A kategóriához 406 idézet tartozik (bővebb infó)


A mennyországért sem szabad elárulni Magyarországot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad
A fenyő színe, a kenyér íze,
Az ősök dala, a szíved szava,
A szülőföld hív haza.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Véres a föld lábam alatt,
Lelőtték a pajtásomat,
Előre!
Én se leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Előre!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon, és melled vered.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a "szűkebb pátriára" lyukad ki: egy falura és legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A határon túli magyarnak azt jelenti a haza, mint a sivatagi embernek a víz. Egy sivatagi embernek a víz lelkiállapot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A millenniumi emlékmű előtt fekvő "Csöndes Magyar" erre tanít: legyünk hősök és maradjunk névtelenek a Hazáért és Nemzetért. A cselekvés hősiessége és a cselekvő névtelensége mindenkor zálog arra, hogy amit cselekszünk, azt a Hazáért, a Nemzetünk erkölcsi, szellemi és anyagi dicsőségének, nagyságának és boldogságának szolgálatában cseleksszük.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki csak a saját hazájában lehet próféta - más kérdés, hogy követik-e.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A leghordozhatóbb haza kétségtelenül az anyanyelv.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mély a tenger és végtelen... De mélyebb szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb vágyódásom, mely a magyar földre és s magyar nép körébe hazavonz!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Hadak útja... szép neve van - álmélkodott Lackó.
- A magyarok Csillagösvénynek is híjják. Úgy tartják, minden hős, ki a hazáért adja életét, annak hídján tér meg a magyarok istenéhez.
- Egyszer te is meghalsz, apám?
- Egészen biztosan.
- Akkor te is végigmész a Csillagösvény hídján?
- Remélem, fiam. S egy napon, remélem, majd csak nagyon soká, te magad is végigmész azon. De oda csak az léphet be, ki kiérdemelte azt.
- S hogyan lehet?
- Méltón élni, s hősként halni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kicsiny falu az én falum, legkisebb az egész vidéken s a legszebb. Gyermekkoromban alig hatszáz lakója volt, s ennek is jó felerészét az én nemzetségem tevé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szivet cseréljen az, aki hazát cserél!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tiszteld a múltat, és éltesd tovább!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én medencém nem úszó,
egyszerűen csak Kárpát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért, hogy idegenben, valahányszor gyermeket magyarul beszélni hallok, leküzdhetetlen szomorúság ejt meg, s gyorsan odébb kell sietnem, valamelyik elhagyott mellékútra, hogy letöröljem s elrejtsem az idegenek elől kicsorduló könnyeimet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A világnak nincsen semmiféle értelme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha otthontalanabb lesz az, aki otthon marad, mint a másik, aki a világba megy.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol baráti szálak futnak össze, ott egy órára az egész világ szülőföldnek látszik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Furcsa, külön világ ez a Gyergyó. Nem tartozik sehová, csak önmagához. Zárt, elkülönített föld. Hegye, völgye, vize, levegője, fája, embere, minden más, mint egyebütt. Maga a nap is nehezen hágja meg ezeket a havasokat. Legyengül, mire a tetejükre ér. A fénye is elváltozik. Furcsa, titkos, homályos és álomhozó. Nem való minden bolondnak ez a világ. Itt kell születnie az embernek, hogy kibírja. Megesik, hogy az idegen mászik, csak mászik felfelé a hegy oldalán s egyszerre csak hanyatt esik, mint a halott. Az örmények is feketébbek itt, mint más tisztességes helyen. Csak ezek az izmos, törpe, faölelő hecboc-emberek bírják itt az életet, kiknek az egészségtől olyan barnapiros a képe, hogy még a nyújtópadon se halványodik el. Nincs itt semmi sietség, csak zord nyugalom és erő. Gyergyóban még a medve is két héttel tovább alszik, mint teszem azt Csíkban.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szív a test kocsmájában fortyog, ahol honvágy szorongatja a torkot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tied vagyok, tied, hazám!
E szív, e lélek;
Kit szeretnék, ha tégedet
Nem szeretnélek?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hovatartozást sohasem a származás dönti el. A nemzetiség kérdését az dönti el: ki hová tartozónak érzi magát. Nem az anyanyelv. Nem is az, hogy hol ringatták bölcsődet, vagy hol domborulnak őseid sírjai. Az anyanyelv, a bölcső meg a sír nagy erő, de önmagában nem elég..., erre világosan megtanított a történelem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hazámba vágy
A szívem, és az ott vagyon, hol a
Holtteste nyugszik annak, akinek
Az életem s lelkem felébredését
Köszönöm.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak akkor tűnik fel, mennyire szeretek otthon lenni, ha egy darabig máshol vagyok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ez az ország az én országom. Ha akarja, ha nem!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elfogy a szándék, fölcserélt otthonok,
alatta a föld rég futóhomok,
s hová a szél hajtja, ott ver tanyát
az, aki egyszer elhagyta otthonát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem tudtam, hogy mi az, amit érzek: öröm vagy fájdalom. Éreztem, hogy rohanni kellene, kirohanni a mezők közé s végigkiáltani rajtuk riadó szóval, hogy öltözzenek csupa virágba, mert újra magyar föld lettek! Az erdőig szaladni és felverni a fákat, hogy énekeljenek a boldogságtól! De ugyanakkor meg kellett volna állni szemközt fordulva a déli dombvonallal, levett kalappal s lehajtott fejjel. Nem lehetett csinálni semmi mást, csak állni az ablakban mozdulatlanul, nézni északnak, keletnek, délnek, átölelni egyetlen pillantással a testvérdombokat, átölelni és egybeszorítani őket, hogy ne tudjanak egymástól soha elszakadni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megmondjam, hogy én mit akarok?... Nem akarok mást, csak büszke akarok lenni az anyanyelvemre, és az ablakon kinézve azt a tájat akarom látni, amit ismerek és szeretek. Akár a vadvirág: ott akarok nyílni, ahova tartozom.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás