„ E forgandó világban élő forgóajtó
vagy, kit bűvészként hajt egy óriási hajtó,
s akin ki-bejár folyton élet és halál. ”

„ Ős Egy, egyetlen Istenem!
Mélyed mélyébe semmisüljek,
te légy, te légy a mindenségem,
aki mindig voltál, s aki vagy. ”

„ Kopáran állsz, te vagy a kő,
vés-váj, farag, farag az idő,
a nappal és a súlyos éj,
a szenvedés, a szenvedély. ”

„ Nem nézhetek saját szemembe,
csak véges végtagjaim láthatom,
pedig közben a végtelen
keresztülsuhan arcomon. ”

„ Az alkotás, a teremtés az egyetlen pofoncsapás, amitől egy kicsit megtántorodik a halál. A művészet a viszonylagos, időleges halhatatlanság gyönyörű formája. Csak verseket, festményeket, szimfóniákat szegezhetünk szembe a halálnak. ”

„ Évről-évre egyre jobban kifejtem magam ebből a végzetes földi gubancból. Fejlődöm? Igen! A mindent megoldó végkifejlet felé. ”

„ Miközben gyakoroltam a bűnt, néha a jót is elkövettem. ”

„ Aki igazán szereti a fát,
gyökeréig lelát. ”

„ A margónak is csak a margóján:
szegények, szentek közt íródik,
csupasz lények között fogalmazódik
megfoghatatlan életem... ”

„ Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak másodpercek vannak adva, nyilván pár szóba fogja belesűríteni utolsó kívánságait. Ilyen halál előtti sikoltás a költészet is. ”

„ Csak egyszer él az ember! Úgy érzem, amit tettünk, meg kellett tennünk! Húszéves korban az ember még inkább a belső sugallatokra és a lélek szavára hallgat. Még akkor is, ha tetteink következményeként a száműzetést kell választania! ”

„ Csak a vérrel írt vers nem veszendő,
csak a velőmbe hasító szavak
élnek tovább; a többi a jövendő
mélyén elhal, árnyékuk sem marad. ”

„ Mindentől elvadultan
Isten ölébe hulltam. ”

„ Szinte érzéki vágyam van a magyar betűre. Beleharapnék Móricz Zsiga ízes magyar mondataiba, micsoda édes szájízt csinálnak Gelléri Andor tündéri elbeszélései! Kodolányi archaikus, régi szavak szálaiból szőtt nyelvét is élvezettel tapintanám, mint a vevő a legfinomabb szövetet. ”

„ A tankok és a szürke dollár,
végül mindkettő egyre megy,
de próbára tett életemnek
maradt a magyar hiszekegy. ”

„ Drága jó szüleim: szeressétek a postásokat, ők az istenek, a messzeség, a vágyak küldöncei: Hermes isten követei ők, akik vállukon lógó vásott bőrtáskákban viszik házhoz a boldogságot, születést-halált beharangozó sürgönyöket, ők viszik el Hozzátok az én leveleimet is. Lóti-futi, meghajszolt emberek ők: egész életükben házalnak, rohannak, kilincselnek. Potom pénzért vállalják a leghumanistább szerepet: a szeretet elektromos hullámhosszát irányítják egymástól elszakított emberi szívek között, ők a szeretet közvetítői. Mert mik is az én leveleim: az irántatok való örök "ebhűségnek", foggal-körömmel való ragaszkodásnak vérrel-tintával írt dokumentumai. ”

„ A betlehemi istállóban történt események óta az ember a maga múlandó földi óráját az Istenhez igazította. Az ő emberi földre jövetelétől számítjuk az időt. ”

„ Az élet úgy szép, ha másokért van. ”

„ Micsoda viharzó Keresztút
húzódik a feldúlt levegőben!
Jézus-arcú, csapzott madarak
vijjognak, sírnak eltűnőben. ”

„ Örök tragikuma a magyar sorsnak, hogy nálunk a szabadságért mindig meg kellett verekedni fokossal, kopjával, fejszével, puskával, benzines palackkal. Fehér köpenyes pincérek sohasem tálalták ölünkbe a szabadságot, mint egyes boldogabb sorsú liberális nyugati nemzetek életében. ”

„ A szerelem két lélek találkozása, két lélek közös, sírig tartó vállalkozása a halál ellen. ”

„ A tér-idő keresztfájáról
engem is sírba tesznek.
Harmadnap, vagy egy éjszaka
feltámadok emlékeidben! ”

„ Te is csak általa vagy.
(...)
Az ő rejtelmes eszköze,
íróeszköze vagy.
(...)
A csillagok gyémánt-tengelye alatt
veled is húz a földre
egy rejtelmes, rövid vonalat. ”

„ Mindentudó bőröm mindent megért: ”

„ Testetlen szélként szálltam át a pusztán,
valahonnan a testem rámszakadt,
azóta véresre zúzva hever a lelkem
gerincem-csontom romjai alatt. ”

„ Mert örvényben éltem, örvénybe dobjatok:
morajló mélyére temessetek! ”

„ Kormányok lemondanak. De én
nem mondok le a magyar mondatról. ”

„ Néha van, néha nincs,
néha árny, néha fény,
az Isten is tűnő tünemény... ”

„ Két külön élet egy mederbe fut testestől-lelkestől, ez a legnagyobb dolog, amit egy szép szerelem adni tud a múló időben. ”

„ Számomra névnapod ugyanolyan nap, mint az esztendő többi szürke napja; drága lényed teljes sugárzással messziről is beragyogja életem minden pillanatát. ”

„ Az Eiffel-torony tövéből, az Ezer Torony városából, a tornyosodó csodák magasából is visszafutnál. Hanyatt-homlok! Rozoga rokonaidhoz. Rozoga anyádhoz. Az évszázadok tornyosodó viharfellegei alatt közöttük tornyosodott fel az életed. Eleven, villámló tűztoronnyá! ”

„ Bárcsak kavics lehetnék, egyszerű,
tenger-csiszolta-vájta ősi mű,
olyan, akit a sodró Eredet
boldog, lázas örvénye felvetett, ”

„ Anyuka! Hatvanadik születésnapod alkalmából fogadd múló lényem legmélyéből feltörő érzéseimet, aggódó, féltő, rajongó szeretetemnek Feléd áradó meleg sugarait. 60 év nagy idő. ”

„ Tulajdonképpen azért élünk, hogy meghaljunk. Életünknek a halál ad formát és keretet. ”

„ Gyökereidtől-lombkoronádig
tetőtől-talpig
mérd meg s vállald magad! ”