A kategóriához 2 069 idézet tartozik (bővebb infó)


Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért,
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kelj fel, egy jel kell, egy sóhaj, minden perc nehezebb

Törd meg a csöndet egy szóval, én nem kérek egyebet

Soha már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy azt hiszed, hogy valaki vagy,
De az a valaki mit ér valaki nélkül?
Itt egyedül csak az van egyedül,
Aki annyira szereti magát, hogy végül senkit se lát.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még szeretlek, nélküled nem tudok élni,
A karodba bújva a csókodat kérni.
Örökkön-örökké csak veled lenni,
A szabad utat járni és bármit megtenni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Holnaptól az élet lesz
a káros szenvedélyem.
Megteszek majd mindent,
amit nem mertem még régen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A fák is siratják az elveszett lombjukat,
Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt?
A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél,
Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden városban adj pénzt egy koldusnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Fáj minden pillanat, mit nélküled el kell töltenem,
Egy gyenge mondat vigasztal: egyedül jobb nekem.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiányzik néha egy kis fájdalom

Máskor meg nem bírom

azt, hogy folyton megkísért.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha akarom, a hinta az égig száll,
mert valahol a szélben a szerelem jár.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor vége az utolsó dalnak is,
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled? Egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én tengeremen csak egy hajó van,
és ott úszik, a víz bárhogy is dobálja,
és ha nagy ritkán csendesség van,
azt mondja, hogy az az ő boldogsága.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Már nem hallom egy sohasem volt perc fülembe dörömbölő csendjét,
már nem hallom, amit kerestem, s hogy kerestem is, csak emlék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tudom, már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen, lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Uram, Teremtőm, Istenem!
Megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép, mit kaptam rég,
Apámé volt, így mondta: "Legyen Tiéd!"

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindig van még valamennyi út előtted,
És nem az a fontos, hogy mennyi áll már mögötted,
Csak kapaszkodj feljebb, folyton magasabbra,
A céljaidat tedd, tedd egyre távolabbra!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Többet nem találkozunk, többet nem látlak már,
egy gyenge szellő kellett, összedőlt a kártyavár.
(...)
Rengeteg emlék után tanít meg az élet
ragaszkodni mindenhez, mit a jövő széttéphet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mert gyerek vagyok vagy felnőtt?
Eldönteni nem tudom.
Én hiszek a valóságban, de sokszor álmodom.
Én álmodok szépeket, és hiszem,
hogy valóra válhat.
Az élet talán ettől szép,
Ezt üzenem a nagyvilágnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ő szívembe lopta halk szavát,
Ha látom kedves mosolyát,
Úgy érzem, táncol a világ,
S minden oly szép.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Még néhány óra, és érkezik a sötét
Még néhány óra, és érkezik a hideg
Dühöngő dáridó tapossa lelkemet
Nyomorult valóság, mi lesz mostan Veled?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ma minden rosszat felejts el,
És jókedvűen ünnepelj!
Gondot és bút söpörj félre,
Most a szépet lásd és élvezd!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az elme emléket hadar,
Egyszerre fájni kezd a lét,
A kitelt idő még több fényt akar,
Így feszíti szét korhadt keretét.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy gályában ülünk, amit rengetegen hajtunk,
De nem igazán egy irányba, így minden hiába,
Csak egy helyben tipródunk a megoldásra várva.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Újra egy generáció lehanyatlóban,
Kik életet adtak másoknak és reménykedtek az újban,
A valós szenvedések, miket átéltek,
Az újaknak már csupán filmek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van az úgy,
nem hat már a szó.
S valahol messzi volna jó,
gyógyít a távolság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szívemben a dal megmarad nekem,
újra átélem örök hangjait,
s ha szól az ének, álmodom a világot veled.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán,
ha megszakadnak mondatok,
ha megszűnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat
- S ne várj!
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban...
- S ne várj!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Féltél, kéz a kézben, 
ha árnyak tévedtek rád. 
Van egy hely, csak a szívem véd,
Hol el nem tévedhetsz már.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szállj fel a csillagokba
Szél könnyű szárnyán szállj
Kárpátok gyűrűjéből
Szállj fel, szabad madár!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak jó szelek s persze rosszak is,
bár a hullámok mögött vár ránk a part,
de semmilyen szél nem jó annak,
aki nem tudja, melyik kikötőbe tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én is úgy indultam el, hogy mélyen a szívemben
Szép és sosem fogyó vágyakat őriztem.
De száz és száz országúton, száz és száz városban,
Száz és száz ölelésben ezerszer változtam.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem maradhat mindig rejtve a szem elől:
Egyszer felkel a nap kelet felől.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A szertárból hozta a térképet, melyet már senki se lát,
kicsi pontokkal mutatta a Maros-Magyar autonóm tartományt.
Kidobták a régi atlaszt, megszüntetik az iskolát,
megőrzi mégis az emlékezet a földrajztanárt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér
A vén test férgek szánalmas tanyája végül
De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár,
És a végén a régi romjain egy új világ épül fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás