Mindenki akkor hal meg, ha már nincs szükség rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csak végére tartsd a csattanót
egész versed egyetlen csattanás legyen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mutogatja magát a mutató,
igazi időt nem mutat,
a Megmutathatatlan ott él
valahol a mutatók alatt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Földbe gyökerezik a lábam,
bűvös delejként érzi talpam:
csodálatos, rejtélyes ország
rejtőzködik, lappang alattam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életem gordiusi csomóját kicsomózza
kibogozza a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az esztelen szeretet
még a hangyát is felnagyítja!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyetlen irányhoz se tartozom. Elindultam toronyiránt, csillag iránt. Egyetlen irányom; a földre sütő égi csillagok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tested édes gyümölcshúsában
lappang szíved, akár a konok almamag.
Kihámozhatlak héjadból, ruhádból:
magozhatatlan szíved magházban marad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ne csak a csomót, ne csak a bogot,
bogozd ki a sötét okot,
ami összebogozta
ezt a pillanatot:
az idő szőttesén
fejtsd fel a halált!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az él, akin csak áthömpölyög,
de aki önmaga is élteti az életet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást:
a porlandó, percegve pergő perceket,
az elmúlást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A törmelékből is katedrálist!
A pozdorjává szétzúzott szavak
szilánkjaiból is: a dadogásból
valami szépet, ami megmarad.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szőnyegben, mint hang a húrban,
csak alszik lépteid üteme,
lábad minden nyoma léptem nyomában
zúg, mint a felébredt zene.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy hazám, hová lábam
nem mehet el,
ahova ölelő karom
nem érhet el,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami megtörtént, örökre összetört.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Te már régen ellobbantál
de fénylő jegygyűrűdből
lényed fénye ma is felém sugárzik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A másokért való szenvedés váltja meg a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Bennem nagyon lassan hűlnek ki a dolgok... Ez boldogságom és megvertségem titka. Emlékeim örökkön izzó kemencéjébe mindig be lehet dobni egy remény élesztőjétől megkelt kenyeret, hogy ropogósra süljön.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodálkozom, tehát vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Engem is szétzúzott e század!
Én is közéjük estem:
a reszelék, a törmelék közé:
megtöretett a testem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A végsőkig kitartani! Mint a végvári vitézek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Odaát vár a határtalan,
ott majd nem lesz ajkam, poharam,

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy benső izzó nap sugárzik azokban, akik szeretik egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vallás, illúzió és álom szükséges kábítószer az ember számára. Ha nem lenne hitünk... sötét lenne a világ!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak műveket, magyar verseket tudok szembeszegezni a múlandó Időnek. Talán egy-két strófa fennmarad hányatott, nyugtalan életem után.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő ablakára fagytam, mint a kristály,
Szilárdan tündököl lábam, kezem,
De így is szédül minden porcikám:
A Folyam sodrára emlékezem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egy tudatalatti, mély világomban gyökeret vert vágyam: egyetlen életemből egyetlen könyvet nemzeni. - Hiszen a könyvírás, a költészet is nemzés és szülés egyben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Közelharc. Írógépfegyverkattogás. Leadok egy sorozatot: robbanó, lőporfüstös, őrült, de pontos képek, metaforák sorozatát. Szívenlövöm a papírt. Főbelövöm a nagyfejű földi logikát. Eltalálom a szavak lényegét, szívét. Tatatatatatata... Dörrenő telitalálatok. Mindhalálig!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

De Európa szívéből szakadtam,
így csak osztják, ugor, vogul
hangon, e kancatejszagú,
hal- és zsírszagú nyelven
kiáltom túl az Óperencián is
őseim: szinte az Ős Sejt jaját-gyönyörét,
halandóan is halhatatlanul.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Úgy írjál, mint aki
egy villanásnyi-robbanásnyi,
gyújtópontnyi pillanatra
fellobbantja a lét minden lángját, tüzét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ők ott a Rózsadombon ingoványnál is süppedőbb fotelekben. Én itt Párizsban a tövisek csúcsán a titkos értelmű rózsa illatában. Távol a fotelektől. Távol az ingoványoktól. MEGINGATHATATLANUL! KRISZTUSBAN ÉS A NÉPEMBEN!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szabadgondolkodó vagyok!
Szabadon választottam az Istent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A tétlenség, az unalom csak szomorúságot és sötét gondolatokat szül a lélekben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen lehetett legbelül,
a méh várában egyedül?
Szüléssel szétlőtt menedék!
Szétrobbant meleg fedezék!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás