„ Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem az, amit adunk. ”

„ Az élet nem hagyja, hogy elmerüljünk a nyomorúságban. Folyton azon töri magát, hogy jól érezzük magunkat... és ez sikerül is neki, még akkor is, ha mi elszántan igyekszünk boldogtalanok és romantikusak lenni. ”

„ Feleolyan izgalmas sem lenne, ha mindent ismernénk, nem? Akkor nem maradna tere a képzeletnek. ”

„ Annyi kérdés merül fel nap mint nap, ami bizonytalansággal tölt el. Alig oldok meg egyet, már ott a másik. Amikor az ember kezd felnőni, annyi minden van, amit át kell gondoljon, és amiben döntenie kell. Az örökös tépelődéssel és a helyes megoldás keresésével rengeteg időm megy el. Ugye komoly dolog felnőni? ”

„ Képtelen volt sírni - "ez a fájdalom túl nagy a könnyekhez." ”

„ Távoli, idegen országban halt meg, és sírja fölött idegen tenger mormol imát. ”

„ Óriási felelősséggel jár, mert csak egyszer próbálhatom meg. Ha mégsem sikerül rendes emberré válnom, nem mehetek vissza, hogy elölről kezdjem. ”

„ Ki volt az az ostoba alak, aki kitalálta, hogy a szerelem vak? A szerelem még egy ötrétegű, sűrűn szövött sálon is úgy lát át, mint az üvegablakon! ”

„ Az ember mindig azt hiszi, hogy nagyszerű, csodálatos és gyönyörű dolgok rejtőznek az előtte álló években. Egészen biztos benne, hogy elérheti a hegy csúcsát, és egészen biztos benne, hogy mindig valóra válnak az álmai. ”

„ Nem jobb, ha összetörik az ember szívét, mint ha összeszárad?... Mielőtt összetörik, bizonyára csodálatos érzések töltik meg, amelyek megérik a fájdalmat. ”

„ Bármire is vágyunk, bármit is kapjunk az életben, mindenért fizetni kell, és bár jó sóvárogni egy kitűzött cél után, az elérését nem adják olcsón - a pontos ellenérték munkában, önmegtagadásban, idegességben és csüggedésben mérhető. ”

„ Mind követünk el hibát, így legjobb, ha szépen megfeledkezel róla. Ha megbánjuk, amit tettünk, és tanulunk belőle, és nem követjük el ismét, és nem rágódunk rajta, akkor semmi baj. ”

„ A visszhang gyönyörű nimfa... A messzi hegyekben él, és onnét nevet a világra. (...) A haja, szeme sötét, de a karja és a nyaka fehér, mint a frissen hullott hó. A szépségét emberi szem sosem láthatja. A szarvasnál is sebesebben fut, és csupán incselkedő hangját halljuk a távolból. Éjszakánként is hallhatjuk hívó szavát, nevetését a csillagok alatt, de azt sosem engedi, hogy megpillantsuk. Ha a nyomába szegődsz, messzire szökik, és már a következő hegy mögül kacag rajtad. ”

„ Sose féljünk semmitől! Ennél szörnyűbb rabszolgaságot elképzelni sem tudok. Legyünk csak merészek, és kalandvágyók, és reményteliek! Táncos léptekkel menjünk az élet elébe, kitárt karral fogadjunk mindent, amit ad! ”

„ Ha az ember nem ragyoghat úgy, mint egy csillag, ragyogjon úgy, mint egy gyertya. ”

„ Úgy érzem, hogy a szoba, amelynek négy fala között álmodunk és bánkódunk, örvendezünk és élünk, részt vesz az életünkben, együtt lélegzik velünk, és előbb-utóbb saját egyénisége lesz. ”

„ - Lágyan megtörik a víz, s a vízfodrok olyanok, mint ha egy vízi tündér a haját fésülné, és az a ferdén beeső napsugár olyan, mintha egy aranydárda fúródna lent a tavacskába. Ó, ennél szebb verset még sosem láttam!
- Szerintem inkább képnek kellene hívnod... egy vers sorokból és versszakokból áll.
- Egy vers nemcsak úgy válik láthatóvá, ha sorokba és versszakokba öltözik. (...) A vers lényege a lélek... és ez a gyönyörűség, amit látunk, egy szavakba nem öntött vers lelke. Nem mindennap láthatunk lelkeket... még ha az egy versé is. ”

„ Anne a saját bőrén kellett tapasztalja, mennyire fájó lehet a visszautasítás. Hiába mondta magában, miközben megvetően felvetette a fejét, hogy fütyül rá. Csökönyössége ellenére, nőies lelke mélyén nagyon is bántotta Gilbert viselkedése. (...) Jól leplezett kétségbeeséssel döbbent rá, hogy a korábban dédelgetett haragnak nyoma veszett, s éppen akkor, amikor leginkább szüksége lett volna a jogosnak vélt sérelem adta tartásra. Hiába idézte fel az emlékezetes eset megannyi tűszúrását és az akkori érzéseit, hiába próbálta ugyanazt a régi haragot érezni. Az utolsó fellobbanás után - azon a napon, ott, a tó mellett - a harag szikrája is kihunyt benne. Anélkül, hogy valaha is tudatosult volna benne, megbocsátott és elfelejtett mindent. ”

