A világ szemében én csak kép vagyok. Egyiknek színes, másiknak csak árnyék; mindenképp csak annyira fontos, amennyire az ő élete érdekeit szolgálom, mint a citrom vagy a szőnyeg vagy a gyertya vagy egyéb tárgyak, amelyek a boltban megvehetők és használat után elvethetők.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A történelem tanulsága, hogy az emberi faj könnyben és vérben újhodik meg. Minden nagy viharban sok a törés, romlás, pusztulás. Termések sárban verődnek, nyájak szerteszóródnak, fák kiszakadnak tövestül, sziklák leomlanak, és zúznak élőket. Mennyi kár, mennyi siralom az omladékokon! De ha a vihar elzúgott, éltető erővel teljesedik meg a levegő. A ledőlt fa gyökere háromszorosan hajt, s az emberi lélek munkára buzdulva folytatja életét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszoktuk azt, hogy egymást szeretjük, és megszoktuk azt, hogy idő időben múlik, anélkül, hogy valaki szerelmünk ellen tiltakoznék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A női társaság mindig üdítő, ha akkor hagyhatjuk ott, amikor nekünk tetszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- A mi vallásunk csupán csak egy jóslatot ismer.
- Mondd.
- Ahogyan Isten akarja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyórai sakkban, öcsém, átéli az ember egy igazi csatának minden forgását, minden tüzét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sors megtréfálja olykor a legbölcsebb embert is!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűn mögött ostorral ballag a bűnhődés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A pénz okos embernek: zsebben ülő szolga.
Az oktalan embernek: zsebben ülő úr.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A család is... olyan valami az életben, ami becses... Olaj az élet lámpásában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az asszonyfélére, világi életre nem buzdul a vér (...), csak délután vagy este, mikor az értelme fáradt. Délelőtt sose.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egymás körül kerengő porszemek vagyunk a végtelenség egy sugarában. Nő és férfi azonos porszemnek látszik, azonos léleknek. És mégse azonos. Valamiképpen kétféle.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok kéznek még a kő is enged!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki színes szemüveggel születik, ki kékkel, ki zölddel, ki sárgával, ki rózsaszínűvel. Csak én születtem színes üveg nélkül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem a nemzet van a királyért, hanem a király a nemzetért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nő járja az élet igazi útját. Ő a művészet. Még beszélni se tud, mikor már meg tudja különböztetni a szépet a nemszéptől. Csak az az élet lehet boldog ezen a földön, amelyiknek a lelke - levegője a szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudom, vizsgálják-e valamikor a tudósok az emberi szemnek a mélységeit. Mi van azokban a mélységekben, hogy láthatatlan sugarak szállnak belőle elő? És miért más minden sugár? Miért hideg ebben a percben? Miért meleg a másik percben? Jégnek a sugara és tűznek a sugara. Néha simít, mint a bársony, néha szúr, mint a tövis, néha üt, mint a mennykő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor a legfeketébben terjeszkedik széjjel a sötétség, a fűszálak közül akkor tündökölnek elő a szentjánosbogarak és az ég boltozatán az örök csillagok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a földi élet az ember életében? Azt gondoljuk: minden. Pedig bizonyára csak egy kis fogságbüntetés, egy kis tanulmányút, rövid kiutazás az örökkévalóság országából - s boldog visszatérés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen furcsa, gondoltam: az állatok között is van gyűlölt és üldözött, egyedül élő, némán szenvedő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Testem már a földanyák kebelébe megyen,
lelkem csillagok közt száguld az éjjelen!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emberi törvényt az emberi szívre ráabroncsolni nem lehet. A szívnek törvényei külön valamik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak nyugodt lelkű ember lehet boldog. Akinek a homlokán nincsenek soha fellegek. Akinek a lelkében nincs soha iszap, se ő nem sároz, se őt nem sározhatják be. Minden gondolata egyenes, becsületes.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szent szellő mindenkit megérinthet: szép rezgések mindenki lelkében keletkeznek, de nem mindenki tudja vászonra, kőre, papirosra marandósítani. Csak a művész! A művész, az igazi művész! Mentül igazibb művész, antul sikerültebben. Legsikerültebben az a művész, aki azt a szép-rezgést úgy tudja formába önteni, hogy aki az alkotását nézi, vagy hallja, vagy olvassa, csak azt a szép-rezgést érzi, amelyet a művész érzett, mikor a műve fogant, mikor a művet alkotta, és befejezte.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életnek nem volt értéke a hazafi előtt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mielőtt ember voltál volna, voltál fű, voltál virág, voltál fa, voltál légy, voltál cserebogár. Farkas, ló, oroszlán, minden, minden.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, amíg a fajfenntartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadul tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyan arcok, amelyek úgy megmaradnak bennünk, mint az olajfestmények a falon. Nem változnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fecske nem ember, mégis visszavágyik a szülőföldére. Ha nem vágyakozna, nem térne vissza. (...) Az ember is csak egy helyen van otthon, másutt mindenütt idegen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondjuk: a csodák világa lejárt. Azt mondjuk: nincsen Isten, és puszta véletlenség szülte és kormányozza a világot. Bizony mondom: soha nem látódott még annyi csoda a világon, mint attól az időtől kezdve, amikor az emberi szem a természetre fordul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A próza morgó malom kelepe.
A vers a szívnek hárfa-éneke.
A próza mállik, szertehull ha régi.
A vers örök, mint minden ami égi!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás