„ Amikor írsz, átjárhatóvá válnak számodra az anyagi és anyagtalan világ közötti dimenziók. Mert az írás: betűtestet öltött lélek. ”

„ Nem bízom az összegzésekben, az idő nagyvonalú kezelésében, a magabiztos elbeszélőkben, akik azt hiszik, képesek uralkodni elbeszélésük anyagán; úgy hiszem, aki azt állítja, hogy érti a történeteket, de ő maga nyilvánvalóan nyugodt, aki azt állítja, nyugodt körülmények között képes felidézni egykori érzelmeket, s úgy ír, az ostoba hazudozó. Megérteni annyi, mint remegni. Az emlékezőt magával kell ragadnia az újbóli átélésnek... Azt a szaktekintélyt csodálom, aki térdre hull az esemény előtt. ”

„ A költők nem mindig tudják, hogyan kell élni, csaknem mindig tudják viszont, hogy meghalniuk hogyan kell. ”

„ Nem szabad bosszankodni, ha plagizálják az embert. Ez a lehető legőszintébb bók. ”

„ A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. Ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsőt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom azt. ”

„ Hogyan írhatnám meg a novellát úgy, ahogy az megtörtént, anélkül, hogy újrateremteném? ”

„ Az íráshoz nem kell más, csak idő és pihent agy. Meg persze egy toll sem árt. ”

„ A legtöbb írónak teleszkópszeme van, s míg a ködfoltokba kukucskál témáért, nem veszi észre, ami csak karnyújtásnyira van előtte. Ez is igazi tragikum, az író tragikuma. ”

„ Mindenki, aki magyarnak született, s így akarva, nem akarva vállalja szenvedésünket, kárpótlást kap azáltal, hogy Arany Jánost eredetiben olvashatja. ”

„ Manapság már minden szar jogdíjas! Aforizmagyűjtemények, ismeretterjesztő könyvek, minden, minden! Halálra szánták a szállóigét! A régi szép idők verselői még halhatatlanná váltak azáltal, hogy soraik átmentek a köznyelvbe (lásd: "Országomat egy lóért!"), mára ennek vége! A szerző és a kiadó hozzájárulása nélkül tilos dúdolni, idézni, használni ama dalokat, gondolatokat, igéket, amelyeket szerzőjük felnyalt, begyűjtött, összeszedett innen-onnan. Ó, igen, a régi méreg! Ha valaki saját kútfőből teremt elő gondolatokat, nem védeti le még a rágondolás jogát is, hiszen - van miből! - bőven buzognak ötletei, és mert ilyeténképpen gazdag, hát adni s nem eladni akar. ”

„ A verses költészet egyetlen legitim birodalma a Szépség. ”

„ A gondolat konstrukciója és kifejezésének képessége nyelvi, vagy ha akarod, tárgyi formában, az ember legszebb tulajdonsága. ”

„ A zenész dolga, hogy zenéljen,
a szívem mélyéig elérjen.
Az író dolga, hogy meséljen,
de igazat írni ne féljen. ”

„ Inkább írj csak magadnak, és ne legyen közönséged, mint hogy a közönségednek írj, és ne legyél önmagad. ”

„ Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat. ”

„ Egy ilyen történetet, mint az enyém, sosem szabadna elmesélni, mert az én világom épp oly tiltott, mint amilyen törékeny. Amint oda a titokzatossága, megszűnik létezni. ”

„ A vers a Föld útja a Nap körül. A vers a mindenütt folytonos, de sehol sem differenciálható függvény. A vers változó irányú, egymást inverz transzformációsorozatokkal beburkoló erőterek viaskodása egy telítetlen kontinuumban. A vers olyan, mint egy roló, mint egy ablakredőny, amelynek lécei a verssorok, átsüt közöttük a fény, s a roló mögött ott áll a költő és szárítkozik. ”

„ Tudom, egy szál nyomorult kis romantikus történelmi regény nem váltja meg a világot. De az csodás volna, ha pár embert olvasás közben olyan boldoggá tenne, mint engem írás közben. ”

„ A könyvtárból könyveket hordok haza (...) és új, eddig ismeretlen világok kezdenek kibontakozni. Olvasok és olvasok és rábukkanok dolgokra itt-ott, amelyek, mint "hatalmas" és "egyéni" "érzések", "megfigyelések" éltek bennem, dolgok, amik "az enyémek", én bukkantam rájuk, úgy jöttek elő saját magamból, és akkor döbbenve kellett látnom, hogy ezeket előttem jártak már régen megérezték, meglátták, formákba öntötték. És itt kezdődik az, amikor az embernek a kezében lassabban kezd járni a ceruza. ”

