„ Ahogy egy színész eljátssza,
Hogy belehal, ha elvadul a szerelem,
S ha vége a mozinak, mindenki sír,
Az álompár meg új szerepet ír.
Mert ez egy vászon, ahol te is játszol,
Ahol a vadnyugat éppen olajért táncol,
És egy új felvonás jön majd, ha leszerepel. ”

„ A fátyolköd felszállt lassan,
s feltűnt egy másik arc,
egy olcsó és hűvös szív,
mit mosollyal takarsz. ”

„ Süketek, sánták, némák, vakok
Mellettetek én a béna vagyok.
A kevesebb több, a látszat csalhat,
Több emberség, több alázat. ”

„ Csokipudingon csücsül egy csóka,
csokicsíkot húz a csiga csokinyála.
Csokicsemegéből fóka nyalóka,
csokicsillag csemege is lenne, ha vóna. ”

„ Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről, már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább. ”

„ Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át...! ”

„ A fejed fölött az ég, de a választ mégse onnan várd.
Hunyd le a szemed, nézz szét belül, valaki szól hozzád. ”

„ Uram, te jónak láttad elszólítani.
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen,
Hallgat, s nem felel senki sem. ”

„ Elveszett könnyeim helye már csak fehér folt,
A pillanat elszökött, s meglehet, hogy nem is volt.
Nélküled nem történhet más ezután,
De kettőnkkel megtörténhet bármi talán. ”

„ Néha könnyebb lenne elmenekülni,
s tiszta fénybe merülni,
de a hang, ami hív,
de a jel, ami szól,
még nem mond semmit,
meddig érek, s lesz-e út,
hogy visszatérjek. ”

„ Körbenézel, s látsz egy házat,
mit a napfény elkerül,
kopogj csendben, meleg szívvel,
úgy már nem lesz egyedül. ”

„ S végül arra jöttem én a világra,
Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban. ”

„ Nincs rózsa, mi érted nyílna...
Nincs tövis, mi vérem ontaná...
Nincs szó, mit szívem írna...
Minden álmom s tündérem szabad már. ”

„ Sorra tűnnek el mellőlem a srácok,
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt. ”

„ Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem.
Ha nem indulnál, nem lenne érkezésem.
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én?
Nélküled nem kell útlevél. ”

„ Lehet, hogy volt idő talán, mi bántott,
Lehet, hogy volt sok tévedés.
Lehet, a sors akarta így, hogy fájjon,
Hogy szebb legyen az ébredés. ”

„ Bármit sodort utamba az élet,
Kipróbáltam, s még mindig élek.
Amit nem, attól sem félek már. ”

„ Hulló csillag a szerelem,
Fáj a lelkem, nagyon fáj.
Vigy el innen napkeletre,
Darumadár, engemet –
Nem tudok én itt maradni,
Mert a szívem megreped. ”

„ Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból, az álomszép. ”

„ Égre festett bús képűt,
A Holdat látom.
A kopár fáknak is feltűnt,
Ez nem a mennyország! ”

„ Esik a hó, az első hó,
s az egész udvar csupa porcukor.
Pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is gyorsan tovább vándorol,
s nyomában csak a szürke ég. ”

„ Az otthon itt van, ha jössz mellettem,
még ha nem is nézel rám. ”

„ Elképzeltem egy világot, melynek részese voltál,
Aki benne vár engem, az nem te vagy most már.
Neked adtam a szívem, de te eldobtál magadtól,
Legbelül rég féltem minden egyes szavadtól. ”

„ De azt mondom neked, nézd magad legelőször
Mert lehet, hogy a bűnben mindenkit megelőzöl
És ha úgy látod, hogy minden helyes, amit teszel

Akkor jön majd egy nemzedék, amit a te tetted nevel. ”

„ Túl rövid az élet, és néha attól félek,
hogy elszalad előttem, és hiába kérek
csak még egy percet a világtól,
mert talán nem láttam a szépet a hibáktól! ”

„ Szeretek én mindent,
ami nem akar közel jönni hozzám,
csak úgy néz messziről,
és én is nézem, amíg ideér,
és abban a percben kezdődik el az,
amitől félek, és félsz. ”

„ A tudás fontos, mert megtaníthat,
Hogy azt is átlásd, mi elvakíthat.
(...)
Rajtad áll, merre mész, gyerünk, válassz!
Benned és tetteidben a válasz. ”

„ Egyre kisebb lesz a szívem, egyre nagyobb rész hal el,
Nem tudok majd szeretni, félek, hogyha majd szeretni kell.
Szívtelen. Minden fájdalmat eldobhatok,
Csak rámutatok a helyére, és azt mondom, hogy jól vagyok.
De ha szívtelen leszek, akkor az lesz majd a dilemmám,
Hogy szárazon, szív nélkül szeretni az milyen már?
Ezért marad így, és maradjon a fájdalom,
Így már tudom, hová vezet, ha az érzéseim vállalom. ”

„ Te vagy a kulcs, ha hajt a vér,
De hol az a zár, ki szívedig ér? ”

„ Azt akarod, hogy figyeljek Terád,
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat,
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak. ”

„ Szívből szeretni, híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából! ”

„ Nem ilyen világot képzeltél,
de a csábítás hívott, hát engedtél.
Most koponyád csöndjében
némán ülsz és utazol valahol,
magányod szelíden átkarol. ”

„ Csak téged hív minden apró részem,
De elveszít,
Érzem, széthullok már,
De te összerakhatnál!
Mondd, miért nem figyelsz rám? ”

„ Szívemet kéne kitépnem, hogy mindezt ne érezzem,
Mert nincs hitem, nincs mire várnom,
Nincs helyem, érzem e tájon,
Nincs érzés, mi ennyire fájjon. ”

„ A sok szempár amíg rám ragyog,
Én aminek látszom, az vagyok,
És ami vagyok, azt kijátszom,
Hogy díjazzák-e, én mit bánom. ”