„ Minden bölcs, kinek gondolatait megismernem sikerült, arra tanított, hogy élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben, mintha minden leírott mondatunk után a halál tenne pontot. ”

„ Az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó. A furcsa és idegenszerű nem érdekes, csak az, ami ismerős és mélységesen személyes jellegű. ”

„ Úgy vélem, csak az teremthet alakokat, aki már hosszan tanulmányozta az embereket, éppen úgy, mint ahogy idegen nyelvet sem beszélhetünk addig, amíg alaposan meg nem tanultuk. ”

„ Rangját rejtse bár,
ilyen a költő sorsa már:
tüstént ráismer s tiszteleg
királyának a kikelet. ”

„ Jó író vagyok
Mondatokba műtött képeim
Úgy terjednek szét
Az olvasók lelkében
Mint sugárkezelt nő
Agyában a daganatvirágok. ”

„ Az irodalomban megvan a hit minden eleme: a komolyság, a belső történésekre való koncentráció, a dallam és a lélek rejtett mélységeivel való érintkezés. ”

„ A mese nem elvezet a valóságtól, mint sokan gondolják, hanem odavezet hozzá, mélyre vezet a lelki valóság tartalmaiban, legyen szó szeretetről és gyűlöletről, a fent emlegetett életről és halálról, jóról és rosszról, küzdelemről. ”

„ Ha bonyolultan írok, akkor azzal sok embert kirekesztek az olvasás öröméből. ”

„ Az írás megindulása vagy elapadása szerencsésebb hangulatú napon is kegyelmi állapot. ”

„ A versolvasás (...) a mandarinok szórakozása. Olyan, mint a komolyzene. Kevesek levegője, élvezeti forrása, az érzékenyek orvossága, a megérintettek otthonra találása. ”

„ Amíg itt járt, minden leheletét,
leköpték fénylő, áttetsző szívét
(...)
Nem köpött vissza! Megadta magát:
a hideg síneket ölelte át. ”

„ Adok magának egy elsőrangú tanácsot (...). Írjon olyasmiről, amit ismer. Írjon a földalattiról, szállodákról meg egyéb ilyen dolgokról! S írjon gyerekekről, olyanokról, akikkel naponta találkozik az utcán, olyan gyerekekről, amilyenek mi voltunk egyszer. ”

„ Az írás az halászat: az ember fejében ott van egy gondolat; hórukk, a nyelv hálójával neki kell feküdni s húzni. A nagy gondolat csak bizonyos fogássokkal húzható ki. ”

„ Karriert szántál nekem, ívelőt. Hírt. Pénzt. Sikert. Csillogó életet. Híres verseket és regényeket. ”

„ A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva. ”

„ Az írás csak akkor töltheti be rendeltetését, ha éppoly híven tolmácsolja a gondolatot, mint a szabatos, talpraesett élőszó. Az írásbeli gondolatközlés félreérthetetlenségének egyik biztosítéka a kifogástalan helyesírás. ”

„ El lehet azt mondani, papíron, tintával, hogy a szíved mivel van teli? ”

„ Végzetesen kell élni és írni, tehát nyugodtan, nagyon figyelmesen, egyforma erővel figyelve a világra és önmagunkra, értelmünkre és szenvedélyeinkre, az emberek szándékaira és a mindenséghez való kapcsolatainkra. ”

„ A magyar író feladata minden időben az, hogy írjon, szóban és szellemben magyarul. Ha ezt teszi, nem kell politizáljon. Mert ha magyarul ír, magyar szellemben, lelkiismeretének és felelősségének parancsa szerint s nemzete iránt érzett aggódó hűséggel, ez már több mint politika. Ez már honvédelem. ”

„ Mindig is úgy hittem, hogy mi, írók, nem a tehetségünk miatt lettünk írókká, hanem annál a szerencsétlen körülménynél fogva, hogy nem lehetünk mások, mint amik vagyunk, és hogy magányos munkánk se több viszonzást, se több előjogot nem érdemel, mint amennyit a suszter kap azért, hogy cipőt csinál. ”

„ Az irodalom mindenkié. Nem igazgatják kereskedelmi érdekek, és nem lehet a gyors haszon reményében kifosztani. ”

„ Minden nagy költészet családias. A család tagjai az idegen számára jelentéktelen, érthetetlen adomákat mesélnek egy kisgyerekről, aki hajdanában mindnyájunk ismerőse volt, emlékeznek valamire, amire az idegen nem emlékezhet és elmosolyodnak. Valami ilyesmihez hasonló a költészet. Nyelvünk szellemében él, melyben összeforradunk valamennyien, akármiféle politikai hiten élünk. Nem dicsekszünk azzal, hogy hűek vagyunk ehhez a nyelvhez. Mi magunk vagyunk a hűség. Nem állítjuk azt sem, hogy csak vele, általa, érette lélekzünk. Mi magunk vagyunk ez a nyelv. Vér vízzé válhat, pártot is üthet, de ez a szellemi közösség megronthatatlan, elmozdíthatatlan. ”

„ Vannak az írók, akik írnak, mert tudnak írni (vagy nem), és a másik térfélen ott vannak az esztéták, akik esztétizálnak, mert nem tudnak írni, pedig szörnyen szeretnének. És állati jót játszanak! Az író összerak - valamiből valamit - az esztéta pedig szétszedi azt. Hallatlanul remek szórakozás. ”

„ Olyasmi foglalkozás az írás, mint a játék, a gyermek komolyan veszi, és bár semmi lényeges nem függ attól, amit nagy gonddal végez, afelől, hogy csak játék, még csakugyan elfárad bele. ”

„ Az igazság az, hogy magamnak írok. Vagy a nőnek, aki minden férfiban benne lakozik. Azért írok, hogy megértsem énem női felét. ”

„ Vannak szavak, amelyek leírásához, egymáshoz fűzéséhez az érzések adnak ihletet. Az érzések fonják össze ezeket a szavakat, mondatokat. Hiába kéri bárki, hogy írj valami szépet - lélek nélkül nem megy. ”

„ A kritikusok (...) szívesen hangsúlyozzák, hogy egy bizonyos könyv egy másik kortárs vagy irodalomtörténeti mű "hatása alatt" született, még akkor is, ha a szerző a nevezett művet még hírből sem ismeri. A kritikusok magától értetődően abból indulnak ki, hogy a szerzők ugyanolyan műveltek és fantáziátlanok, mint ők maguk. ”

„ Az íráshoz szerintem empátia szükséges, humor és egy kevés távolságtartás, s persze nagyon fontos a kíváncsiság is. ”

„ A történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki. ”

„ Azok, amiket általában verseknek hívunk, csak képek. Az igazi vers éjszaka születik a férfiakban. ”

„ A valódi irodalmi mű, nem is okvetlenül a remekmű, mint egy élőlény: kimeríthetetlen. És szabad. ”

„ Az írók pályája rendesen előbb kezdődik, mint amikor már ők is tudnak róla. ”

„ Az egyetem fontos tanintézmény, de nem az írók iskolája. Az irodalmat belső elmélkedés vagy lelki rokonokkal való társalgás révén sajátítja el az ember. ”

„ Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendű koncentrációja mindannak a nagyszerű dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka. ”

„ Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író - lustaságból vagy tehetség híján - nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam - és megmagyarázza. ”