„ A mese az az ábécéskönyv, amelyből a gyermek megtanul saját lelkében olvasni. ”

„ Felnőtt ember se azért olvas mindig, mert irodalmat akar olvasni. Hanem azért olvas, mert fáj a feje, unatkozik, el akarja ütni az időt. Detektívregényt, krimit, ponyvát kap elő. Ne legyünk fennköltek, joga van hozzá. (Ezt egy ideig kétségbe vonták.) Az irodalomnak különben is nem a ponyva az ellentéte, ellensége, hanem a rossz irodalom. Az, ami megjátssza, hogy jó, de nem az. ”

„ Úgy kell írni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani. ”

„ Mikor ír az ember? Ha boldog, nem ír. Csak ha visszaemlékszik a boldogságra. ”

„ Az író a fantázia orgonistája. Az ő orgonája azonban az olvasó szívében muzsikál, s az író akkor művésze ennek a hangszernek, ha csak egy-egy billentyűt érint meg. ”

„ A költészetben van egy pillanat, amikor az ember egy szempillantásra meglát egy másik világot. És azt is észreveszi ugyanakkor, hogy minden csupán árnyéka annak a másik, valódi világnak. ”

„ Ha szerelmünkkel szerelemért/ben szemezgetünk: elmúlik. Sport, erotika: elmúlik. Az igazi aforizma nem múlik el. ”

„ A regényírásnak három szabálya van. Sajnos, senki nem tudja, mik azok. ”

„ Ha boldoggá akarunk tenni egy írót, három csalhatatlan módszer áll a rendelkezésünkre, éspedig - a hatásosság növekvő sorrendjében:
1. Közöljük vele, hogy olvastuk egy könyvét.
2. Közöljük vele, hogy olvastuk minden könyvét.
3. Kölcsönkérjük tőle a következő műve kéziratát, azzal, hogy el akarjuk olvasni.
Az 1. sz. módszerrel kivívjuk a tiszteletét; a 2. sz. -val kivívjuk a bámulatát; a 3. sz. -val végképp beszállásoljuk magunkat a szívébe. ”

„ Igaza van Kosztolányinak, mindig úgy kell írni, mintha akasztás előtt állnánk, és a kötélhurok már ott fenyegetne a fejünk fölött. A halál árnyékában végrendelkező, akinek csak másodpercek vannak adva, nyilván pár szóba fogja belesűríteni utolsó kívánságait. Ilyen halál előtti sikoltás a költészet is. ”

„ A dolgoknak megvan a saját életük, szembeszállnak velem, szembeszállnak azzal, hogy brutálisan rögzítsék őket, mert akkor végük van, meghaltak. Ne akarjunk mindenről beszélni. Mialatt írok, és az írásomon töprengek, megértem a hallgatagok, a nem-írók titkát. Ők beérik az események visszahozhatatlan egyszeriségével, nem olyan hiúk és kishitűek, hogy konzerválni akarnák őket. Hiábavaló fáradság. Az olvasó úgysem fog átérezni valamit, amit ő maga nem ismer, vagy legalábbis nem képzelt már el. Minek kell hát írni? Tán a rokonlelkek számára, akik közel állnak hozzánk? De félő, hogy a dolgokat agyonbeszéljük, és megöljük a titkot. ”

„ Igyekszem kellő távolságtartással és öngúnnyal írni magamról, ahogy ilyen esetben elvárható, azon túl persze mély együttérzéssel és önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk. ”

„ Az elbeszélés a telepátia egyik formája. Tintajeleket pötyögtetve egy üres lapra képes elküldeni az olvasónak legbensőbb gondolatait és érzéseit. Varázslatos eljárás, mégis oly mindennapi, hogy senki sem áll meg csodálkozni rajta. Elolvasni egy mondatot annyi mint megérteni, mintha csak az ujját görbítené, itt sem férkőzik közéjük semmi. ”

„ Csak a vérrel írt vers nem veszendő,
csak a velőmbe hasító szavak
élnek tovább; a többi a jövendő
mélyén elhal, árnyékuk sem marad. ”

„ Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette. ”

„ A költő nem őrzi meg, amit fölfedez; lemásolva nyomban elveszti. Ebben rejlik újdonsága, végtelensége és kockázata. ”