„ Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fulánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó`tszakát. -
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát. ”

„ Bolond a szerelmes, oly fövő agyú
S ábrázó képzetű, hogy olyat is lát,
Mit józan ész felfogni képtelen. ”

„ Te vagy szememben az egész világ:
Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
Midőn egész világ néz itt reám? ”

„ A természet ingyen nem adja kincsét. ”

„ Apák, ne szín szerint ítéljetek
A lányotok szívéről. Nincs varázslat,
Amely a szüzek ifjú erejét
Megrontja?! ”

„ Kizökkent az idő; - ó kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt. ”

„ Egy rettentő tett megtétele
S az első mozdulat között
Minden olyan, mint egy fantazma vagy egy förtelmes álom:
A Géniusz s a végzet ereklyéi
Tanácsot ülnek; s az ember maga,
Mint egy kis királyság, elszenvedi
Egy lázadás egész történetét. ”

„ Sokszor művel balgaságot az ész,
Ha külsőből belsőt ítélni kész. ”

„ Ó szerelem! mily fürge s ifju vagy te!
S hatalmad bár oly befogadni kész,
Akár a tenger, nem hullhat beléd
Semmi, akármily szárnyaló legyen,
Ami ne lenne benned semmivé
Egy perc alatt! ”

„ - Egy csigahéjban ellaknám s végtelen birodalom királyának vélném magamat, csak ne volnának rossz álmaim.
- Ez álmok épen a nagyravágyás: mert a nagyravágyónak egész lénye csupán egy álom árnyéka. ”

„ Idő! te bontogasd ki ezt, nem én;
Ez a bog nékem szerfelett kemény. ”

„ Ha fáj az ujjad, fájdalmaidat
Az egészséges tagok is megérzik. ”

„ A vétek oly ügyetlen, ha remeg:
Romlástól félve, magát rontja meg. ”

„ Én legnyomorúbb minden bús hölgy között,
Ki szívtam zengő vallomási mézét,
Most e nemes, fölséges észt, miképp
Szelíd harangot, félreverve látom! ”

„ Ha engem a körülmény útasít,
Én megtalálom a rejtett valót,
Habár a föld központja rejtené. ”

„ Szeretlek - és hiába büszkeségem:
Elveszett érted a lelkem egészen.
És hasztalan vagy ilyen eltökélt:
Szólnod sem kell - én szólok szívedért:
S ha mindenképpen okot kívánsz, elég ok:
Szerelmet kérni jó, de kapni még jobb! ”

„ A gondolatnak nyelve sose keljen
Nálad, se tettre ferde gondolat.
Légy nyájas ámbár, de ne köznapi;
Kémlelve rostáld meg barátidat,
Aztán szorítsd lelkedhez érckapoccsal;
De minden első jöttment cimbora
Üdvözletén ne koptasd tenyered.
Kerüld a patvart; de, ha benne vagy,
Végezd, hogy ellened másszor kerüljön.
Füled mindenki bírja, szód kevés;
Itéletet hallj bárkitől, ne mondj. ”

„ Kegyes ég, kötözd le
A sok gonosz gondolatot, amely
Az álmokba furakszik! ”

„ Megátalkodni a
Bánatban: ez vétkes nyakaskodás,
Nem férfias bú; Isten elleni
Rugódozás, mely gyarló szívet és
Nem béketűrő elmét árul el,
És bárdolatlan, együgyű eszet. ”

„ Ha nem tud róla, akit megraboltak,
Ne szólj neki, és meg sem is rabolták. ”

„ Add mindenkinek a füledet, de csak keveseknek a hangodat! ”

„ Könnyen színlel nem-érzett bánatot a hazug szív. ”

„ Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. ”

„ Lassan szeress s szeretni fogsz sokáig. ”

„ Rövidség lévén lelke minden
Okos beszédnek, a szóár pedig
Csak teste rajta és kül cifraság. ”

„ Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá. ”

„ Engem, uram,
Annyit pofozott a piszok világ, hogy
Keserűségemben már azt se nézem,
Hol ártok neki. ”

„ Miként minden bölcs ember fia tudja, az utazások a szerelmesek egymásra találásával végződnek. ”

„ Házasság átka, te!
Mienk egy ilyen tündéri teremtés
És nem mienk a vágya! Tömlöcök
Gőzén tengődő varangy legyek inkább,
Semhogy szemernyit átengedjek abból,
Akit szeretek. Ó, a nagyok átka! ”

„ Gyűlölsz, kedves? Már tudom, mi az ok:
Te látót szeretsz - és én vak vagyok. ”

„ Ha lángol a vér, mily pazérul ad
A nyelvnek a sziv ilyen fogadást.
E fényt, leányom - több világa, mint
Melegje, és kialszik, míg rakod -
Tűznek ne vedd ám. ”

„ Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született. ”

„ Az álom maga is puszta árnyék. ”

„ Sok mindent lát a velencei ég,
Ami férj nem láthat: az az erkölcs. ”

„ Gyarlóság, asszony a neved. ”