„ Mire van a szívem, ha nem szeret senki?
Mire van a te szíved, ha nem tud szeretni? ”

„ Az lesz az utad, amit vakon jársz,
hozza a sors, amit nagyon vársz.
Sok lesz a harc, ha az egész kell,
könnyebb, ha beéred a felével. ”

„ Süket füllel szóra várok,
Vak szememmel napfényt látok.
Bánatvidék, merre jártam,
Köd előttem, por utánam. ”

„ Azért vagy itt, hogy mindent láss,
Hogy értsd a szót, olvasd az írást,
Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
Hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj. ”

„ Mehetne jobban is, emlékszem, na, hogy is volt,
A fejünkben egy kicsi kalitka,
Három csapzott pinty ott csipkedte egymást:
A Kényszer, az Érdek, és a kedvenc: a kis Ösztönélet. ”

„ Ha szerencsém van, esetleg még azt a kort is megérem,
Hogy földi létem tágabb összefüggéseit megértsem.
És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében. ”

„ Úgy fáj a szívem,
Ahogy soha régen.
Más után kell néznem,
Hát ez az, ami fáj. ”

„ Volt már szebb, s tegnapom mind több lett,
S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel,
Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak,
S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én. ”

„ Minden egyes napunk csak egyszeri csoda
Használd ki minden percét, többé át nem élheted soha. ”

„ A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek? ”

„ Az akarat gyenge és visszatart,
így biztosan elkerülhetünk
minden vihart. ”

„ Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet: pont a tiédet,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet. ”

„ Amikor a szemembe nézel,
majd attól a tűztől égsz el,
amit te bennem gyújtottál. ”

„ Vár ránk még száz év,
hogy a végtelen életet átéld,
Vár ránk még száz év,
hogy a titkaid elmondd. Miért félnél?
Az álmunk már miénk, mondd, mit veszíthetnél,
a sorstalan útból elég!
Nekem elhozta a fényt az a nap, mikor születtél! ”

„ Ébren vár rám a világ,
Felém fordítja az ágyát,
Félhomály,
Így játszik a vágy. ”

„ A sikernek ára van, nem titka. ”

„ Nem számít, rólam mit hiszel,
hidd el, hogy sosem hittem el. ”

„ A sűrű éjben fény leszek,
Mi távolból hozzám vezet,
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek,
Ha szomjazol, én víz leszek,
S ha átölel majd két kezed,
Bármi lesz, bármi vár,
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már. ”

„ Hát evezz a part felé még párat,
Ha a világ fordít neked hátat,
És ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél. ”

„ Üres
Fehér
Papírlapokat dobál
A postaládába
Levél
Helyett
Ez vár. ”

„ Aki nem akar adni magából,
Az dob el mindent magától.
Csak a szeretet ment meg téged,
Ha a világ szennye venné a véred. ”

„ Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való. ”

„ Hogy felfoghasd, testvér, te is talpra estél,
Mesél minden nappalom és mesél minden estém,
Egy titkot, hogy a világ gondjaival szakíts,
Ne legyél jáde kincs, legyél inkább kavics. ”

„ Nyár van, olvad a málna a számban,
Égek egy könnyű lázban,
Ha a váll a vállhoz ér!
És minden percben nyár van,
A csókod pihen az ágyban,
Lassan ébresztem,
Hátha az ajtóban utolér...
És lassan lüktet a város,
Ketten falnak egy lángost,
Én még semmit sem ettem,
Mert szerelmes vagyok beléd... ”

„ Mélyen bennem hangok szólnak
álmok nélkül nincsen holnap
félelemből miért maradjak már? ”

„ Én annak szeretnék látszani,
Aki ezt a dalt szokta játszani,
És annak szeretnék játszani,
Aki nem akar mindig másnak látszani. ”

„ Mozdulatlan táj már a szív,
Csupa némaság.
Elfelejtve jár útjain a vágy. ”

„ Ócska kis közhely,
Gyönyörű törvény,
Hogy a szerelem örvény. ”

„ Ha már a fákat nem neveljük
S a csónakunkat is eltüzeljük
Mire véssünk majd jelet
Hogy itt állt egykor a sziget. ”

„ Körbenézel,
S látsz egy arcot,
Amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz
Pár mosollyal,
Hogy a holnap más legyen. ”

„ Csodát látni, jobbá válni
barát nélkül nem lehet.
Emlékezni, tervet szőni
barát nélkül nem lehet. ”

„ Óh Istenem, segíts rajtunk,
Nyújts vigaszt a szenvedőknek!
Tartsd a gonoszt távol tőlünk,
Bocsáss meg a vétkezőknek! ”

„ Te könnyezel a költők bánatán,
És eltűnődsz a szónok mondatán.
Te érzelmekben élsz, mindent elhiszel,
Csak azt nem, ami egyszerűen szól:
Én szeretlek! ”

„ Irigyek a madarak, mert feljebb szállunk, mint azok,
még egy percért bármit megteszek és bármit megadok.
Eltűnünk, mint a szellővel felszállt éjjeli dalok,
tőlem neked, miattad élek, és érted meghalok. ”

„ Emlékezz, mennyire szerettél,
Mennyire fájt, mikor elmentél.
Nézz rám, fogd meg a kezem,
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom szemem. ”