Ez annál kevésbé elképzelhető, mert hisz ez a fogalom, hogy szenzáció, magában rejti rövidéletűségét, - nincs igazam? Vajon lehet-e valami szenzáció ötven évig?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bűn nélkül élni? Lehet bűn nélkül élni? Az nem is élet. Ezt még némely keresztény szentek is sejtették.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél jobban készülsz az örömre, minél jobban figyeled magadat, minél jobban akarod az örömöt, annál kevésbé sikerül örülnöd. Ezért olyan siralmas a legtöbb nászéjszaka s ezért oly boldogítók némely véletlen események (...). Egyszóval: az öröm olyan galamb, amely a laza lélekre száll sokkal szívesebben, mint a feszült lélekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az bosszant, hogy az emberek hangja mindjárt más, ha kérnek valamit (...). - Sokkal jobban szeretném, ha akkor is épp oly zordon volna, - mint egyébként.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem egyféle ész kell az élet megítéléséhez. (...) Aki egyetlen szempontból nézi a világot, akármilyen eszesnek mutatkozik is ebben, az ostobán fog ítélkezni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A házasság csak keveseknek való - mondják annak bírálói -, mert arra csak kevesen alkalmasok, hogy egyvalaki mellett egy egész életen át híven kitartsanak... csak kevés olyan ember van, aki bele ne fáradna, halálosan bele ne unna e reákényszerített együttélésbe. Embertelenség tehát egy egész társadalomtól s annak minden tagjától azt követelnünk, amire csak egyes különös hajlandóságú tagjai volnának képesek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bizalom az a bizonytalan mérték-egység, melyre még mindig szükség van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha van igazság, mért kell azt keresni, s ha már keresni kell is, mért nem lehet megtalálni soha?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincsen reménytelenebb dolog az emlékeknél. Némely rossz emlékek olyanok, mint az Erinniszek. Vértszívó madarak karmokkal s halálra üldözik áldozatukat. Annak nincs tőlük többé szabadulása.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akivel az embernek viszonya volt: azt alig rázhatja le magáról egykönnyen... a testén és lelkén talán örök nyomok maradnak utána!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak maradandó dolgokra szabad költeni, nem pillanatnyi, múló örömökre... Amíg az élet meg nem tanít, hogy a maradandó sem többet érő, mint a pillanatnyi.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazán olyan jó-e a fiatalság? Akkor mért olyan keserűek a fiatalok? Mert azok keserűek csak igazán és nem az öregség. A fiatalok nagy életerejének ugyanis még sok a vágya, az öregség viszont mégis inkább derűre hajló, ez a tapasztalatom. Mert totyog és azt mondja: - átúsztam a folyót, mögöttem a baj, az élet nem is volt olyan nehéz, gyertek utánam. Az ifjúság viszont néz a folyóra és azt mondja: - jaj, ezt kell átúsznom, hisz tele van örvénnyel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt azzal a jóakarattal ítélendő meg, amellyel az összes jóvátehetetlen dolgok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beszélni: - Nem irtóztok? Minden szavatoknál remegnetek kellene... S egy óráig mérlegelni minden szót... Nem adja-e ki titkaitokat? Nem árulja-e el, hogy kik vagytok... s nem csúszik-e ki mellette még egy másik, - valami jeladás arról, hogy hol bujkáltok álmaitokban? S nem válik-e ténnyé, jóvátehetetlen valósággá, ami lelketek sötétségében eddig, mint bizonytalan árnyék imbolygott csupán? A beszéd árulótok, - jól vigyázzatok!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Örömeid mérgek, melyek elpusztítanak (étvágyad, szerelem) - s a mérgek az örömeid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: - mintha a lelkemet vesztettem volna el!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyedüllét nem mindig a legjobb környezete a lélek magányának. Változatosság kell neked ó magányom: s nékem vigyáznom illik, hogy meg ne und magad! Menjünk emberek közé! - Sokáig voltál egyedül: - mint a nyíl repülsz emberi hangok körébe... Egy kicsit boldog is vagy s reménykedel... S nemsokára valami úgy hajt vissza odúdba... Undorodol, - megcsömörlöttél... Oda-vissza... Oda-vissza...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretjük-e azt, ha vannak illúzióink? (...) Sőt féltve őrizzük is, nehogy a valóság teljesebb megismerése tönkretehesse azokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok tekintetben technikai kérdés az élet, míg megtanulod, beleőszülsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás