„
Álmoktól ébren
álltunk a fényben,
nem volt már éj,
s nem voltak nappalok.
Testedhez bújtam,
és súgtam, mint égi angyalod,
ha meghal az érzés,
majd én is meghalok.
”
„
Az életnek vendége lettünk egy pár évre,
Jöjj hát, és táncolj velem!
”
„
Égbe rajzolt képregény az életünk csupán,
Jövőnk előtt álldogálunk félve és bután,
De attól érdekes, hogy oly bizonytalan,
S a toll, mely sorsod írja, más kezében van.
”
„
Több bennem a kötelesség,
több benned a hála,
ha a szív gondolkodik,
nem nagyon jut idő másra.
Több benned a csalódás,
több bennem a méreg,
ha a szív szalutál,
már nincs benne élet.
”
„
Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
”
„
De ha nem lennének ők,
Ezek az átkozott nők,
Üresnek látszanánk,
Csak magunkkal játszanánk.
Ha nem lennétek,
Bizony belőlünk a lélek
Elillan, majd ha itt hagytok,
Ezért köszönjük, hogy vagytok.
”
„
Napfény akartam lenni,
Friss zápora a földnek.
Szél a hajadban, patak,
Ami kavicsot görget.
”
„ Szabadítsd fel magad a mentális rabszolgaságtól, senki más csak, mi magunk vagyunk képesek felszabadítani az elménket. Ne félj az atomenergiától, mert egyik se képes megállítani az időt. ”
„
Soha ne zárd be az ajtót, ha újra kopog a múlt.
Bárhol is élsz, el ne felejtsd, hogy az út hol indult.
”
„
Aki téged hallott, az többé már nem hall meg mást!
Aki téged ismer, az benned látja a folytatást!
”
„
Kábán, vakon, részegen
Futunk át az életen.
A félelem hajt, mint egy szélvész.
”
„
Együtt indultunk el, te elvesztél a ködben.
Én napfényízre vágytam, és álmot űzni jöttem.
”
„
Úgy szeress, hogy hulljunk a semmibe,
Úgy szeress, haljunk kicsit bele.
”
„
Az Anyám dolga, hogy ne sírjon,
ha nagyon félt, akkor behívjon.
Az Apám dolga, ha ajtót nyit,
ne úgy köszöntsön, mint akárkit.
”
„
De miért van, hogy tényleg itt vagy,
És mégis érzem, hogy hiányzik a szikra.
Volt már, hogy jobban fáztam, ha átöleltél is, másra vágytam.
”
„
Ne várj színes álmokat,
ne reméld, hogy egy perc alatt
valaki mindent helyre tesz;
csak egy álom ez.
”
„
Mutasd az utat, én is mutatom a magamét,
Csináljuk egymásért, és ne érted vagy magamért.
”
„
Vaknak, ki fényt nem kapott,
Sose láthat napot, csillagot,
Neki mondd, hogy van Isten.
”
„
Magamat kizárom, szívemet kitárom,
És ma is odakiáltom,
Hogy nincs a helyzetemben semmi - de semmi! -,
Amit ne lehetne kissé jobbá tenni.
”
„
Még vár ránk ez a föld
Ezen kell hogy éljünk szebb jövőt
Még vár ránk ez a harc
Mire vársz?
Mit akarsz?
Még vár ránk ez a föld
Van egy élet rá a vég előtt
hogy visszaadjuk még mi kölcsönben csupán a miénk.
”
„
Egyedül, távol a világtól,
a fűben fekszem,
semmi gondom, csak hiányzol
minden percben.
”
„
Várom, hogy egy angyal érkezzen,
És fizessek a bűnért, ha vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, meglehet,
Hogy te temeted el a testemet.
Várjuk, hogy egy angyal érkezzen,
És én fizetek a bűnért, mert vétkeztem,
És ha el kell mennem innen, hát elmegyek,
De kérlek, temesd el a testemet.
”
„
A zene szült engem s a nemzedékem.
A zene az utolsó menedékem.
Tudom, hogy egyszer a zene öl meg.
Zenével adjanak vissza a földnek!
”
„
Szeress, amíg nem fojt, míg lüktet a szív,
sose legyél passzív, hogy maradhass masszív.
Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes.
Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.
”
„
Nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.
”
„
Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,
ha egy kisgyerek megszületik.
Mert a kisgyerek egyszer felnő,
s talán sikerül neki,
hogy a könnyeket nevetéssé,
a gyűlöletet szeretetté,
az ellenségeket barátokká változtassa.
”
„
Én mindennek a közepe, te mindennek a széle,
És ha én vagyok az egyetlen, ki érez itt a földön,
Akkor ti mind rabok vagytok, és az élet nektek börtön.
És ha te voltál az igazi, akkor elmentem melletted,
És leejtetted a maszkodat, mielőtt még felvetted.
”
„
Ünnep, oly szép a gyertya, ha ég,
A szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian.
Hó és hideg, de a szándék meleg,
A kevés is több lesz, ha a szíved adod bele.
”
„
Van, aki megy, sok-sok év alatt
Kötődik egy barátság, míg ezer szétszakad.
Minden ember útja máshová vezet,
Egyszer biztos el kell válnunk, de bármi történt, el ne feledd:
Száz év múlva is csak veled, mindig csak veletek.
”
„
Miért nem voltam én jobb hozzád?
Erre válaszolni túl nehéz, s a magány úgy fáj...
Egyedül az emlék, ami bennem él, még mindig hallom csengő hangját.
Téged elfeledni túl nehéz, minden téged vár.
”
„
Voltam már lenn, és hagytak egyedül,
Üres falak között, távol mindentől.
Keserű a magány, de tudtam, sikerül
Ide elérni fel, csak mindig hinni kell!
”
„
Voltam Keleten
jártam Nyugaton
déli legelőn
északi ugaron
sorstalan utakon
fejvesztve kutatom őt
nem tudom, hol lakom.
”
„
A remény kemény dolog, soha ne légy rabja,
Mert a szolgaságnak szent szikéje száz darabra szabja.
”
„
Idegen város, idegen arcok,
Félig értett szavak.
Hiába mosolyogsz, hiába minden,
Nekik más maradsz.
”
„
Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert.
”
HIBA!
Kérlek várj... az idézetek már úton vannak!
Nincs több ide tartozó idézet. Elfogyott...
Ha a hagyományos módon szeretnél bejelentkezni vagy regisztrálni, bökj az alábbi gonbok közül az egyikre: