Nézd a régi képen e lánykát,
Nézd sírásra álló, csöpp száját.
(...)
Nézd, ő voltam én egyszer régen,
És ha kérded, miért sírtam éppen,
Mert már akkor tudtam én, hogy te jössz felém,
És elrontod nekem a felnőtt életem.
Tán úgy, ahogy még senki sem.