„ Jó ideje hozzászokott, hogy Britt bármibe fog is, sikert ér el, ezért mindent elkövetett, hogy a maga helyén kezelje a nővérét, s ne kullogjon árnyékként a nyomában. (...) Valósággal lehetetlennek tűnt számára, hogy azok az emberek, akik egy ilyen végtelenül tehetséges gyereket hoztak a világra, így elszúrhatják a dolgot a másik magzatukkal - vele. ”

„ Felséges királyom! keserű az nékem,
Amit jelenteni gyász kötelességem;
Keserű, mert vízzé csak nem válik a vér,
Csak testvér marad az, aki egyszer testvér. ”

„ Érthetetlen, bár valahogyan biztosan megmagyarázható, hogy két embert, akik testvérek, tehát a világon szinte legközelebb kellene állniok egymáshoz, áthidalhatatlan távolságok választanak el, idegenebbek az idegeneknél, s tíz-tizenöt perc után már csak semleges dolgokról képesek beszélgetni, tudat alatt azzal a kívánsággal, hogy bárcsak adódna már valamilyen ürügy a búcsúzásra a véletlen találkozásnál, s járna le már végre a látogatás ideje, indulna a vonat és a többi. ”