„ Az életét odaadná érte... de az nagyon egyszerű volna, ha csak az életét kellene odaadnia... Senkinek sincs szüksége az életünkre, semmit sem kapni a vérünkért. ”

„ Valamennyiünket alakítottak, meg megint átalakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem is voltak nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk - amelyet egyébként el se ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták. Nincs szerelem, nincs barátság, amely sorsunkat keresztezve ne munkálna az örökkévalóság számára. ”

„ Ó, a szív még a halál kapujában is gyötör bennünket, mintha adósunk volna a szenvedély utolsó részletével, és nyomasztó súlyával ránk nehezedik, mikor pedig már úgyis összeroskadunk. ”

„ Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket. ”

„ Nem, nem igaz, egy szerelemnek soha nincsen teljesen vége... Gyűlölnöm kellene őt, de lenyűgözve tart a fájdalom, amelyet okozott nekem. ”

„ A gondolat csökönyös, lehetetlen visszafogni, oda röppen, ahova akar. ”

„ A félelem a bölcsesség kezdete. ”

„ Nem mondhatunk el semmit, ha nem mondhatunk el mindent. ”

„ Boldog vagyok és szenvedek. Boldog vagyok, hogy miatta szenvedhetek, s imádom az ő fájdalmát, mert szerelmének jele... ”

„ Ez a lélek misztériuma, amit a szenvedély, a bűnös szenvedély is feltár előttünk; és egy egész életnyi mocsok sem homályosíthatja el a szeretett teremtés tündöklését, ha egyszer tündöklőnek mutatja nekünk a szerelem. ”

„ Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendű kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak a mindennapos, lealacsonyító megszokás, a magány vigasztalansága! ”

„ Azoknak, akik képtelenek a szeretetre, semmi sem fáj igazán. ”

„ Olyan pillantással, mint amelynek hívására egyszer nem feleltünk, soha többé nem találkozunk, és olykor egész életünket a keresésével töltjük. Ó, a fiatalság őrülete ez, az hiheti csak, hogy későbbre halaszthatja a boldogságot, és hogy a boldogságra mindig rátalál! ”

„ Az ember találta ki az olyan érzelmeket, amelyek túlélik funkciójukat. ”

„ Az volna az igazi, ha azzal, akit kiválasztottunk, vagy aki bennünket kiválasztott, szüntelen ragyogás lenne az élet, végeszakadatlan pihenés, állati nyugalom. A biztos tudat, hogy van mellettünk valaki, csak a kezünket kell kinyújtanunk érte, valaki, aki egy hangon zeng velünk, alárendelt, és velünk van tele, és akárcsak mi, ő se vágyik máshová. Hogy mindent ellepjen körülöttünk ez a zsibbadtság, amely gúzsba köti az elmét, és meghiúsítja az árulásnak még a gondolatát is. ”

„ Sokan csodálkozni fognak, miként képzelhettem el ilyen lényt, aki minden hősömnél gyűlöletesebb. Sohasem lesz hát mit mondanom az erénytől csöpögőkről, akik a homlokukon hordják a szívüket? A "homlokon hordott" szíveknek nincs történetük; de ismerem a sártesttel elegyedett, rejtett szívekét. ”

„ Mihelyt egyedül maradunk, megbolondulunk. Igen, az önkontroll csak akkor működik, ha a mások kontrollja támogatja. ”

„ Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk. ”

„ Magányunkban, mélységes biztonságban elkövetett sötét, szörnyű kis cselekedeteink jobban meghatároznak bennünket, mint a nagy bűnök. ”

„ Nem, nem a szándék szüli a bűnt, hanem a szándék hiánya. ”

„ El sem képzelheted, milyen jól esik a feloldozás a gyónás után, milyen megkönnyebbülés: tiszta a lap, újrakezdhetjük az életet. ”