Valamivel többet gondolok rád, mint amennyi az időmből telik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit az idő egyszer elmulasztott, azt nem lehet újjáteremteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden embernek el kell követnie legalább egy olyan bűnt, amitől majd mindig, élete végéig rátör a szégyen, ahányszor csak eszébe jut az a vétke.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megfordulni, megmarkolni a két vállát, reccsenjen a csontja, kiáltson kínjában, torzuljon el a szép szomorú arca, rokkanjon meg rémületében... Fájdalmat okozni neki, hogy attól törjön meg, fogja föl, értse meg, nem mehet el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szemébe szerettem bele (...), a szemébe, abba, hogy ennyire szelíden barna, jóságos szem...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mondd, szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk nevelni? Ugye, a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk, amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked? Mondd, szeplős, szoktál te olyant gondolni, hogy még az egész élet előttünk áll? Ugye, te nem vagy olyan, hogy csak egy-két napra előre gondolkozol? Mert én ilyen voltam, amíg te nem voltál. Néha még ilyen sem. Néha az is hidegen hagyott, hogy holnap mi lesz. Valami lesz - rángattam a vállamat -, és ha semmi sem, az is közömbös. Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen könnyű jót tenni, és milyen kellemes utána.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Volt egyszer egy Lenin nevű ember, aki az egyik könyvében nagyon okosan leírta, hogy a forradalomhoz, sajnos, nem elegendő, ha a kizsákmányolt tömegek úgy érzik, hogy már lehetetlen tovább élni a régi módon, nem elég, ha ők követelik a változást. A forradalomhoz az is kell, hogy a kizsákmányolók se tudjanak már a régi módon élni és kormányozni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megszerettem magát (...), és sok mindenre képes lennék magáért, ha szükség volna rá, csak egyre nem: a vigasztalója nem akarok lenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha egy nőn csak bizonyos részleteket lehet dicsérni, például, hogy szép a haja, vagy gyönyörű a lába, az annyit jelent, hogy jaj de kár, hogy egészben nem gyönyörű.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Véresre vakarnám az egész testemet kínomban (...), ha nem félnék, hogy elcsúfítom magamat, mert borzalmasan hiányzol nekem, és minden nap egyforma undor nélküled, és undor is lesz, ameddig te haza nem jössz, hogy kiszabadíts engem ebből az életből...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az önuralommal megvert emberek fegyelmezett kétségbeesését szörnyűbb látni, (...) mint a fegyelmezetlenek zokogását, jajgatását hallgatni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mintha mindenütt, ahol érintettem, átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk. Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egyenes utak és görbe utak számtalanszor találkoznak, keresztezik egymást, összevissza keverednek. Könnyű eltévedni... Sokszor nagyon éles szem kell hozzá, hogy valaki megkülönböztesse az egyenes mellékutca szűk bejáratát a görbe sikátor kezdetétől. Férfitanácsot adok neked, fiam. Időben tanuld meg a görbe utat az egyenestől megkülönböztetni. Tanuld meg az elágazásokat, s ha valahol nem ismered ki magadat, azokat kérdezd meg, akik téged felelősséggel szeretnek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű úgy különbnek látszani, ha mások is figyelik, s azok előtt a mások előtt kell pózolni, hiszen akkor táplálja az erőt a hiúság, a rátartiság, ami csak látszatra erény, hiszen valójában nem más, mint a gyávaság, a félelem egy fajtája, hogy "muszáj, különben mit mondanának az emberek..."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha az emberek nem ismernék a bizonytalanságot, nem is vágynának a biztonságra.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Félsz kimondani a szót, nehogy elveszítsd, amit jelent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az életben előfordulnak szükséges dolgok, amikor inkább az észre kell hallgatni, mintsem a szívre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Két csinos nő közül az egyik mindig ideges a másiktól, de az talán még gyakoribb, hogy kölcsönösen utálják egymást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amiről nem beszél az ember, arról nem derül ki semmi kínos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs a szívemnek semmi baja! Éppen olyan, mint én. Néha bolondul elharapódzik benne a pánik, megbokrosodik tehetetlenségében, hányja- dobálja magát, aztán belefárad félelmébe, lehiggad, mint a földönfutó, ha körülnéz és látja, hogy senki se hajt a nyomában.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami valahogyan van, és nem tudjuk a magyarázatát, arra való, hogy elfogadjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Magát sohase szerették szenvedélyesen. Talán nem is tudja, mit jelent ez a szó. Én se tudnám, ha nem ismerem meg magát. A szenvedély olyan, mint egy pokolgép. Bizonyára mindenkibe be van építve. Nem órára és percre és másodpercre időzítve, hanem egy másik ember megjelenésére beállítva. Eddig nem jött senki, akitől felrobbant volna bennem ez a programozott bomba. Amióta szerethetem magát, tudom, mi a szenvedély. Megláttam, ott volt mellettem, megszédültem, mert éreztem, hogy maga is megszédült tőlem. Magában is felrobbant a szenvedély, mert életében először érezte, hogy szenvedélyesen szeretik. Eddig is szerették, de nem fenntartás nélkül, ahogy én.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem csak azért hiányozhat valaki, mert akarnánk valamit tőle. Azért is hiányozhat, hogy nincs. Primitíven azért, mert nincs.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyám olyan, mint Mao, a nagy kormányos. Mindenen rajta tartja a szemét a birodalmában, de állandóan retteg, hogy ha egyszer félrenéz, rögtön összeomlik minden. Nem mer kimozdulni az alattvalói közül, csakis saját magában bízik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nekem ronda az írásom, de nem is azért írok, hogy más gyönyörködjön benne, hanem azért, hogy legalább én legyek az a valaki, aki törődik velem. Igaz, hogy most már egyáltalán nem biztos, abbahagynám-e, ha egyszer csak elkezdenének törődni velem. Már nem is hinném el, hogy őszinte tőlük ez az érzelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha én meg tudnám határozni, mi is a jó, azt hiszem, okosabb lennék a legtöbb filozófusnál, aki ma a jóról meg a rosszról bölcselkedik. Mi a jó? Én is a bibliából tanultam: amit nem kívánsz magadnak, ne cselekedd másnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A belenyugvás, az gyilkolja meg az egészséges ösztönöket. Legelőször az életösztönt. Így születnek a hősök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kötelességünk, hogy a világot jobbá formáljuk annál, mint amilyennek találtuk. Mert megeshet, hogy utánunk már meg sem találják.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fő a szemtelenség. Arcátlan fölényességgel néha sokkal többet ér el az ember, mint a legprecízebben kidolgozott, hetvenhétszer előre átgondolt tervekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfáradtam. A léleknek lennének még céljai, de a test már végképp erőtlen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Temögötted semmilyen erő sincs. A törvény, aminek érvényt akarsz szerezni, sok kis betű, egy nagy kötetbe belenyomtatva. Vaskos kötet, de nem fegyver. Még pajzsnak sem alkalmas. Csak a hónod alatt viselhető.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megesik néha, hogy otthonról a komor ábrázatomat hozom magammal. Merő szórakozottságból. Idebent aztán előbb-utóbb figyelmeztetnek, hogy ideje maszkot cserélnem. Az ilyen súlyos egyéniségektől, mint amilyen én is vagyok, elvárják a rendszeres és egyenletes derűt. A permanens jó kedélyt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás