„ Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek.
Mi más is lehetnék: csak csönd neked. ”

„ Csak el ne hagyj
mert akkor
magamba miattad tépek
és jönnek a szomorú képek
mert képes vagyok ölni és halni
a világba végül belemarni
dühöm és bosszúm
szörnyű jelét ”

„ Altass el, ringass, mint régen,
Már értem a mesét,
hogy jól csak a szíveddel látsz.
De néha még a szív is téved. ”

„ Ébressz fel engem legbelül,
Hadd higgyem újra szentül,
Nem kell, hogy gyűlöljem magam.
Köztünk, de mégis kívül,
Hadd üvöltsem nekik hírül,
Hogy nekem újra társam van. ”

„ Összetartásból széthúzás, ígéretekből csalódás,
Álmatlan éjszakákon ment a gondolkodás,
Hogy hol rontottuk el, mi lehet a megoldás? ”

„ Ha látnám a fényed,
Jobban nem vágynám.
Ha tudnám, hogy érzed,
Akkor sem bánnám,
Hogy épp úgy, mint mások,
nem láthatlak már.
Ha a szívemben tudlak, az több annál,
ami jár. ”

„ A gyerekek játékos mosolyukban megmutatják nekem a mindenkiben lakozó Istent. Ezek a gyerekek emlékeztetnek az élet értékeire, különösen a fiatalok, akiket még nem érintett meg a gyűlölet, az előítélet és a kapzsiság. Ma, amikor a világ ennyire zavaros, és a gondjai ennyire bonyolultak, a gyerekekre jobban szükségünk van, mint valaha. ”

„ Angyal szerint áldás, ördög szerint nem,
az ember nyelvén ez szerelem. ”

„ Valakit be kell hogy engedj,
S bár nem szégyen néha nem érteni,
De van, amit el kell hogy engedj,
És van, hogy neked kell vitorlát bontani. ”

„ Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot idézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek. ”

„ Szállj, csak szállj tovább
Kitárt karom útvesztő
Fagyos lett a szívem
Kemény, mint a kő
Menekülj, amíg nem késő. ”

„ Neked soha el nem felejtem,
Hogy kimondasz dolgokat helyettem.
Te vagy a hang, te vagy a fény,
Melyben újjászülettem. ”

„ Amíg nem ismersz, ne mondj semmit rólam,
Hogy honnan jöttem, hogy merre tartok én.
Úgyis hazugság lesz minden egyes szóban,
Mert aki nem ismer, az nem is lát belém. ”

„ Ha nem is együtt mindig, de mi mindig ugyanarról
gondoltuk ugyanazt, s már el is hittük volna,
hogy a másik se menne, ha az egyik kikapcsolna. ”

„ Nem érdekel,
ha a kezeid egy kicsit hidegek,
mert élek,
de nincs hová mennem. ”

„ Fussunk messze, olyan boldog lettem,
Hogy a szembeszálló szembeszéllel szembeszegülhettem,
A naplemente nem vár, csak kettőnké a pillanat,
És hazasétálunk majd a csillagóceán alatt! ”

„ Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel. ”

„ Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár,
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák.
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám,
Csillagok hullnak, születnek újak, és te messze jársz. ”

„ Nehezen gyógyul a szív, marad egy életen.
Rám tör a félelem, de nem gyógyít meg senki sem.
Nehezen gyógyul a szív, marad a fájdalom.
Úgy múlik, csak álmodom egy szép napon. ”

„ Süt a nap, nehogy szomorú légy,
Ez lehetne százszor is rosszabb.
Süt a nap, kicsit nevet az ég,
Még gyönyörű dolgokat hozhat. ”

„ Szíved fáj, most így jártál,
de holnap új nap vár.
Elfelejted, és ő is csak egy lesz.
Egy a sorból, aki valakit pótol. ”

„ Lelkembe égettem fény-mosolyod,
Az emlékeim nem vehetik el.
A múltam az itt van, azt mélyen őrzöm,
Az enyém, csak az enyém. ”

„ Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel. ”

„ Mi ez a kivagyiság, mikor a lényeg az,
Hogy kinek látszol, és kinek játszol,
Hiszen elmúlsz húsz, és elmúlsz negyven,
És elmúlsz lassan, szépen és csendben. ”

„ Szerelmes az elmúlásba

Minden a világon,

Engem csak te menthetsz meg. ”

„ Szólsz hozzám, de én már meg se hallak,
Fal van köztünk, de nincsen rajta ablak,
Nem látlak és nem vagy itt, pedig mellettem állsz,
Úgy örülnék egyetlen kis szónak. ”

„ Az aki voltam,
egy fényképről néz vissza rám,
És nem hasonlít már
múlt és jelen.
Valami elmúlt, lassan felnőttem én. ”

„ Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem,
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem. ”

„ Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák,
így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem. ”

„ Ezer fokon kell égni, kiolthatatlan vággyal,
közben farkasszemet nézni a morcos nagy halállal. ”

„ Kellesz nekem, igazság szava...
Csillag vezet, és majd eljutok oda, ahol
Virágok élnek, s világok égnek...
És nincs még talán minden oda.

Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ? ”

„ A sors mostoha, nem adhatjuk fel soha,
minden, mi bennünk él, maga a csoda. ”

„ A szívem jobban mutat benned, mint bárkiben. ”

„ Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek,
ez örökre az enyém, mert én nem felejtek.
Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább a végtelen úton.
Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér,
a lelkemben a lelked örökkön él. ”

„ A pillanat, ami sokat ér, némán múlik el.
Egy ölelés épp elég, ha búcsúzni kell! ”