„ A kudarc bánt, de az sokkal jobban fáj,
Ha győzni meg se próbálnál. ”

„ A szerelem egy láng,
amit nem lehet megszelídíteni,
és bár készséges áldozatok vagyunk, kedvesem,
nem lehet csak minket hibáztatni. ”

„ Sosem találsz beteljesedést, a kezdet és a vég te vagy. ”

„ Hallottam, hogy megállapodtál már,
Találtál egy lányt és feleségül vetted őt.
Hallottam, hogy az álmaid valóra váltak,
Gondolom, tőle azt is megkaptad,
Amit én nem adtam meg neked.
(...)
Nem számít, találok majd egy hozzád hasonlót,
Csak a legjobbakat kívánom nektek,
Csak kérlek, ne felejts el soha!
Emlékszem, te mondtad azt, hogy
"Néha a szerelem tovább él,
de van, amikor csak a fájdalom marad." ”

„ Mint könnycsepp sivatagban,
mely visszatért a porba,
így múlnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
ahogy harcol a sötéttel,
így múlnék el nélküled. ”

„ Félsz, mert mást tanítottak,
Néha gyáva az erősebb.
Félsz, mert szeretni gyűlölsz,
Ha gyűlölve szeretnek. ”

„ Ne akarj a Mennyben járni,
mert ugyanúgy fogsz visszavágyni,
ahogyan most vágysz az ég felé,
hogy a végtelenben élj. ”

„ Mondd, mi lett velünk? Mintha egyfolytában várnék.
Vajon tényleg ennyit számíthat az a pár év? (...)
Nyári éjszakák, ott volt minden igaz barát.
Semmink sem volt, csak az egész világ. ”

„ Hiába millió hang,
Csak a tiéd hallom.
Az én nyelvemen beszélsz,
Talán nem is létezem
Nélküled. ”

„ Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám?
Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz?
Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol?
Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz? ”

„ Ha egy álmos reggelen
Ott leszel mellettem
Akkor majd véget ér
Mindkettőnk útja már
Talán végleg itt
A helyed. ”

„ Ha nem fújod el, maguktól is elalszanak a gyertyák.
A tegnap elmúlt, a holnapot talán meg se tartják.
Ha lépned kell, azt úgy is érzed itt benn.
Mire vársz még? Ma történik minden. ”

„ Ablakból kémlelt, édes Mennyország,
Titokban nézted furcsa járását,
Álmodtál róla, nem vált valóra,
Csak nézted, hogyan megy tovább. ”

„ Mert ő is csak egy
A sok lélek közül,
Mégis mindennél több,
Mert mindenkinél több... ”

„ Egyszer még egy gyertyafényes,
csendes este visszatérünk.
S mint a régi dallamokra,
álmainkra úgy emlékezünk. ”

„ Veled egy óra vagy egy perc, amennyire tellett,
Visszaadta, amit tőlem sok hosszú év elvett.
Emlékszem, ahogy megfogtad a kezem a fényben,
Nélküled én csak egy árnyék lettem a sötétben. ”

„ Menj, küzdj az álmodért,
Minden vágyadért, mi benned él.
Győztes lesz a harc,
Ha nincs több hátraarc,
Végül majd tiéd, miért szívből küzdenél. ”

„ Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek. ”

„ Szárnyakat ad, ha van, aki ért,
A küzdelem szebb, ha van, aki félt. ”

„ A zene éltet, olykor írásra késztet,
Megértet az emberekkel, mára tény lett,
Hogy szükség van rá, bárhol és bármikor,
Ha felvidít valaki, vagy ha a földbe tipor. ”

„ Virágok közt veled lenni,
tudom, szép volna, kedvesem.
Virág sincsen, te sem vagy már,
miért hagytuk, hogy így legyen? ”

„ Az egérnek lakásom palota
A lónak a kutyaól kalap
A gyufának börtön a skatulya
Nem kérnek szappant a halak
A légynek a légyfogó vacsora
A sasnak a távcső is kancsal
A macskának nyávogás muzsika
A patkánynak denevér angyal. ”

„ Itt vagyunk hát,
S míg futnak a percek,
Együtt énekelünk,
Együtt dobban minden szív! ”

„ Mindig téged vártalak,
nem volt nálad fontosabb,
azt hittem, örökre így marad. ”

„ Nem érdekel, mit gondolsz, most a fájdalom vakít el,
Mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel,
Add vissza nekem, ez a játszma véget ért! ”

„ Amiért könnyezünk, az magunk temetése.
Melléd ül egy angyal, de elmenekülsz buta érveléssel,
Félsz érinteni szárnyát, mert a múlt csontig égett.
Énekelsz, beszélsz, vitatkozol, mondod, csak mondod
A fél krajcárt sem érő bölcsességet. ”

„ Az álom sorsa az ébredés,
De mégis él, mégse tévedés,
Szép emlék, és ez nem kevés,
Jobban fáj az, ha elvész. ”

„ Tó a lelkem, és te a kő vagy,
ha már fentről így belém dobtak,
jöjj, és gyönyörködj,
míg a fodrozódás ér! ”

„ Annyi mindent kéne még elmondanom,
S ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom,
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk,
S mint a régi jó barátok, egyet mondunk s egyet gondolunk. ”

„ Átsírt éjszakák, elvesztett barátok,
A világ közepén magadat egyedül találod. ”

„ Soha többé nem megyek a szívem után már,
Egyszer elhittem a mesét, hittem, tárt karokkal vár,
Amire vágyom, miről álmodtam,
Minden emlékem itt hever előttem egy sáros lábnyomban. ”

„ Ugyanazok vagyunk Te és Én,
amire gondolok, az csupán vélemény,
hiszen az igazság az olyan,
mint egy fekete lepke, amit keresel a sötétben. ”

„ Sírj nyugodtan, sírj, ha kell.
Talán tisztább leszel,
De a dolgok megtörténnek,
Bármit is teszel. ”

„ A kitartás, pajtás, ami előre visz,
de tudjuk, csak az halad, aki a lépésben hisz. ”

„ Tudod, csak akkor nem fogsz félni,
Mikor már nem lesz kiért élni. ”