„ A gyáva többször hal meg sír előtt,
A bátor egyszer ízli a halált. ”

„ Jobbat keresve gyakran jót veszítünk. ”

„ Szerelmi önkivűllét,
(...) erővel önvesztébe tör
S kétségb`esett szándékra ösztönöz,
Mint bármi szenvedély az ég alatt,
Mely ostorozza létünk. ”

„ Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat. ”

„ Sorsom kiált, és minden kis inat
E testben oly rugós keményre edz,
Mint a neméai oroszlán idegje. ”

„ Könnyebb nekem húsz embert megtanítani arra, hogy mit volna jó cselekedni, mint egynek lenni a húsz ember közül, aki követi saját tanításomat. ”

„ A nyomorultaknak nincs más vígasza,
Csak a remény. ”

„ Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. ”

„ A becsületes nyíltság nem erény.
Ezt most tanultam. Többet én barátot
Nem szeretek, ha ezt szüli a hűség. ”

„ Egy férfi és egy asszony tiszta híre
Lelküknek belső kincse, jó uram;
Rongyot lop az, ki pénzt lop, holmi semmit,
Enyém - övé, s ezrek cselédje volt már.
De aki tiszta hírem lopja el,
Olyat rabol, mi őt nem gazdagítja
És koldusbotra juttat engemet. ”

„ Bolond, ki nőtlenséget esküszik,
S az is bolond, ki állja esküjét. ”

„ Szépség meg furfang együtt fér bele,
Amaz hasznos, emez - él vele. ”

„ Ó, több veszélyt rejt a te két szemed, mint húsz kivont kard! ”

„ Szent őrületben a költő szeme
Földről az égre, égből földre villan,
S mig ismeretlen dolgok vázait
Megtestesíti képzeletje, tolla
A légi semmit állandó alakkal,
Lakhellyel és névvel ruházza fel. ”

„ Mindenki bírja a fájdalmat, kivéve azt, aki érzi. ”

„ No lám milyen becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. Játszani akarnátok rajtam; ismerni billentyűimet; kitépni rejtelmem szívét; hanglétrám minden hangját kitapogatni a legalsótól a legfelsőig; pedig e kis eszközben zene rejlik, felséges szózat, mégsem bírjátok szavát venni. A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam. ”

„ Mi az ember,
Ha drága idején vett fő java
Alvás, evés csak? Nem több, mint barom. ”

„ S mily remekmű az ember! Mily nemes az értelme! Mily határtalanok tehetségei! Alakja, mozdulata mily kifejező és bámulatos! Működésre mily hasonló angyalhoz! Belátásra mily hasonló egy istenséghez! A világ ékessége! Az élő állatok mintaképe! ”

„ Légy, minő vagy, kedvesem!
Láss, mikép látsz rendesen. ”

„ Biztosan tudom, hogy a bánat az élet ellensége. ”

„ És árulás sujt minden szent Hitet
és Becsületet rút gyanu aláz. ”

„ A szívvel a fő nem közelb rokon,
A száj iránt kéz nem szolgálatosb. ”

„ Kisasszonyok, ne sírjatok!
A férfi mind kalandor,
Fél lába itt, fél lába ott,
Csak gondtalan csatangol.
Ne sírj, leány,
A férfiért,
Légy hetyke, fürge, pörge,
Csak vállat vonj, ha bánat ért -
Hej, táncra, körbe-körbe! ”

„ Az élet csak egy tűnő árny, csak egy
Szegény ripacs, aki egy óra hosszat
Dúl-fúl, és elnémul: egy félkegyelmü
Meséje, zengő tombolás, de semmi
Értelme nincs. ”

„ A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz! ”

„ Nevesd ki rablód, ezzel meglopod,
De téged foszt ki buta bánatod. ”

„ Kérlek, ne vedd sértésnek a gyanút:
Magamat védem vele. Efelől még
Igaz lehetsz. ”

„ Csudálatos, hogy gyakran az őrültség eltalálja, mit az értelem s józan ész nem bírna oly szerencsésen megoldani. ”

„ Ha nem mutatják a szeretetet, gyakran nem is érzik. ”

„ Minden órán
Inkább viseljük a haláli kínt,
Mint meghaljunk egyszerre. ”

„ A nagyság visszaél a hatalmával, midőn azt elszakítja a lelkiismerettől. ”

„ Ám sírjon a nyíl verte vad:
Ép gímnek tréfaság:
Mert ki vigyáz, ki meg szunyad:
Így foly le a világ. ”

„ A bűn csak a világ számára bűn ; és ha fáradságodért megkapod a világot, akkor a bűn már belül van a te saját tulajdon világodon, ott pedig tüstént erényt faraghatsz belőle. ”

„ A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk. ”

„ E veszett világban aranyos
Kezű gonoszság félretol jogot,
S a vétek árán gyakran megveszi
Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn:
Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz
Mivoltaként áll, s arra kényszerít,
Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel
Valljuk be nyilván. ”