„ Amíg élnek a fák, amíg látom a hegyeket, addig úgy gondolok rád,
ahogy kacagnak a gyerekek,
tiszta szívvel, szeretettel, könnyes szemmel, őszintén,
mert mindenhez szeretet kell, ami erősebb, mint én. ”

„ Mint áldozó az ostyát, én úgy kérem csókodat!
A féltés udvarán ölelj magaddá,
Szoríts, s majd elfogad az élő tisztaság!
Ez a legnagyobb önzés, de ettől áll a világ. ”

„ Mint egy eltérített járat,
amin bomba robban,
úgy öltél meg bennem minden vágyat,
semmi nem fájt ennél jobban. ”

„ Csak hogy te élhess, az életemmel fizetnék
Meghalnék érted és a másvilágról figyelnék
Vigyáznék rád, hisz önzetlenül szeretlek
Néha nem így tűnik, ezért kérlek, ne vess meg. ”

„ Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok,
A csodák helyett csak egy mosolyt adhatok. ”

„ Én nem leszek szolga, nem leszek báb.
Meghalok inkább, de legalább
Az maradok, aki mindig is voltam.
Nem törnek meg se élve, se holtan! ”

„ Nagy árat kér a szerelem,
A régi boldogságom könnyel fizetem.
Most már csak megnyugvásom útját keresem,
Esküszöm rá, nem kell már többé szerelem! ”

„ Nincs semmi baj, de most nagyon kellenél,
Ami hiányzik, azon nem segít soha semmilyen levél.
Még egy ital és a géped indul már,
Mond, mit tegyek, szavak nincsenek, amitől visszafordulnál. ”

„ Átköltenél, és az ihlet feltüzel,
De a versbe illő változásban egyedül hiszel.
Átfestenél, de én téged féltelek,
Mer` az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek. ”

„ Anya, mondd el, miért nem hívtál?
Anya, rossz, hogy kitagadtál.
Tudod, felnőttem már, és a szívem még fáj,
nem kellesz, már így jó. ”

„ Gondoltam, hátha
Ez csak egy csúnya nátha,
De nem javul,
Érzem, hogy bennem
A szerelem a vírus,
Az vág övön alul. ”

„ A lányának apja, az öccsének bátyja,
nincsen szeretője, és
nem volt barátja.
Az éveket bedobta egy szív nevű gödörbe,
eső esett rá, és iszap lett belőle. ”

„ Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. ”

„ Nekem ez az egy életem van,
ami majd úgy múlik el, 
mint az édes karamell,
hogy minden cseppje más,
szerelem, csalódás.
És az benne a jó, 
hogy pont nekem való.
Ez az egyetlenegy érv,
amiért meghalnék!
A karamell édes íze, 
mint az élet, meg a szíve,
és addig meleg a vérem,
amíg mind a kettőt érzem. ”

„ Átrepülnék hozzád mindenen,
Rajtad kívül minden végtelen.
Hideg szellő fújja arcom,
Itt vagyok, de mégsem látszom,
Hiszen a szívem
Ott maradt, nálad hagytam. ”

„ Mikor nagyon egyedül vagy,
Lehull hozzád egy kis csillag.
Hófehér gyöngyök vezessenek,
Mint jó vándort fehér kövek. ”

„ Árnyékok égnek, holt-hideg fények,
Ha eljő az út vége, hol talál? ”

„ Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak!
Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok.
Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak!
Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt, csak nézed a magasból. ”

„ Mint amikor sebektől vérzel,
De irgalmat nem kérsz mégsem.
Belül úgy hordod a múltat,
Bármi volt, nem tagadtad,
Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal. ”

„ Soha nem lesz alku tárgya
Édes népünk szép hazája,
Ezüstpénzre nem váltható,
A magyar föld nem eladó! ”

„ A gyalázatot a szemünkben rejtjük el, hogy megvakuljunk az igazságtól, ami megmutatja, kik vagyunk. ”

„ Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég,
S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén,
Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél,
S mostoha ágyban nem ébreszt a fény. ”

„ Megzavar a csend,
Idegesít a zaj,
Semmi nem jó így,
Semmi sem vigasztal. ”

„ Csenddel üzenek néked,
mert hidd el, igazán félek,
hogy most kevés a szó,
az se kimondva jó. ”

„ Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi.
Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni.
Ha a káosz beszippant, ne vedd fel,
ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el. ”

„ Úgy zuhant rám most a csend,
Hangzavar van, csak a szívem néma bent.
Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek,
Ezért nem mondom el senkinek. ”

„ Üres a szó, mondhat bármit,
A szemedbe néz, s a lelked is fázik. ”

„ Megváltoztunk, nincs vissza út, csak álom volt
Felébredtem, most már tudom, nem rólunk szólt. ”

„ Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. ”

„ Megélni nehezebb, mint beszélni róla,
Elfogynak a kedves szavak, ha itt az óra.
Nincs mosoly, csak harag,
Egy hosszúra nyúló múló pillanat, ami a fejben benn ragad.
Ha elhagy a szeretet, sohse nem gyógyul be a seb. ”

„ Nem láthatsz tisztán egy mocskos világban,
törekedhetsz a tökélyre, de nem létezik hibátlan.
A bűn a részed, a részem, a részünk,
a bűn a tükrünk, amivel minden nap szembenézünk. ”

„ A sebhelyek tengerében az első vágás a legmélyebb. ”

„ Hogyan adhatnék szeretetet, amikor azt sem tudom, mi az? ”

„ Eleinte a gyom is virág, aztán a virág is szimpla gaz. ”

„ Megyek most az úton, látod, dagasztóban élek.
Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz.
Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet,
Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek. ”