„ Noha Jasper nagyon félénk volt, a társaságában jobban érezte magát, mint bárkiében, akit eddig ismert. Egyike volt azon ritka személyeknek, akiknek a barátsága egyszerre áldás és öröm. Akik saját lelkük kristályfényében bevilágítják mások lelkének legsötétebb zugait, hogy legalább egy rövid ideig azok is tiszta, nemes fényben fürödjenek. ”

„ Elgondolkodó tekintettel úgy nézte Anne-t, mintha a lelke életkoránál idősebb lenne, de amikor Anne kedvesen rámosolygott, komolysága egy csapásra átadta a helyét egy ragyogó, egész lényét bevilágító mosolynak. A legszebb éppen az volt, hogy szívből jött, erőfeszítés vagy rejtett indíték nélkül, csupán a titkos egyéniségéből fakadt, mint egy ritka, finom, éles villanás. Bár egy szó sem hangzott el közöttük, ezzel a mosollyal (...) egy életre szóló barátság pecsételődött meg. ”

„ A hibáknál is biztos van egy felső határ, és ha egyszer a hibák végére érek, többet egyet sem fogok elkövetni! Ebből mégiscsak bátorságot meríthetek. ”

„ Amit látunk, az könnyen semmivé foszlik, de amit megálmodunk, az örök. ”

„ Ez egyszer magam döntöttem, és nem is volt olyan nehéz. Fantasztikus érzés az ilyen erős, megingathatatlan bizonyosság, s az is, hogy ebben te vagy biztos, és nem valaki más. ”

„ - Folyton belekerülök a pácba, és a legjobb barátaimat - akikért az életemet adnám - magammal rántom. Meg tudná magyarázni, hogy miért van ez így, Mrs. Lynde?
- Én amondó vagyok, hogy a túlzott meggondolatlanságod és szeleburdiságod az oka. Soha nem gondolkodsz előre; ha van valami ötleted, kimondod vagy megteszed, mielőtt még meghánynád-vetnéd magadban.
- De hiszen éppen ez a jó benne! (...) Valami izgalmas átvillan az ember agyán, amit aztán képtelen magában tartani. A fontolgatás csak elrontja az örömöm. ”

„ Milyen jó, ha az embert becsvágyak fűtik! Még szerencse, hogy nekem annyi van. És az egészben az a legjobb, hogy soha nem fogyok ki belőlük! Amint elérem az egyik célt, már ott ragyog előttem a másik. Ettől olyan érdekes az élet. ”

„ Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertetekben? Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha. Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. (...) És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő, forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled. ”

„ Így vagy úgy valamennyien szolgálunk, és ha kivívjuk, hogy igaz szívvel véshessék fel a sírkövünkre, hogy ezt hűséggel tettük, akkor mást már nem is kell hozzátenniük. ”

„ Szükségünk van eszményekre, és meg is kell próbálnunk azok szerint élni, még ha nem is mindig sikerül. Az élet sivárabb lenne nélkülük, míg velük nagyszerű és remek. ”

„ Kizárta az életet, és most az élet zárja ki magát. (...) Nyisson ajtót az életnek, és az belép majd! ”

„ Ez a legszörnyűbb a felnőttkorban - és erre csak most kezdek rájönni -, hogy mire az ember megkapja, amire egész gyermekkorában vágyott, a dolog feleannyira sem csodálatos, mint hitte. ”

„ Mondd csak, Anne, hol lakik az álom? Az ember minden este elalszik, és persze azt is tudom, hogy az álom az a hely, ahol azokat csinálom, amikről álmodok, de én azt szeretném tudni, hogy merre is van, és hogy jutok el oda meg vissza anélkül, hogy tudnék róla... ráadásul a hálóingemben. ”

„ - Eszembe jutott az a kislány, aki voltál, Anne. Azt sem bánnám, ha olyan maradtál volna, a furcsaságaiddal egyetemben. Felnőttél, és most el is mész; magas lettél és elegáns, és valahogy olyan... más ebben a ruhában, mintha... már nem is tartoznál Avonlea-hez... és ahogy ezt végiggondoltam, olyan magányérzet lepett meg. (...)
- Marilla, én semmit sem változtam, vagyis lényegében nem. Sokat csiszolódtam és fejlődtem, de az igazi énem, idebent, az ugyanaz maradt. Mindegy, hova kerülök vagy a külsőm mennyit változik, a szívemben mindig is az a kis Anne-jük maradok, aki nagyon szereti magukat. ”

„ Tudom, hogy ha egyszer elszántad magad, keresztülviszed, amit a fejedbe vettél. Te már csak olyan vagy, hogy mindig mindent végigcsinálsz. ”

„ Az ábrándozás nincs életkorhoz kötve. Az álmok pedig nem öregszenek. ”

„ Hol szorgalmasan írunk, hol meg távolba révedő tekintettel igyekszünk utolérni egy szökevény szót vagy kifejezést, amely a lehető legjobban ki tudná fejezni a kifejezhetetlent. ”