„ Elszorul a torkom, ha szembejössz velem,
Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem,
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. ”

„ Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem.
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem! ”

„ Soha ne sírj, ha véget ér egy álom!
Soha ne sírj, az élet megy tovább.
Itt vagyok én, s csak érted, neked játszom,
A jó barát a bajban is barát. ”

„ Úgy fáj a szívem,
Ahogy soha régen.
Más után kell néznem,
Hát ez az, ami fáj. ”

„ Én sohasem búcsúzom,
Én szótlanul távozom.
Úgy fáj, amikor egy szerelem véget ér,
De hogy miért, sohasem kutatom. ”

„ Nézd a régi képen e lánykát,
Nézd sírásra álló, csöpp száját.
(...)
Nézd, ő voltam én egyszer régen,
És ha kérded, miért sírtam éppen,
Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém,
És elrontod nekem a felnőtt életem.
Tán úgy, ahogy még senki sem. ”

„ Táncolj, hogy ne lásd a végét,
Merre fordult e szédült világ.
Ne félj, hogy elnyel az örvény,
Higgyük azt, körhinta száll. ”

„ Emlékízű álmaimból
Mégis könnyen ébredek,
És már nem is kérdezem,
Hogy miért nem maradtál velem?
Már csak arra kérlek:
Ne is gondolj rám. ”

„ Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Maradni esztelenség,
Elmenni képtelenség,
Bilincsben él, aki téged így szeret. ”