„ Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart. ”

„ Ha tiltják, megteszem,
Tanítják, nem hiszem,
Nem adják, elveszem,
Mert csak úgy élvezem. ”

„ Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél? ”

„ Mért nézel hátra már?
A múltnak vége, látod,
Már a szíved összetört,
S mégis forog a föld. ”

„ Gyakran elnyom az álom, hogy a félelmeim lássam.
Nem találom magam, nem emlékszem, hova ástam.
A lelked üres papír, ha nem ír rá a szenvedély,
De erősen kell úsznod, hogy az árral szembe élj. ”

„ Képzeld, hogy futok szemben a széllel,
Kereslek szenvedéllyel,
Ábrándozom nappal és éjjel.
Várlak, csukott szemmel is látlak,
Az arcod, a szemed, a vállad,
Ábrándozom, hogy megtalállak. ”

„ Szerelem, szenvedély,
Sírni mindig van miért.
A végén persze győz a jó,
A gonosz megfizet mindenért. ”

„ Hányszor éreztem, hogy fázol velem,
Már a kezem sem nyúlt feléd.
Még egyszer hozzám értél, megszorítottál,
Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. ”

„ Amikor semmi sincs, ami fontos,
És nincs már kedved a szóhoz,
És mindegy, hogy kit szerettél,
Akkor érzed, hogy magányos lettél. ”

„ Felszárítom könnyeim,
Hisz mosolyt várnak tőlem szüntelen.
Tálcán kínált szerelem,
Azt hiszed, már tiéd a győzelem. ”

„ Mint a leszakított, haldokló virág,
Mint az ötmillió magyar, akit nem hall a nagyvilág,
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered,
Ha nem vigyázol ránk, olyanok leszünk mi is nélküled. ”

„ A virághabos fák alatt
Ölelkezik két pillanat,
Elillanunk, elomlunk porrá. ”

„ Mint régi kép, ha véletlen előkerül,
emléked újra rám talált kegyetlenül.
A sápadt fényben látom égő arcodat,
megint úgy érzem, a szívem megszakad. ”

„ Nem az idő az, ami átlépett rajtad,
észre sem vetted, hogy elveszett
egy haszontalan kis apróság,
ami nélkül élni nem lehet. ”

„ Egyedül csak védtelen gyermek vagy,
Ha kell, én vigyázok rád.
Ne akard, hogy mindenre választ kapj,
Egyszer tiéd lehet a világ. ”

„ Én áldom a sorsom
Minden áldott percben,
Hogy rám bízott téged,
És rád bízott engem. ”

„ Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom, szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni (...),
repülni át egy világon. ”

„ Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt!
Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat.
Rendbe hozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már;
Lehiggadt vágyaink felborzolni kár. ”

„ Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már. ”

„ Mohó az ember, mert nem tud élni mértékkel,
A mennyországban szabták, de a pokolban mérték el. ”

„ Egy álomképekkel teli világban a valóság fájni tud. ”

„ Ember és ember halálos fegyver,
Ha egymás ellen fordul egyszer,
Ebben a világban talán már semmi nem lesz rendben.
A vértől majd vörös színű lesz a tenger. ”

„ Egy pillanat, mit kértem, az utolsó szó jogát,
egy árva, sárga képet, a múlt időnek nyomát.
Lenne itt egy élet, mit félni kéne talán,
de nincsenek emlékek, nem volt gyerekszobám. ”

„ Bennem többet ne nézd magad,
Medencém alján törött tükör.
Mondják, hogy a lélek halvány,
De hogy szív alakú - ugyan mitől? ”

„ Éjszaka nem álmodok, csak rosszat,
Legalább az ébredés némi megváltást hoz.
Nem burkolózom rózsaszín álmokba,
Nem várok semmit a holnaptól. ”

„ Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned.
Felkötöm magamat egy cérnaszálra,
Minthogy olyan legyek, akinek nem lehet álma,
Ha kell, elmegyek innen, én nem leszek gyáva,
Már jegyet váltottam az álomvilágba. ”

„ Nem számít, hová vezet ez az út,
Nem kell félni, ha egy kicsit bonyolult.
Minden állomás valamitől más,
Ettől olyan szép az utazás. ”

„ Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom. ”

„ Legyen az egy az az álom, amiért
küzdesz és itt vagy a világon!
Legyen a kettő az érzés,
az a tűz, az a bánat és megértés!
Hiába érzed az álmod, vérzik a világod!
Kell még valami más.
Legyen a tett ma a három!
A te világod most vár rád, nem is gondolnád,
három az egyben, és tiéd a valóság! ”

„ Azt tanácsolom, élj olyan életet, amire valaki emlékezni fog! ”

„ Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én,
Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én.
Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár. ”

„ Mondtuk szépen és durván,
Lelkünk ébredő vulkán,
Kitörni kész, s ami régi, mind elég,
S jön az újabb nemzedék.
(...)
Mert mi vagyunk a hurrikán,
Ezer éves út után,
Mindent felkavar, készülj fel,
Most mi jövünk. ”

„ Nehéz a boldogságtól búcsút venni,
én nem is magamtól teszem:
te hoztál tűzbe, te hagytál vízben,
éntőlem nem függ semmi sem. ”

„ Hányan beszélnek még mindig Istenről,
akik remélik, hogy ő sem tud mindenről! ”

„ Látni a szíveddel, a szemeddel lesni,
ha becsukod, vágyak, és ha kinyitod, semmi.
Majd a hintaszéked elringat, s az álom

nem jön a szemedre, csak
ott ül a párkányon. ”