A házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a nők tudnák, hogy az okos szem mennyire szépíti az arcot -, mindig hallgatnának.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember lelke begöngyölt láng. Csak egyes sugarait ismerjük magunk is. Annyit, amennyi a földi életünk haladására világítónak kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szép ruhát mindig szerettem. Ez az egy női vonás kiirthatatlan maradt bennem. Ha magamnak kellett is mosnom, de volt mindig fehér ruhám, és illatszert is mindig szereztem, ha egyebet nem, szagos füveket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden verekszik a teremtett világban. Az erős föléje kerekedik a gyengébbnek. Viaskodás az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De mi az arc? Velünk született burkolat, amely nem a lélek leveleiből fejlődik, mint a virág, hanem csak romlandó takarónk, éppúgy, mint a köntösünk. Nem mutat semmit. Nem jelent semmit, sőt inkább zavar az egymás megítélésében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol a fejedelem isten, ott a nép sorsa pokoli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csoda az, hogy a melledben a szünetlen dobogó valami van? Nem csoda-e az, hogy a belső részed mozog, mint valami malom? Nem csoda-e, hogy a tested legfinomabb része kemény csontgolyóba van foglalva, a szívedet, tüdődet meg csontkosár födi? Honnan származtál? A semmiből? A véletlenből? Hogyan van, hogy véletlenül a fejeden van a két szemed, és nem a hónod alatt? S honnan van, hogy éppen a szájadban van a nyelved, amellyel megízleled, hogy a testednek mi hasznos, mi ártalmas?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szeretetnek melege van a természet hidegében - és világossága van az élet sötétségeiben; és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben - és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon mire kellenénk mink az Istennek? Hogy őt imádjuk? Csak nem gondoltad tán valaha? Nekünk bizony szükséges az imádkozás. De neki? Hogy mink imádjuk? Hogy ezért szaporítson bennünket? Vagy azért, hogy legyen, aki lakja a földet? Nem az embert teremtette a Földért, hanem a Földet az emberért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Az élet élet" - de mi az élet? Az-e, hogy az ember potroha puffadtáig egyen? Borban fetrengjen? Az-e, hogy eleven asszonyhússal rakja tele a házát? Vagy az, hogy részeg kedvvel nagyokat rikoltsunk? Káromoljuk Istent azzal a nyelvvel, amelyet ő ajándékozott? Vagy az az élet, hogy gyűjtsünk hitvány kincseket, ménest, gulyát, házat, pénzt, földeket? Vajon ha egy nap behunyod a szemed, mit viszel magaddal a ménesedből, gulyádból? Még csak egy gombot se vihetsz magaddal a másvilágra!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél nehezebb a megterhelésed, annál több az érdemed az örök életre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A barátnak nem kell csizma, se cifra köntös, se ló, se pénz, se semmiféle kincse a földnek. Mert a barát nem földi ember. Égi. Ezen a földön csak idegen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sajnálat a szeretet balzsama.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem ismersz-e embereket, akik prédalesők, hálófonók, mint a pók? (...) Nem ismersz-e olyanokat, akik gyűjtenek, mint a hörcsög, akik vérengzők, mint az oroszlán, vagy gyávák, mint a nyúl, vagy szolgálatra valók, mint a ló, vagy alattomosak, mint a kígyó? Mi egyéb ez, ha nem maradvány az előbbi életnek a természetéből?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nap sugara Isten kezéből tűz a földre. Azért gyógyít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a gyermek mulat egész lelkével, magának teljes odaadásával. A felnőtt embernek már borba kell vesztenie a fele lelkét, hogy a másik fele mulathasson.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk.
Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Ne hidd, hogy a családos élet olyan szép, amilyennek látszik. Nyomorúság az! Csak látszatra szép. Mint a tó tükrén a színek játéka. Bent sár van, és férgek.
- A családos életet is az Isten teremtette.
- A pokolvarat is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kétségbeesés azt gondolja, hogy elhallatszik a kiáltása minden messzeségre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hegedű nem zeng magában, csak ha értelem szólaltatja meg.
Az emberi test is hegedű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nőnek épp az az értéke, hogy a gondolkodása női. A szíve meg angyali.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szívet Isten azért alkotta, hogy szeressünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ajak lehet néma. A szív nem. És a szív is megárad olykor, mint a Duna vize. És olyankor kiönt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nézi a csillagot a paraszt.
Neki csak fehér szikra.
Nézi a csillagot a tudós.
Neki egy távol kerengő világ.
Nézi a csillagot a bölcs.
Neki egy fénylő útmutató az Örökkévalóság felé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre: Ki vagyok én? Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az egyenlőség érzése velünk születik. A gyermek csak a korkülönbség szerint osztályozza az embereket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ida olyanformán érezte világát, mint aki hosszú sóvárgás után végre eljut Olaszországba - de decemberben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál azért oly iszonyú a szívünknek, mert egy halhatatlannak érzett valakinknek a semmibe törését látjuk csupán. A ház összeomlott: szemünknek bizonyossága, hogy aki benne volt, nem kerül többé elő. De hát a szem csak fotografáló szerszám: hideget, meleget, ízt, illatot, szellősusogást se fog fel a lencséje - hát mért éppen a lélek láthatatlanságán esik kétségbe a szemünk?!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szentemberségből annyi meg is volt bennem, hogy nem bántottam soha senkit, s ha valaki kedvetlenül nézett reám, annyi figyelmet tanúsítottam iránta, hogy meg kellett szeretnie. De ez csak játék volt nekem. Megvetettem azokat az embereket, akiknek minden beszéde csak a maga ügyei meg a házi ügyek, pletykák, babonák.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Természet rendje szerint való, hogy minden nőnek férje legyen. Amíg nincs, keresse. Ha talált, magához bilincselje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki gödörbe esett, nem válogat benne: ki húzza ki.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás