„ Mindent máshogy látsz,
mindig máshol jársz,
mint én.
Az utunk eltűnt rég,
az összes emlék szép,
a miénk.
De minden perc, mit éltem
veled, tudd, már részem,
a miénk.
A mosoly rajtad még
pont olyan, mint rég,
csak már nem az enyém. ”

„ Nem kell naplemente
az őszi kertbe` a
puha plédek alatt.
A megfékezett tébolyból
csak mélyülő csend marad,
ami rád telepszik, majd maga alá gyűr,
hisz úgyis mindegy neked.
Inkább lágyan összeroppansz,
mert kitörni nem lehet. ”

„ Pár szerelmi képzet is így ér néha véget:
ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod.
Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne,
hát pár ostoba álmot a fának nekivágok,
és leások mélyre, az érzet fenekére.
Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett. ”

„ Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll.
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
ha elviszi a szél. ”

„ Ez nem a valóság,
De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt,
És a holnapot is csak érted várom. ”

„ Merülj el egy új tengerben, és ússz az árral!
Rombold le a jó öreg falakat, és építsd őket messzebbre! ”

„ Nem vagyok már
Se tiszta, se hófehér.
Nem vagyok boldog,
De boldogtalan se még.
De mozdul a vágy, lassan elolvad a világ. ”

„ Hogyha mozdul,
Bennem rezdül a vágy,
Ezt nem éreztem sohasem még.
Mondd, miért kell,
Hogy mindig
Egyedül őt lássam? ”

„ Maradunk mindig mozgásban, mint minden,
mint az élet, mind Egy - mindegy, milyen szinten,
nincs fizika, nincs idő - igazából nincs semmi sem,
csak én vagyok és Te, lendülünk a semmiben. ”

„ Nem félek meghalni. Félek élő lenni anélkül, hogy tudatában lennék. ”

„ Mint egy szivacs a tejet a piszkos padlóról,
úgy törlöd föl kiömlött életemet. ”

„ Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel, és azt látod, hogy
A szíved tiszta, akkor
Jó az út, amin jársz, és többé
Ne is fordulj vissza. ”

„ Csak egy halk sóhaj száll
Szívem bársonyos partján.
Te maradsz, s te voltál,
Érted szívem úgy kalapál.
Súgj egy titkot még,
Mitől féltékeny az ég!
Míg tart az örökké,
Én csak veled lennék! ”

„ Hisz bárhova mész, én is arra lépek,
hogy lássalak, csak ennyit akarok.
Te azt kérdezed, szeretlek-e téged,
én azt felelem, veled maradok. ”

„ Én nem az vagyok, akit eldobhatnak, majd felvehetnek. ”

„ Nem adok több szerenádot,
Nem leszek olyan áldott,
Ki a szívével jól lát,
Nem írok több ódát hozzád,
Nem hagyom a nagyvilágot
Hátra miattad könnyen,
Tudom, hogy így lesz könnyebb,
Hiába préselsz könnyet. ”

„ Egy megfakult hajfonat
Egy dobozban tejfogak
Ennyi csak
Ami megmarad
Ha szétosztod önmagad. ”

„ Ó, az illatodban ülve várok egész nap
Hogy szádban hozd el éltető vizemet
Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort
Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok veled. ”

„ Az ember még gyerekkorban kreatív,
Aztán kiöli belőle minden, mit a világ betanít. ”

„ Én várok rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, újra itt leszel, és többé nem engedlek el. ”

„ Van, ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen. ”

„ Karodra írták, hogy "Bűn az élet",
Nevettél rajta, s a bőröd égett. ”

„ Táncolni akarok, mintha senki sem figyelne,
Szeretni akarok, mintha ez lenne az egyetlen dolog, mit ismernék,
Nevetni akarok, szívem mélyéről,
Énekelni akarok, mintha minden hang és szó érted szólna... ”

„ Álmodj tovább,
Láss meg minden pici csodát,
Élj úgy a perceken át,
Hogy egy nap a világ. ”

„ Sétálj, ez a dolgod, a városon át körbe-körbe,
Csodálkozz és hatódj meg néha, és gyakran nézz a tükörbe!
Olvass, de csak komoly könyveket, ha eljön a tél, korcsolyázz,
Érdekeljen a történelem, de ne legyen fontos a megoldás!
Szórakozz, de csak nagyon szépen, és mindig vedd fel a szebbik ruhád,
Szeress, legalább úgy, ahogy engem, szeress valaki mást! ”

„ Az ablakon már nem szűrődik ki fény,
A falak is romosan állnak,
A termen keresztül süvít a fagyos szél.
Te még mindig tisztán hallod a lány hangját,
De körülötted már senki nem énekli dalát. ”

„ Múltadat feledve már a vágyaidban sem hiszel,
Pedig szabadnak születtél. ”

„ Jut még bárkinek
A tiszta fényből egy cseppnyi láng.
Jókedv könny helyett,
Ha másod nincs is, add tovább. ”

„ Aki én voltam, nincs már, aki én leszek, nincs még.
Szép a tavasz, szép a nyár is, de a legszebb a köztes lét. ”

„ Hangod hallom, ha fúj szél,
Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér?
Elsuttognám minden titkomat,
Vágyom rád, oly` messze vagy. ”

„ Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek. ”

„ Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem,
Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem.
Napról-napra erősebben lüktet ez a szív,
Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd.
Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak,
Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak. ”

„ Ne számíts jóra,
és nem csalódhatsz nagyot.
Attól nem vidám az életem,
hogy az arcomra mosoly fagyott. ”

„ Nincs elrontva semmi, csak másra lesz majd jó,
S ha nincs benne, csak ennyi, pont nekem való.
Elmegyek most végleg, többé ne is láss,
Úgy lesz, ahogy kérted, sírjon érted más! ”

„ Veled együtt, ketten élünk meg meleget, fagyot,
kellünk egymásnak, a Hold is a Nap nélkül némán ragyog. ”