A nők azok közül választanak, akiktől félnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen, halálra tudatosan gondoló állat. Az emberi előrelátás a halálfélelemmel kezdődött. Az állatok, ha fogalmakban gondolkoznának, nyilván örök életűeknek gondolnák magukat. Félni ők is félnek a haláltól, de csak a veszély pillanatában. Azaz: nem járja meg az eszüket, hogy egyszer mindenképpen meghalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Önmagunkról csak elméleteket gyártunk: elítélő és megbocsátó elméleteket - önmagunkhoz nincsenek érzelmeink. Az önzés nem önszeretet - mint ahogyan a has éhsége, az egyensúlyérzékünk, a légszomj sem önszeretet, hanem csak a szervezet működésének törvénye. Nem igaz, hogy szeretjük magunkat. Talán sajnáljuk olykor magunkat - amikor halottainkat gyászolván a magunk halálától érzékenyülünk el -, talán féltjük magunkat, de nem szeretjük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gravitáció akkor igazán igaz, amikor zuhanunk, a levegő akkor, ha fulladozunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan felületesen élünk olykor egymás mellett, hogy valaki eltűnhet közülünk észrevétlenül, mint egy színes folt, amelyről alig tudunk valamit. Elsuhan, mint egy színes folt, kéklő bélyeg az emlékezetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az utcakövek, a lépcsők, a falak, az emberek nincsenek vattából, nem arra valók, hogy bennünket óvóan körülvegyenek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embernek a Minden kell. A teljes világra tapogatózik érzékenysége, félelme, vágyai, öröme láthatatlan csápjaival. Kell neki az alázat érzése meg a fölényé, kell neki a biztonság és a bizonytalanság, kell neki az erő és a gyöngeség ahhoz, hogy teljes legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minél élesebb (...) egy érzés, annál inkább igényli a magyarázatot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a teret lehet fölidézni és fölépíteni. A gondolatok és érzelmek soha többé nem állnak össze pontosan ugyanolyan vegyületté, mint amilyenné aznap, akkor, abban az órában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyszer bizony Isten megtréfállak. A kezemen járva állítok be hozzád, vagy négykézláb, vagy mit tudom én. Azt akarom, hogy meghökkenj, és elakadjon a szavad, végre valamit ne tudjál megmagyarázni tudományosan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon felelősek vagyunk-e az emlékeinkért? Vajon mi tereljük ezeket a felhőket, avagy azok terelnek bennünket?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Annak a lánynak a szekszepilje a gyöngeségében és kegyetlenségében rejlett. Mind a két tulajdonság külön-külön is elegendő, hogy megbolondítson egy férfit. Együtt azonban...! Koktél - villanyáramból. Keleti bájital - de tízezer volttal és nem tudom mennyi amperrel megkeverve. Gyönge nőkre vágyunk, uram, hogy férfiak lehessünk. Azt reméljük, hogy szükségük van ránk. A kegyetlen nőkkel viszont meg akarunk küzdeni. A hiúságunk, uram.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak bevallott titkainkkal horgonyzunk le mélyen a másik lelkében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon mi a kínzóbb: a sosem-tapasztalt jó iránti kielégíthetetlen kíváncsiság, vagy a már tapasztalt jó elvesztése és nosztalgiája? Ki szenved jobban: aki magasra jutott és lezuhant, vagy aki egy életen át sóvárgott a magasba és még a félemeletig sem jutott el?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyerekkoromban zsebtükörből néztük az utcánkat. Nem tudom, próbálta-e. Noha minden a szokott helyén van, mégis egészen más színben tűnik fel, más a fénye, olyan izgalmas, mint egy dezsávü kép, egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán azért, mert a tükörkép abszolút hiteles, de észrevétlenül fordított.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd meg, mekkora a te idődben az átlagos életkor, mondd meg, hány embert mentettek meg a te idődben a korai haláltól, mondd meg, mennyire szerették lakóid az életet - és megmondom, milyen vagy. Mert amióta vagyunk, halálról tudatosan gondolkodó állatok: emberek - a halállal viaskodunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világon semmi sem késztetheti az embereket arra, hogy azt gondolják a halottról, amit az élőről gondoltak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig az a vesztes, aki megsértődik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd, miért tud az ember sokkal kevesebbet elmondani arról, amikor jól érzi magát, vagy egyenesen boldog, mint arról, amikor szomorú és szerencsétlen?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A lélek, ha támadni képtelen, s ha önvédelemre is végül képtelennek érzi magát: a ki nem próbált avagy kudarcot vallott fegyvereivel saját maga ellen fordul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elnyomás gyakran érzékenyebbé, finomabbá, fogékonyabbá tesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kék folt - ütések nyoma, fájdalom érzése, és kit nem ért ütés? Ha a hajszálerek törékenyek - rettentő betegség ez -, a simogatásnak is nyoma marad. És a kék folt színt vált lassan, mintha süllyedne, lilás lesz, és sárga folt lesz, mintha a bőr alá süllyedne, láthatatlanul mind mélyebbre, az idegekbe, az életrajzunkba, oda, ahol nem múlik el soha. Ütés ütés mellé, kék, belső égbolt, kalapácsütések kovácsolta kék égbolt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fegyelmezni akarom magam. Elvégre a tudomány: fegyelem, legfőképpen önfegyelem. A rációmra akarok hallgatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mennyire vagyunk képesek valakit igazán kívülről és igazán tárgyilagosan megfigyelni? Mennyire hiteles a véleményünk akár arról az emberről is, aki mellett évtizedeket töltöttünk el? Mit tudunk arról, hogy min tűnődik mosolya mögött? Csak annyit tudunk, amennyit magunkon, önmagunkon megfigyelve és kísérletezve megtanultunk az emberiségről; ez az egyetlen igazi alaptanulmányunk, amelyet csupán színez, kiegészít, s a tőlünk teljesen eltérő példák sokkhatásával hitelesít a tapasztalat. Ez a külső tapasztalat - a "másokat tapasztalásunk".

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyazon víz más és más hullámai, ahogyan az időről magáról sosem tudni, gyarapodik-e avagy apad lepergett perceivel, reánk rakódik avagy önmagát temeti, a magasba emel vagy mind mélyebbre süllyed önmagában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nyilvánvaló, hogy a szereplésünkkel lezajlott történetekről szóló vallomásaink akkor is hamisak, ha kegyetlenül törekszünk az őszinteségre. Hamis a kép önmagunkról... Mert önmagunkkal szemben nem lehetünk tárgyilagos fölényben... Mentegetjük magunkat elnézően és ostorozzuk magunkat bűnhődésre vágyva, de nem tudjuk önmagunkat igazán, szívből és rosszindulat nélkül kinevetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az öröm sosem olyan erős és mély, mint amilyen a fájdalom tud lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy embert ismerni annyit jelent, hogy ki tudjuk előre számítani, hogy mire hogyan reagál s miről mi a véleménye, akkor jól ismerem. De azt hiszem, ez mégis csak a látszat. Hogy úgy mondjam, tapasztalati úton megtanultam, de a belső mechanizmust nem ismerem és nem értem. Mint a kuruzslók. Évezredek alatt az emberek kitapasztalták, hogy melyik fű, virág, forrásvíz mire jó - de nem tudták, miért. Attól még használhatták a gyógyfüveiket, mégpedig tévedés nélkül. Csak éppen - mondjuk - képtelenek voltak szintetikus úton gyógyszereket előállítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Menj végig, ember, az utcán, vasárnap. Amikor mindenki sétál, van időd megfigyelni az arcokat. Talán mindenki súlyos - és kevésbé súlyos- bűnök hordozója. Néha akaratától függetlenül.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem volt meg a beletörődéshez való hajlam és erő. Igen, erő is kell hozzá, holott a beletörődés kapitulációnak tűnik. Minden nyugalmi állapot megteremtéséhez erő kell. Mindenről lemondani és uralkodni magunkon majdnem olyan nehéz, mint mindent megszerezni és mindenki fölött uralkodni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzetek társítása a fájdalomhoz: fölerősíti a fájást és rögeszmévé élesíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem voltak gátlásai, mert nem volt meggyőződése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rejtegette titkait, mint a mániákus háziasszonyok a tavalyelőtti megcukrosodott befőttet vagy az illatos szappant a fehérneműs szekrényben. Időnként, nagy napokon, elővett egyet s mást a kis titkai közül, a kis jelentéktelen titkai közül, kigöngyölte és nagy gesztussal odaajándékozta, kitüntetés- és megvesztegetésképpen...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A rendkívül érzékeny emberek lelkét védett területnek kellene nyilvánítani - de hát erre nincs ideje a siető társadalomnak...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gonosz embernek is keze van meg kalapja, ő is marhabélszínt eszik, és őt is anya szülte - tehát igen hasonlít ránk, csak éppen teljesen másképp működik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás