Ha már semmi sincsen, ami közös volna kettejükben, legalább ez legyen: az unalom; minden nemesebb hivatás, felsőbbrendű kötelesség hiánya; a tudat, hogy nem vár rájuk semmi egyéb, csak a mindennapos, lealacsonyító megszokás, a magány vigasztalansága!
Kategóriák:
Címke:
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: