A kategóriához 442 idézet tartozik (bővebb infó)


Gondoljatok bele. Nem lennék ebben a buliban, ha apám meg anyám meg nem hívnak. Ők ketten rángattak le valami felhőről, ahol békében elvoltam, nem háborgattam senkit, aztán itt lent összehoztak egy tehetetlen, gondoskodást igénylő testtel, és úgy rendezték, hogy tőlük függjek. Sose mondták meg kereken: na ide vigyázz, gondoskodunk rólad, amíg aranyos kis csöppség vagy, de aztán te jössz. Ha ezt mondják, én felteszem a kezem, hogy kösz, de inkább nem. Maradok a felhőmön testetlenül. Az ő ötletük volt. Úgyhogy most a nyakukon lógok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor a lovat befogják, szabadsága korlátozódik, ám energiáját hasznos célokra fordíthatja. A kocsi lovak hiányában nem tudja betölteni funkcióját. A gyerekek érkezése előtt a férj és a feleség voltaképpen szabad ember, majd életük korlátok közé kerül. Ám az a döntés, hogy életüket összekötik gyerekeikével, mind a szülők, mind utódaik számára előnyökkel szolgál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A társadalomnak, a világnak az apaság a talpköve; minden összeomlik, ha a gyermekek nem szeretik apjukat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha én most meghalok, akkor engem voltaképpen megölnek. Nem úgy, hogy rám fognak valami fegyvert, hanem úgy, hogy nem segítenek, olyan órában, mikor segítségemre kellene sietnie mindenkinek, aki él, mert több vagyok önmagamnál, (...) egy kisgyermek édesanyja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el.
- Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem? A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs ahhoz fogható érzés, semmi sem olyan fantasztikus, mint amikor egy új kis élet növekszik a pocakodban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sajnos sok olyan szülő is van, aki az ajándékot önmaga helyett adja a gyermekének. "Tessék körülnézni a kisfiam szobájában - mondja -, mindene megvan, amit egy gyerek csak kívánhat! Ráadásul mindenből a legszebb, a legjobb, a legdrágább! Nem tudom, mi hiányozhat még neki...?!" Én tudom, gondolom magamban: a szülei hiányoznak, akik folyton sietnek, sosem érnek rá, akik úgy vélik, hogy a drága ruhák és pompás játékok megvásárlásával eleget tettek minden szülői kötelezettségüknek, miközben épp a legfontosabbat nem adják meg a gyereknek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rájöttem, hogy szülőnek lenni pontosan olyan, mintha Óz, a nagy varázsló lenne az ember. (...) Totó félrehúzza a függönyt, és egy kis ember rejtőzik mögötte, aki gombokat nyomogat és karokat húzogat. És azt mondja a mikrofonba: "ne figyeljetek az emberre a függöny mögött!" Szerintem szülőnek lenni olyan, mint annak a kis embernek az élete. Úgy teszünk, mintha pontosan tudnánk, mit miért teszünk... hogy mindentudók és mindenhatók vagyunk. Pedig igazság szerint csak összevissza nyomkodjuk a kapcsolókat, és megteszünk minden tőlünk telhetőt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek az emberi lélek működéséről, például a felnőtté és szülővé válás alapvető fontosságú kérdéseiről nem, vagy alig hallanak az iskolában. Pedig matematikus vagy irodalomtudós lényegesen kevesebb emberből lesz, mint szülő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyon okosnak hisszük magunkat, mindenre megvan a válaszunk. Szeretnénk mindent átadni a gyerekeinknek, de elég megkaparni a felszínt ahhoz, hogy rátaláljuk a bennünk rejlő gyermekre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy apának a lányához való viszonya tulajdonképpen abból áll, hogy a lány életében van egy pillanat, amikor senki máshoz nem tud fordulni, csak ehhez a férfihoz, és akkor ettől a férfitól kell tudnia, hogy ő a legszebb a világon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi a gyermeknevelés? Küzdelem a saját magunk kiújuló hibái ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek megsínylik az ilyesmit. (...) Jobban, mintsem a környezetük valaha is gondolná. A fájdalmat, a visszautasítást, a valahova tartozás hiányát. Olyasmi ez, amit nem lehet csupán kedvező életkörülményekkel jóvátenni. Nem pótolja az iskoláztatás, a kényelmes otthon, a biztos jövedelem vagy a kezdő tőke valami szakmához.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hálás vagyok érte, hogy hagytak gyereknek lenni! Nem oktattak, nem neveltek, nem irányítottak úton-útfélen és minden pillanatban. Hagytak annak lenni, aki vagyok, aki leszek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A felnőtté válás nem könnyű. Az első lépést ő akkor tette meg ezen az úton, amikor úgy döntött, hogy megszüli a gyerekét. Csakhogy a második lépés semmivel sem egyszerűbb. Neki is el kell fogadnia, hogy az életben senkinek nem teljesülhet az összes kívánsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerintem azok a szülők szoktatják a gyereküket arra, hogy írjon a Jézuskának levelet, akik év közben nem érnek rá kifigyelni, hogy mire vágyik a gyerekük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életre szóló boldogtalanságot előzhetünk meg, ha úgy hajlítjuk a facsemetét, hogy felnőve egyik irányba se dőljön meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akármilyen is az anya, mégis drágább bárki idegennél.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzeljünk el egy regényt, amiben a hősnő befogad egy idegent, aki nem tud járni, beszélni, de egyedül még enni sem. Ő mégis első látásra beleszeret, eteti, öltözteti és mosdatja, hozzásegíti ahhoz, hogy fokozatosan a saját lábára álljon, rákölti jövedelmének legalább felét, betegségei idején ápolja, többet gondol rá, mint bármi egyébre. Aztán húsz év múlva közreműködik abban, hogy az illető találjon magának egy fiatal feleséget, és vele elkerüljön a háztól. Micsoda balek, igaz? Pedig minden anya ezt csinálja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Anyának lenni nem mesterség. Még csak nem is kötelesség. Egyszerűen egy jog a sok közül. Kimerítő hadakozás lesz. És szinte mindig te fogsz veszíteni. De soha ne csüggedj! Harcolni sokkal szebb, mint győzni, utazni sokkal szórakoztatóbb, mint megérkezni: amikor megérkezel valahová, vagy győzöl, hatalmas űr támad benned. És hogy legyőzd magadban az űrt, ismét útra kelsz, új célokat tűzöl magad elé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nagyszerű érzés lehet, ha egy rózsaszínű szájacska a lelkünket magához húzza a testünkből, és a mi vérünkből építi fel a maga életét!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A gyerekek iránti szeretetünkben benne van, hogy el fogjuk veszíteni őket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szülők nevelése nagy figyelmet és sok munkát igényel, de megéri a befektetett energiát. A gondosan nevelt szülő kevesebbet kiabál, sokat mosolyog, tovább él és csak ritkán harap.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A mi kötelességünk az, hogy gyermekeinket arra neveljük, hogy szeressenek, tiszteljenek és kövessenek bennünket. Ha nem teszik, akkor meg kell büntetni őket, különben nem tesszük azt, ami a kötelességünk. Ha felnővén szeretnek, tisztelnek és követnek bennünket, az ég megjutalmazott minket azért, hogy jól neveltük őket. Ha felnővén sem nem szeretnek, sem nem tisztelnek, sem nem követnek bennünket, akkor vagy jól neveltük őket, vagy nem; ha jól, akkor valami biztosan nem stimmel velük, ha nem, akkor valami nem stimmel mivelünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, a kisgyerek, egy négy-öt-hat éves kiskrapek agyában az a két fogalom, hogy apa és védelem, valahogy egyet jelent. Nekem az apám nem volt oltalom, nem volt pajzsom a világ ellen. A világ ellen, amitől sokszor féltem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szüleink is emberek, és a nevelés rögös útján nagy valószínűséggel volt egy-két olyan lépésük, amely nehézségeket vagy idegeskedést okozott számunkra. Ez van akkor, ha valakinek minden előzetes képzés nélkül kell végeznie egy munkát tizennyolc éven át. Egy-egy dolog elromlik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy szülőnek... nem szabad elhagynia a gyerekét, csak - csak ha kényszerítik rá.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor gyerekek vagyunk, a szüleinket használjuk mérceként, hogy eldöntsük, mennyire rossz a helyzet. Ha nagyot esünk, és megütjük magunk, de még nem tudjuk eldönteni, hogy fáj-e vagy sem, egyből a szüleinkre nézünk. Ha rémülten rohannak felénk, sírni kezdünk. Ha csak nevetnek, és megcsapkodják a gonosz földet, akkor feltápászkodunk, és tovább játszunk. (...) A szülők az érzelmek fokmérői a gyerekeik számára, és ennek dominó-hatása van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meggyőződésem, hogy legnagyobb örökségként boldog emlékeket hagyhatunk gyerekeinkre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A becsületes emberek hajlamosak olyan dolgokat megtenni a gyerekeikért, amiket saját magukért eszükbe sem jutna megtenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gyakori dolog, hogy szülők, ha gyermekük elkövet valamit, haragba lovalják magukat a saját beszédükkel, s egykönnyen kimondanak valami kemény ítéletet, vagy halálra veretéssel fenyegetőznek. Amikor azonban gyermeküket megpillantják, győz bennük a szülői szeretet, s kezdeti haragjuk elpárolog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás