„ Annyi minden történt, és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom, csak élesebben látom, úgy, mint ő. ”

„ Ó te világ, méz és méreg,
Piros almában kis féreg,
Mind az évek, oly múló vagy,
Csalárd világ, engem elhagyj! ”

„ Az élet csak egy szép ígéret. ”

„ Nem baj, ha néha félsz
Vagy mástól is segítséget remélsz
De tönkremész
Ha mindig félve élsz. ”

„ Álmodom még, hogy visszatér,
És úgy, mint rég, velem lesz mindig.
Hazug az álom, bármily szép.
Ő nem jön már, s hiánya pusztít! ”

„ A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres,
Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress,
Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer,
Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el. ”

„ Tudod, nem az a gond,
Hogy hazudsz nekem,
De mért van úgy, mindig elhiszem?
És nem az a baj, hogy játszadozol,
Hanem az, hogy velem teszed. ”

„ A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél,
Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég.
Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát,
Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám.
Kopár a világ. ”

„ Gyűlölöm magam, hogy hagytalak elmenni,
És iszonyat rosszul érzem magam miatta,
De azt hiszem, a karma már vissza is adja,
Mert most én vagyok az egyetlen, akinek fáj! ”

„ Hogyha befogod a szemem, jobb, ha befogom a szám,
mert a vakvilágba nem beszélek, ne haragudj rám.
Hogyha kinyitom a szemem, akkor kinyílik a szám,
amit látok, arról szólhatok csak, ne haragudj rám. ”

„ Hogy múlik az idő,
úgy kopik, fakul meg a szív.
Valami úgy hiányzik,
amitől visszatér a jó. ”

„ Bánattal vagy örömmel,
de én harcolok foggal-körömmel
az élettel, a halállal,
hogy a jóból egy jó nagy kanállal
adjon az ég, mindent, amit szeretnék. ”

„ Ó, ami bánt, engedd el,
Vagy a lelkedhez tapad,
Élj örök élményekkel,
Ami mindig megmarad. ”

„ Én tőled kaptam a fényt, ami úgy ragyog rám,
Én tőled kaptam a szót, ami szíven talált.
Nekem nem kell más, csak egy pillantás.
Ha elkísérsz, nekem tőled lesz szép a világ! ”

„ Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász,
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő. ”

„ Ahol egy szív megbocsát,
Ott ég és föld, minden beleremeg,
Rohannak a testet átszövő, lüktető vérerek.
Elhagyni még nem tudod,
Szeretni már végképp nem mered. ”

„ Csak hajt a vágyakozás, ez éltet,
(...)
Másért, máshol, másmiért,
Mert minden az égig ér,
Ami az életben nem lehet a tiéd. ”

„ Túl közel vagy, már nem veszlek észre. ”

„ A szíved egy szoba és a szeretet az erkélye,
Így hát tárd ki a szobát ablakát,
és engedd be rajta a boldogság madarát. ”

„ Minden percben elvarázsolsz teljesen,
Minden titkos érintésed kell nekem.
De bármi fáj nagyon, sírni nem látsz - nem hagyom.
Játszom, mint egy bohóc a színpadon. ”

„ Nem mások alkotta kotta, nem az égi csillagflotta,
remegő kezemet egyedül te vezeted,
aki a kígyótól se félsz, és az almát is szereted.
(...)
Ne mondd ki a nevedet: te vagy az asszony, akit szeretek. ”

„ A vonatom zakatol, néha görbe a pálya,
Hát jöhetne valaki végre, hogy a hibákat kikalapálja. ”

„ Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod,
néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban,
Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. ”

„ Itt van, aki csak néz, és van, aki beszél,
és van, aki segít, hogyha kimerültél,
Mert mindenki erős és életrevaló,
de van, aki csak árva, és sose volt jó!
Ami fontos, az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki másmilyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép! ”

„ Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom,
Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom.
Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány,
Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány. ”

„ Magam leszek a zúzmara,
a hóval olvadok.
Elillanok, akár a tél,
akár a sóhajok. ”

„ Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át. ”

„ Fájni már nem fog, látom magamon,
Ha megpróbál, hát nem hagyom.
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon. ”

„ Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek! ”

„ Ezért kérlek, még egyszer kérlek,
Hogy vigyázz a szívemre, mert félek!
Legyél csak te, és legyek én
A világ közepén. ”

„ Megőrizlek téged féltett kincseim között,
Őrizd meg te is a verset a homlokod mögött. ”

„ Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel,
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell,
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő,
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig - a nő. ”

„ Szeress most úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled!
Miért kellett, hogy megkívánjam,
ugyanúgy, ahogy elhibáztam!
Úgy, ahogy nem lehet,
ahogy nem lehetek veled! ”

„ Az álmok közt az élet olykor játék,
A valóságból nincs több ébredés,
A könnyek közt az érzés folyton fájó,
Csalódásból út a menny felé. ”

„ Egy hajó vagy a tengeren, de nem tudsz kikötni,
Mert megrágott a rendszer, de elfelejtett kiköpni. ”