Hiszen olyan édes lehet: egy nevet mondogatni, mindig ugyanazt a keresztnevet, valakiét, akihez teljes szívünkkel tartozunk. Már csak a gondolat is, hogy él, lélegzik, esténként karjára hajtja fejét, elalszik és hajnalban felébred, ifjú teste előtt meghátrál a sötétség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A férfi és a nő, ha olyan messze is vannak egymástól, amilyen messze ember csak lehet, az ölelésben akkor is összetalálkoznak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha hívna, hogy kövessem őt, itt hagynék mindent, vissza se néznék soha. Megállunk a csóknál, a legvégső határ szélén, de csak mert ő akarja, nem az én ellenkezésem miatt; vagyis inkább ő az, aki ellenáll, és én szeretném elérni az ismeretlen végleteket, amelyekről azt mondja, hogy már a megközelítésük is felülmúl minden gyönyörűséget; szerinte mindig innen kell maradni; büszke rá, hogy meg tud állni a lejtőn, amelyen mások menthetetlenül lecsúsznak, elvesztik lábuk alól a talajt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Más fajtából való, mert más nemből való... Semmi úgy el nem választ bennünket, égitestet az égitesttől, mint a nem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ó, mily idegesítőek azok a lények, akik közömbösek a szívünknek, akik kiválasztottak bennünket, de akiket mi nem választottunk ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egész ifjúságom hosszú öngyilkosság volt. Igyekeztem készakarva nem tetszeni, attól való féltemben, hogy amúgy sem tetszem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valakit szeretni azt jelenti: egy mások számára láthatatlan csodát látni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem, ő nem akart fájdalmat okozni neki. Soha nem volt benne ártó szándék. Azt mondja, hogy vergődött, vergődni fog utolsó leheletéig; ahányszor csak kellett, ahányszor csak kell még, megmássza a kapaszkodót, egészen a csúcsig, ahonnan ismét lezuhan, mintha semmi más dolga nem volna az életben - eltépni magát a mélység fenekéről, és visszacsúszni, és újra összeszedni magát, újra meg újra; évekig nem jutott el a tudatáig, hogy ez a sorsa ritmusa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs szerelem és nincs barátság, amely ha keresztezi sorsunk, ne hagyna bennünk örökre valamilyen nyomot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindannyian, férfiak, asszonyok, gyengédek vagyunk, ha mi szeretünk, és sohasem vagyunk gyengédek, ha bennünket szeretnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akit élve eltemettek, joga van hozzá, hogy ha tudja, felemelje a sírkövet, amely fojtogatja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egyszer elindultunk, az olyan, mintha már meg is érkeztünk volna!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek többségének előzékenyen kihagy az emlékezete, és ez teszi lehetővé, hogy békében éljenek. Mindaz, amiből életük szövedékét szőtték, egyszerűen megszűnik a számukra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunk elfogadása, ez készteti legjobbjainkat, hogy önmagukkal szembeszálljanak, de nyílt sisakkal, csel nélküli csatában. Ezért van az, hogy gyakran éppen ezek a felszabadultak térnek át a legszigorúbb vallásra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A családi szellem azt parancsolja, hogy irtózzanak mindentől, ami jellemző vonásaik egyensúlyát veszélyezteti. A legénységet, amely egyazon gályára szállt, hogy végighajózza az életet, a megmaradás ösztöne arra készteti, hogy ne engedje fellobbanni a tűzvészt fedélzetén.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak ami keveset számított az életében, ami a legkisebb helyet foglalta el benne, csak abban maradt némi édesség; kialakulatlan barátságok, szerelmek, amelyek nem értek rá megkeseredni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A zene csak azokat egyesíti, akik egyforma szerelemmel szeretik egymást, egyazon fajta szerelemmel, s szerelmük hullámhegye, hullámvölgye egybeesik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Micsoda szamár egy kor ez! Milyen ragályos az ostobaság húszéves korban!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodálatos világossággal látott belém; meghatározott; testet öltöttem végre, a tulajdon szememben; éltem, de csak akkor, ha ő is ott volt. És még távollétében is, ha csak rágondoltam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő, minden szerelem felőrlője, a gyűlöletet lassabban emészti el; de az is kiapad egyszer.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a szomorú (...), hogy a fák nemigen élik túl az embereket: a fenyőnemzedékek éppoly gyorsan eltűnnek, mint az embernemzedékek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megint az ismerős régi fájdalom: azt hitte, ez egyszer elérte azt a régiót, amelyben a szeretett lény nem okozhat fájdalmat, mert nem remélünk tőle már semmit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szerelem a legzsúfoltabb életből is ki tudja szakítani a maga helyét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Igazságos lehet ugyanannak az embernek a legellentétesebb megítélése is, ez csak megvilágítás dolga, és egyik megvilágítás sem esik nagyobb súllyal a latba a másiknál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami az övé volt, nem számít; csak annak van értéke, ami sose lesz az övé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden cselekedetem felém forduló arca ártatlan, a világ felé forduló arca pedig förtelmes. És meglehet, hogy a világ látja az igazit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden perctől új gyönyört kell kapnunk, mást, mint amit addig élveztünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fiataloknak nincs senkijük, akiknek kiönthetnék a szívüket. Oly ritkán bukkannak a húszévesek olyanra, aki meg is hallgatja, meg is érti őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bűnt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindennél jobban iszonyodik az álmatlanságtól: mikor ott fekszik a sötétben, úgy érzi, tehetetlenül ki van szolgáltatva a képzelet minden fúriájának és az agy minden kísértetének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kamasz kudarca az, ha hagyják, hogy meggyőzzék a tulajdon nyomorúságáról.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás