„ A csendet hallgatom,
a csend, az jó barát.
A gyertya lángja ég,
Benne egy új világ. ”

„ Ellök magától, lehetek bárhol,
Bármi is történt, ő engem vádol.
Hisz kését szívembe szúrja újra,
Majd útnak indul, dalát dúdolva.
Kézen fogva egy másik lánnyal,
Az enyém a mélyben, az ő lelke szárnyal. ”

„ Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva.
A percek szenvednek, várnak az idő halálára.
Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó.
Az összes dolog halott, csak hiányod állandó. ”

„ Ma nem indul röpülő,
Hajtogass magadnak.
A Holdon nincsenek,
Legfeljebb maradnak.
Itt páran, akik majd
Becsukják a könyved,
Hogyha elalszol,
És azt mondják fölötted:
"Íme itt a zöld: egy lepedőnyi Föld,
A fölénk kifeszült kék: egy takarónyi Ég." ”

„ A nappalt még csak jól bírom,
emléked este fáj nagyon.
Arcod ott dereng a falakon,
a hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád.
Mindegy, vállalom vagy tagadom,
de szent igaz, hogy akarom:
nem tudok nem gondolni rád,
nélküled üres lett a ház, néptelen. ”

„ A valóság hideg, vigyázz, mert még felfázol. ”

„ Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
mint a hangaszál a szélben. ”

„ Van az úgy, hogy nem szabadulsz meg a múlttól, mégis
kerülöd, mint tűzben a táncot.
Az arcon a ráncot nem szaporítom, mégis
a végén könyörgöm, hogy ne haragudj rám. ”

„ Vannak napok, amiken megtörünk,
Vannak sebeink, amiket óvunk,
Vannak biztosítékaink, amiket megmentünk,
De van szívünk is, amit sosem vesztünk el. ”

„ Földre szálló angyalod,
ki új csodákkal tér hozzád,
láthatod, én nem vagyok.
De lángot én is gyújthatok,
hogy bánatodnak égboltján
felragyogjon csillagod. ”

„ Lásd azt, amit neked szántak,
És tedd azt, amit tőled várnak,
De én nem leszek szabad szolga,
A testem megtöröd, a lelkemet soha! ”

„ Az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok. ”

„ Ahhoz is, hogy rombolj valamit, építeni kell! ”

„ Bocsásd meg majd összes vétkeit,
Értsd meg érthetetlen álmait,
Őrizd meg összes titkait,
Segítsd őt, ha más már nem segít. ”

„ Fekszel mellettem, az arcod ég.
Az elmúló pillanat még bennem él.
Olyan jó, kezed még simogat,
De lassul már a mozdulat. ”

„ Fáj minden szó,
Mint a kés az éj szívében.
Még él az árny:
Megpihent a lelkemen. ”

„ Bohóc vagyok, könnyen mossa sminkemet,
Kinek súlya kezén, mégis könnyen integet,
Szomorú az arca, de te boldognak láthatod,
Talán nincs is, ami elűzi a bánatod. ”

„ Veled már nem beszélek úgy, mint mással
Egy vallomással tartozom neked
Mosolyod meg nem szűnhet
Megszerettelek. ”

„ Ha a fények kihunynak, még akkor is láss,
Láss és érezd, kinek vagy fontos,
Mert vannak olyan pillanatok,
Amik szebbek, mint a csillagok. ”

„ Velem az érintésben,
szabadító ölelésben,
velem a lélegzetben ott legyél.
Velem a forró lázban,
velem a vak zuhanásban,
velem a szív hangjában te legyél. ”

„ Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét
De ha bízni tudsz bennem még
Tán átírhatnám
nem késő tán. ”

„ Úgy élek, ki sosem hal meg,
te úgy halsz, mint ki sosem élt. ”

„ Hidd el végre,
csak 7 másodperc az élet,
Távol vagy, hogy ezt értsed,
Én várlak téged! ”

„ A szerelemnek múlnia kell,
ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy érezd mennyit ér,
míg tart, míg él. ”

„ Múló örömök sivár létünk színpadán,
mikor egy szó hallatán dobban a szív.
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén,
túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el! ”

„ Gyerek vagyok, és utcákon át szaladok
Gyerek vagyok, és lányok szemében úszom el

És nem vagyok, ha nem kapok szerepet
Ebben a filmben csak magamat játszom el. ”

„ A szívem börtön, és benne az őr én vagyok,
és talán most először érzem, erről a helyről
többé már nem engedlek el. ”

„ Ahogy nézett, soha nem felejtem el,
ahogy közel van, mégis távolról figyel,
meg sem szólalt, nem is érdekelt, miért,
ahogy nézett, annyi mindent elmesélt. ”

„ Hamvadó cigarettavég ül a hamutálcán, s csendben végigég.
Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el. ”

„ Amit nekem adtál, azt én elfogadtam
És hittem benned, pedig nem is tudtam
Hogy hitem örökre megmarad
Semmim sincs, csak te vagy. ”

„ Nyújtsd a kezed, félek, hogy két
Világ közt elveszítlek majd,
Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod
Itt bent új virágot hajt! ”

„ Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, mit számít már,
Tán így lesz jó, túlélem hát.
Eskünk csak emlék már,
Por csak, mi szélben száll. ”

„ Homokba kell írni a szót, ami annyira fáj.
Hagyni kell, hadd vigye a szél.
Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más,
Mielőtt megjegyezhetnéd. ”

„ Ne hidd el, ha mondják, egyedül maradtál.
Mindig lesz egy csendes társ, kiben régen is bíztál. ”

„ Egyszer majd elfelejtelek téged,
És nem fog fájni fejem,
De most még téged látlak
Utcákon és tereken,
Reggel a májkrémes kenyeren,
Boltban a mosószereken,
A hazug tekinteteken,
Biztonsági felvételeken,
Minden ordító gyereken,
Mozikban a sírós részeken,
Könnybe lábadt szemeken. ”