„ Ez is csak egy nap, nem a világ vége, a kedvedet ne törje meg!
Lenyeled keresztbe, éjféltől meg új nap indul, ennyi lesz. ”

„ Mi tesz minket emberré,
És miért hazudunk folyton?
Mit ér az érzés, ha nem mutatom,
És a szót is magamba fojtom? ”

„ Az életem lemeze fordul.
(...)
Van, ahol reccsen és zörög,
van, ahol ugrik, túlpörög,
megcsuklik a hang egy karcolásban,
s remeg az ív,
kihagy a szó,
kihagy a szív. ”

„ Taszít téged, ha tiszta a kép,
Dühít téged minden ami ép,
Talán mert soha nem lesz a tiéd,
Talán mert nincsen elrontva még. ”

„ Idegen földön ha járok, Magyarország,
velem az út is megfordul haza, hozzád.
Velem az ősök kérnek, engedd,
hogy benned éljek tovább,
ahogyan ők élnek bennem.
Magyarország, milliók áldása szálljon rád! ”

„ Akinek minden a vállán nyugszik,
nem nyugszik senki vállán. ”

„ Tudom, mi bántja a szívedet,
Add nekem most a könnyedet,
Az álom lassan véget ér,
A remény mindig megmarad,
A lelkedben él,
S mi emlékszünk majd rád,
Ne félj! ”

„ Menekülj, mert bűvös körbe zárlak,
Hogy rabságodban szerelmet tanulj! ”

„ Egy szó, ami hirtelen szíven talál,
Elég, hogy összetörve, némán félreállj.
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz. ”

„ Nincsenek csodák,
az élet megy tovább,
a múltam semmi más,
egy kettétört világ. ”

„ Van remény, igen! De hol? Én nem látom,
Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom,
Mintha állnék, várnék, egy helyben járnék,
S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék. ”

„ Kéne egy mikrofon, hogy elmondjam a világnak,
Hogy nem szemétnek születtem, csak a szemekben szilánknak.
A jobbik énem én vagyok, a másik elveszett,
És út leszek a számodra, ami a fákig elvezet. ”

„ Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,
Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,
Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér.
Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet,
kit megértettél,
De ahogy én, úgy te is elengedtél. ”

„ Bocsásd vízre hajódat, s meglátod: nem szigeted vagyok én, hanem egy jéghegy. ”

„ Nálad a víz, nálam a szél.
Elpusztulhat minden, ha mindez összeér,
Mégis vízért sír a szél. ”

„ Milliószor ébredt bennem újra a remény,
Megtalál a szó, és elindulsz felém.
Milliószor belenéztem minden arcba én,
De te nem voltál, és kihunyt a remény. ”

„ Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak,
Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak? ”

„ Melletted minden reggel
Vidáman ébredek fel,
S könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
Új útra szólít engem,
Talán nem érted meg sohasem. ”

„ Minden, ami szép volt,
minden, ami ránk várhat még,
már bennünk van rég,
a szemünkben ég. ”

„ Pajkos csöndemen
ősrobaj
távoli zaja zizeg át,
Élet 
Halál
közös himnuszát 
hallom 
minden sóhajodban
majd ha robban
(...)
de most még nem tudod,
mert most még titok. ”

„ Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam,
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam,
Hogy elmúlt az élet.
Kezdjetek el élni! ”

„ Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. ”

„ Nem figyel a szépre most senki.
A légbe szagol, és úgy meghajol
Az olajos, vérbő étek előtt,
Mintha nem is lenne halál. ”

„ Hol a szeretet? Hisz ez az, ami nélkül más sem megy. ”

„ A jelen börtönében
Gondolj arra,
Ha ajtót rajzolsz a falra
Kiléphetsz rajta. ”

„ Az árnyékod hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret? ”

„ Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem,
De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem,
Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem,
És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem. ”

„ Valahol egyszer, álomban talán,
El nem sírt könnyeink taván,
Véget ér majd bús emlékezet,
Elfeledve a hosszú éveket.
Közös világunknak halk dalán,
Újra együtt, énekink szaván,
Sorolván sorsot, életet,
Mindent, mit mondanék neked. ”

„ Aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
Az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton,
Aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott
Többé sose szól. ”

„ Sokszor szerelembe estem,
Sokszor csak a szikrát éreztem,
Sokszor csupán merengtem,
Holott tiszta volt az ösvény előttem. ”

„ Az életem lemeze fordul,
s ha valaki visszatenné a tűt,
valamit újrajátszanék,
van, amit meg se hallanék,
megbocsátanék,
vagy másképp mondanék. ”

„ Ha lenne néha,
Ha lenne talán,
Nem lenne mindig harcunk reggelig.
Ha lenne máskor,
Ha lenne másképp,
Nem kéne ennyit küzdeni egymásért. ”

„ A sors most szerelmet adna,
ideje szót fogadni,
Nézd, aki többet ígér,
annál biztosan nincs is semmi. ”

„ Ha én lennék a szerelmed,
Sok szerencsét hozzám.
Ígérem, nem leszel hibás,
De sok múlik majd a kémián.
Én már elterveztem mindent,
Egy életre elég a dolgunk.
Ígérem, nem lesz sok időnk
Egyedül lenni, úgy már voltunk. ”

„ Maradt bor, maradt némi kenyér
Álmot gyújt a gyertyaláng
Aludj az ágyban, a földön majd én
Csak kívánj jó éjszakát! ”