„ Kevés vagy, Ádám,
Nálam van az alma!
Mit ér a kígyód,
ha nulla a hatalma? ”

„ Engem átvert már minden, mint a kishalat a horog
De én anyám sírja felett is csak mosolyogni fogok
A halálos ágy mellett, menny felé tartó úton
Hogy "szeretlek", ezt halkan azért a fülébe súgom. ”

„ Nem vagyok jövőt ígérő, távoli égi jel,
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan,
amilyet mindig is kerestél,
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél. ”

„ Vannak idők az életben, mikor kúsznod kell.
Meglazul a szorításod, megbotlasz és elesel.
Mikor senkire sem támaszkodhatsz,
Az az, mikor megtalálod magad. ”

„ Elcsendesedett a vihar,
már messze jár,
de én azon tűnődöm,
a felhők csendje újabb csatára meddig vár? ”

„ Volt, amikor messzire szálltam,

Többé már nem bír el a szárnyam,

Elfáradt már, mégis szállni kell.

Mindig álmodtam egy szebb világról,

S lassan eltűnök a nagyvilágból,

S még nem jöttem rá, miért vagyok én. ”

„ De a sorsunk úgy van írva, néked jönni kell,
nékem meg várni rád. ”

„ Mély a víz, hát vigyázz jól,
Csónakban táncolsz! ”

„ Te nem szólsz vissza, mert lakat van a szádon
Te nem ütsz vissza, mert lánc van a kezeden
Álomban élsz, nem valóra váltod az álmod. ”

„ Itt, ahol ipari közhely a "szeretlek", de én erős hittel hiszek a hatalmas erőben, amit a szerelem adhat itt benn, hogy tűzön és vízen át óvjam gyönyörű angyalát. ”

„ Kérlek, higgy, hogy neked higgyek,
Kérlek, bízz, hogy bízhassak én!
Kérlek, szólj, hogy hozzád szóljak,
Kérlek, élj, hogy élhessek én! ”

„ Vastag könyveket olvasok érdektelen témákról.
Áltudományok, amiket szívem szerint félvállról
Se vennék. Ha csak picit lennék merészebb,
Odaköpnék az ajtó elé, és otthagynám az egészet,
Csak a társadalmi normák, íratlan szabályok
Azt suttogják a fülembe: odaköpni nem ajánlott.
Én meg szót fogadok szépen, és csak tényleg nagyon mélyen
Érzem azt, hogy nekem ezen már túl kéne lépnem. ”

„ Lehettem volna vadász vagy hajtó,
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó.
Ki azt hitte, ha úton van, szabad,
Eltapos a világ, ha útjában vagy. ”

„ Engedj el, képzelt világ, hadd lássak én is csodát.
Úgy lennék színtiszta nő, de súgd meg, hol a nagy Ő? ”

„ Ha menekülnél, de nincs hova,
Van a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan. ”

„ Szabadítsd fel a szíved és szállj,
Érezd, hogy újra égni kell.
A szavakon túl más szemmel látsz,
Hogy nem gyengít félelem.
Mert benned még ég az a tűz,
De ha nincs miért meghalnod,
Úgy miért élsz?
Engedd el, ami nem kell! ”

„ Kihullnak kezemből a könyvek
a világ magamra hagy
mostantól hűvösebb napok jönnek
szűkülő időm egyre tágasabb. ”

„ Kevés az ember, sok az emberszerű lény,
Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket.
Szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret. ”

„ Olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma,
csak én virrasztok éberen,
félek, még elaludna a szerelem. ”

„ Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
Máskor megriaszt egy álom,
Hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz
Már nem vigyáz e cseppnyi földre,
S el kell mennünk mindörökre. ”

„ Az élet szélvihar,
Nem tudhatod, mit kavar. ”

„ Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék. ”

„ Amit csinálsz, csináld magadnak, úgy nem érhet csalódás.
Később megfogják a kezed, de már nem kell, hogy vezessenek,
Mert ha valaki bízik benned, erősebb leszel, mint ahogy álmodtad,
Nem kell, hogy rettegj, hogy egy újabb tévedés hajt.
Csak hunyd be a szemed, mert holnap révbe érsz majd. ”

„ Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre. ”

„ Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
várj, míg felkel majd a nap.
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág.
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj.
Együtt, míg a nap utoljára kél.
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
te csak várj, míg felkel majd a nap. ”

„ Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed. ”

„ Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát. ”

„ Forgolódom éjjel, hiszen nem vigyázol már rám,
Rémálmoktól szenvedek, üvöltésre áll a szám,
De hang nem jön ki a torkomon, egy némafilm a látszat,
Szívem megtörték sokan, így velem már senki sem játszhat. ”

„ Mosolyogj, még ha szíved fáj is,
Mosolyogj, még ha nagyon nehéz is,
Akkor is, ha felhők takarják az eget. ”

„ Ha egy problémán túl vagy, holnap jön két újabb. ”

„ Nagy a király, és minden ember fél,
Csak a bolond él úgy, ahogy beszél,
Éjjel alszik, de nappal tudja jól,
Van sok bolond, és oly kevés a trón. ”

„ Szeress, reszkess, keress új reményt,
bújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt!
Veszíts, válassz, minden út egy helyre visz,
vakulj, égj el, valaki csak benned hisz. ”

„ Hadd éljek úgy, nagy szárnyakon,
Mi a mélybe húz, vagy átkarol. ”

„ Mennyi elfelejtett jó?
S mennyi el nem mondott szó?
Amit csak most látok,
Amit csak most bánok,
Hogy sosem mondtam el! ”

„ Partról partra szállok, mennyi új virág és íz!
Millió sok ember vár, aki új reményben hisz.
Ők is tűrtek csendben, némán,
Szemükben ott van az igazság.
Még kicsi a Föld, hol élünk, és túl nagy a hazugság,
De hol a szerelemélmény? Veled ott partot érnék. ”