„ Szemedben keresem a végtelen óceánt,
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
Tengernyi szerelem szomorú szívemen. ”

„ Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
Mikor nem adok, és nem várok választ,
Mikor szeretni már nincs mit bennem,
Akkor nagyon kell, hogy szeress engem! ”

„ Te, nem tudom, mit éreztél ma este,
az én szívem majdnem beleszakadt,
mert mindenütt a két szemed kereste,
de hiába, árva maradt.
(...)
Csak néhány perc, és éjfélt üt az óra,
elindulok lassan hazafelé,
és félve várom, mit hoz majd a holnap,
míg elalszom hajnal felé. ”

„ Figyelj!
Én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincsen...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
Látom, fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok,
menj, aludj... ”

„ Keresem, hol a baj,
Pedig egyszerű,
Valami elmúlt, eltűnt,
S ettől lett keserű. ”

„ Gyere vissza, ne engedd, hogy belefulladjak a bánatba,
Egyedül nem fog menni, még szükségem van a támaszra.
Hol sírjam ki magam, hogy beszélhetnék egy halomnak?
Nem hallgat meg az ég sem, hát hogy hihetnék most magamnak? ”

„ Megint elment a nap,
ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már,
amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok
most nélkülünk változzanak. ”

„ Árulások szégyenétől nem lehetsz vidám.
Színes és színtelen vagy, féltett kis hazám.
Támadtak gyáva módon, miért tűrted ezt?
Érzékeny büszkeséged sorsodon kereszt! ”

„ Szívem megszokásból vár,
fölém nem hajolhat már,
végig hazugságokkal volt tele
a két nagy szembogár. ”

„ Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer.
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rabmadár! ”

„ Átcsaphat feletted a hullámok hada,
Sorsod lehet mostoha,
Vésd fel hangjegyekkel a háborgó égre,
Légy most te a béke temploma. ”

„ Tudom, jóból is árt a sok, bármit is teszel,
Akár túl sokat iszol, vagy túl sokat eszel.
De ha kedved elhagyott, minek szidnád a tegnapot,
Inkább csinálj magadnak jó előre még egy szép napot. ”

„ Én úgy érzem, van rá esély, mert a szépség csakis máz.
Bár a külcsín s nem az érték, mit egy nőnél elsőként látsz.
De ha átragyog a lélek, nincs több hibás arcvonás.
Aki hű, az hamar szép lesz, és egy férfinak mért kéne más?! ”

„ Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink.
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk! ”

„ A hazámat csodálom, hisz az életünk játék,
Túl komolyan veszitek, csak egy mosolyt látnék
Az arcodon, amint te is minden nap ráébredsz,
A következő napod is csak ugyanúgy játék lesz.
Ezért ne add fel most, csak indítsd el újra,
Az életünk már nem áll le, bármilyen furcsa,
Ezt addig kell élvezni, amíg megtehetjük,
Mindegy, hogy ér véget, mi mindenképp szeretjük. ”

„ Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk. ”

„ Mikor leszáll az éj,
Az utamon csak a Hold kísér,
Senki nincs, ki hozzám szól,
Merre menjek én, válaszolj! ”

„ Nincsen hétmérföldes csizmám,
nincsen varázsköpenyem,
S hogy holnap is még veled leszek,
sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról
az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák. ”

„ Elszorul a torkom, ha szembejössz velem,
Elárul az arcod, bár nem beszélsz te sem,
A boldogságunk mellett csendben elmegyünk. ”

„ Amikor állok a tűzben,
Bele fogok nézni a szemébe.
Megengedem az ördögnek, hogy tudja,
Elég bátor voltam meghalni. ”

„ Csak azt lökhetik félre, aki magától amúgy is félrelépne. ”

„ Hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát. ”

„ Nem számít, hol vagy, gyere és ments meg!
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem
- egyedül vagyok. ”

„ Viharos vad évek,
Szerelmünk megtépték,
Csak rongy és sár.
Pedig most is égek,
S tudom azt, hogy lángolsz te is még.
Csak az álarc rejti már. ”

„ Lehet, hogy nem vagy gyáva, és
A végén te maradsz állva,
De mire jó úgy ez az élet,
Hogyha futnod kell, amíg éled? ”

„ Csak mert paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni. ”

„ Leszek a tűz, mi megperzseli szíved,
Leszek az eredben a dobbanás,
Leszek a fény, a mindent elnyelő,
Leszek a bűn s a feloldozás. ”

„ Valaki gyorsan él és bízik a sorsban,
Valaki lassan és sokszor megtorpan,
Választani kell, hogy mi is a cél,
A te álmod, az hol van? ”

„ Nincs kéznél, kit úgy szeretnél? Azt szeresd hát, ki kéznél van épp! ”

„ Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat...
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral járok.
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet! ”

„ Gyantád vagyok, körülölellek.
Önmagamba átemellek
mint a megdermedt kőben
az időben maradt ősbogarat őrzi
a ragyogó jáspis vagy smaragd. ”

„ Érzem a pihékben, és a jégcsapban látom,
van egy hely távol, ahol mindenki barátom. ”

„ Nem embert akarok szolgálni, hanem az emberiséget. ”

„ Vannak, kiknek szemét a hazugság nem bántja,
és sok van az, ki meredt szemmel nézi, mégse látja. ”

„ Minden ember a földön a mában él,
Ám a szívében még ott lapul a múlt,
De megtalálja a holnap kapuját,
Ahová a mán keresztül vezet minden út. ”