„ Ringó-hullámzó mozdulataid
hullámvasútján lebegve szálltam
tested gyönyörű csodái fölött.
Véred világított az éjszakában. ”

„ Légy só!
Adj ízt az íztelennek! ”

„ Ha örök tél jön, csókod ízlelem,
s gyümölcs-illattal telik meg szívem. ”

„ Az irodalmat én egy nagy betegségnek tartom. Nagy kín és szenvedés úgy élni, hogy a hasonlatok, látomások egészen behálózzák az életemet. Mint polipok, tapadnak rám a metaforák és a szavak. ”

„ A legabszurdabb a sorstól, a végzetet legkihívóbb magatartás: idegenben magyarul írni. ”

„ Ha ujjaidat hittel kulcsolod a tollra,
a papír kivirágzik magától is, akár a rét... ”

„ Hogy visszatérjek hozzád, nincsen rá remény.
Megye-székhely! ott székelsz szívem székhelyén.
Várfalként véd múló, törékeny életem. ”

„ Vonul a közöny jégmezőin
a bilincsbevert agyvelők
támolygó, gyáva menete. ”

„ E földi taposómalomban
pár hangyát én is eltapostam:
feketedő vérük sötéten
beárnyékolja minden földi léptem. ”

„ Ugyanabból a mindenségből
ötvöződtek a csontjaink,
ugyanabba az anyaföldbe
halunk, születünk vissza mind. ”

„ Nem hiszek a plátói szerelemben. De csak a fizikai, testi szerelem is felszínes, csonka megnyilvánulása a párt kereső, kiegészítést kereső férfi vágyának. Lélek és test egyidejű, együttes násza vezet boldogsághoz. ”

„ A fekete földben feketén
súlyos titokként fekszem én. ”

„ Ne menetelj a menetelőkkel! Ne állj be semmiféle csoportba! Csak tulajdon vércsoportodhoz tartozzál! (...) A Föld kihunytáig, a csillagok ellobbanásáig, a világok végezetéig. ”

„ A morzsából is szobrot gyúrhat az emberi remény! ”

„ Mondhatjátok, hogy nem vagyok.
Vagyok, csak létem láthatatlan:
méllyé vájódtam, mint a völgy,
behorpadtam, akár a katlan. ”

„ Ha tüdőd és veséd kiszakad,
akkor se add be gyáván derekad! ”

„ Én már sohasem fogom róni a meghitt fehérvári járdát, amely úgy ismerte már lépéseim ütemét, mint a szerelmes kedvese szívdobogását. Elsüllyedt sziget mindez. Mint a fuldokló a szalmaszálhoz, úgy kapok, kapaszkodok minden emlékhez, ami Hozzád és édesanyámékhoz köt. Másom úgysem lesz, csak az emlék. ”

„ Lényem a szél fújja:
lapoz az Isten ujja,
minden betűm és pontom
boldogan beleborzong
az Ő lélegzetébe. ”

„ A gyerekek az élet legszebb alkotásai. A műalkotások csak vértelen, testtelen absztrakciók. ”

„ Nincsen életrajzom, csak életem. Én nemcsak lemorzsolom, leélem, hanem át is élem az életet! ”

„ Ők ott a Rózsadombon ingoványnál is süppedőbb fotelekben. Én itt Párizsban a tövisek csúcsán a titkos értelmű rózsa illatában. Távol a fotelektől. Távol az ingoványoktól. MEGINGATHATATLANUL! KRISZTUSBAN ÉS A NÉPEMBEN! ”

„ A lepke is, ha egyszer kábán belerepül a lángba, már nem tud visszarepülni. A költészet, versek lobogó "fényudvarából" is nehéz menekülni, a láng már megperzselte lepke-szárnyamat! ”

„ Úgy írj, hogy körmeidre férjen,
de azt körömszakadtáig kell védeni!
Tízkörmöd tízparancsolatként
száz vers csodája töltse ki. ”

„ Szemrebbenésnyi életem fölött
Éber szemmel virraszt az Isten. ”

„ Nincsenek előszobáim, hátsóhelyiségeim... a mindenség középpontjában lakom. Egyetlen pontnyi szoba, egyetlen pontnyi csoda az életem. ”

„ Hajszálanként szerettelek,
méltóképpen a mindenséghez:
mindenestől, Egyetlenem! ”

„ Egyszerre légy a tűz, a jég:
az idő ablakára
lángolva fagyj rá, csak lobogjon
éveid jégvirága! ”

„ Isten ír velem
Verseket.
Hagyom a kezét,
Engedem. ”

„ Ne felejtsd soha: vér csöpög
virradó tudatod fölött.
Anyád méhéből hull a vér,
földre csöpög a sorsodért. ”

„ Mint az aranymosó az aranyat, az Isten
kimossa mégis életedből, ami jó. ”

„ Ha kijutsz majd a végső, túlsó partra,
szárítkozni kiülsz az örök napra.
Leszárad rólad múló földi voltod.
Boldogságod száj nélkül is
a sirályoknak elsikoltod. ”

„ A cseppben is ott zúg a tenger... ”

„ A mélybe csak tested merült el,
csak ő tűnt el a föld alatt,
de lényed lényege ezer felé
szóródva is köztünk maradt. ”

„ Mindent valaminek az éhe hajt. ”

„ A szenvedés jobbá gyaluljon,
többé lenni: a vágy űz, nem hagy.
Üljön körül a mindenség is,
könyököljön reám egy csillag. ”