„ Az élet attól lesz szép, hogy éled minden percét,
és attól lesz más, ha látod, milyen csodás. ”

„ Az igazságból elveszett az "i"! ”

„ Egy méltatlan bérház ablakán
A pára hűvös bársonyán
Itt hagyom neked a rajzomat,
Míg felébredsz, talán megmarad. ”

„ Két karod ad szárnyakat nekem,
Te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem,
És ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél,
Csak én tudom, hogy mennyire szerettél. ”

„ Ez a legújabb kor, de sötétebb, mint régen,
Gyilkos hajsza dúl földön és égen,
Démonok járják őrült táncukat,
Álszentek ígérnek boldogabb napokat. ”

„ Nem vagyok kőszikla, csak egy ember. Tedd le kezed, csendesítsd le elméd, és gondolj arra az időre, amit elvesztettünk. ”

„ Égben az első sorban az utolsó

holton vagy a kendő méhben vagy a borsó

völgyben vagy a zengő szívben vagy a dobszó

égre nyíló szemben egy szem hó. ”

„ Minden nőnél van jobb nő,
Minden bajnok legyőzhető.
Minden hiány pótolható,
Minden, minden, minden eladó.
Minden csoda csak látomás,
Minden furcsa mindig, ami más.
Minden új nap új ajándék,
Mer` az egész csak játék. ”

„ Ha reggelre kelve tiszta a tábla,
csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma! ”

„ Én leszek, ki fogja majd a két kezed,
ki téged jó felé vezet,
ha engeded. ”

„ Törj ki a kiszabott keretből,
hogy önmagad lehess, ne egy az ezerből!
És éld úgy szívből az életed,
csak így lehetsz az, aki ma mindent megtehet! ”

„ Menj, ha menni muszáj!
Jobb lesz így ezután.
A néma csend ölel át,
Túl hosszú volt ez a tánc. ”

„ Mindenki hibázik, valaki tanul is,
valaki fent jó, valaki alul is. ”

„ Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok.
Én már nem leszek másik.
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig. ”

„ Belül én már rég meghaltam,
csak a maszkom él,
belül én már rég meghaltam,
egy maszk nevet feléd. ”

„ Kettesben a világ közepén,
ő és én,
együtt íródó közös regény,
örök remény.
Pokol és menny,
ahogy értékes vagy szenny.
Hiszen e szenvedély
soha el nem múló szerelem. ”

„ Csak menetelek, már látom magam előtt a célt,
A fülem bezár, a szemem kinyit, a szívem acél.
Sokan feladják, az akadályokat nem úgy veszik,
Ne nézz vissza, ahogyan azt sokan teszik. ”

„ Csak szólni kell, ha fáj. Csak mondani kell, miért.
Csak kenyér legyen az asztalon, ami enyém és a tiéd.
Kerülj be hozzám, ha téves úton jársz.
Tudod, ilyen lehetett volna
egy elképzelt világ. ”

„ Hidd el, ahhoz, hogy boldogan élj,
Nem kell, hogy a valóságnál többet remélj. ”

„ Iszik kicsit, s így indít biciklizni mindig.
Bíz` kicsípik, s viszik is nyírpilisi sittig.
Sír-rí, nincs kis rigli, nincs bilincs, mit civil ki bír nyitni.
Illik ily piciny csínyt így, rittig sittig vinni? ”

„ Ha nem maradt más,
Csak az elbúcsúzás,
Csak az integetés,
Miért vársz? ”

„ Egy utolsó kívánság még, mielőtt mennék:
Gondolj rám majd néha, csak ennyit szeretnék.
Előlépnék a semmi közepéből, mint egy váratlan vendég,
Majd szíved vad ütemétől új életre kelnék. ”

„ Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok! ”

„ Elvesztünk egy ősi
fájdalom-vadonban
hol minden gyermek
őrült s beteg
minden gyermek beteg
s a nyári esőért remeg. ”

„ Én Árpád népéből jöttem,
piros meg fehér csík legyen mögöttem.
Én magyar anyától születtem
magyar földre, magyar kenyeret ettem. ”

„ Háztól házig. Ennyi az élet.
Legyen szép és hosszú az utca! ”

„ Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart -,
hát súgd, hogy létezik a túlsó part! ”

„ Érzelmek tengerén hánykódó hajótörött
Magánya mielőtt végleg magába zárja
Nem tehet mást, hinnie kell, hogy a látóhatár mögött
Végül a szeretet szárazföldje várja. ”

„ Nekem büntetés a csend, nekem emberfeletti kín,
Ha nem szól a hangfal, ha csendes már a rím. ”

„ Ha elérhetetlen, szent a cél,
Az elbukás is ünnepély. ”

„ Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
nem attól haladsz előre, ha összevissza futkosol. ”

„ Mennyire kívánom, mennyire, hogy itt legyél!
Mi vagyunk mi voltaképp`?
Csupán két elveszett lélek,
kik egy akvárium vizében kergetőznek. ”

„ Be fogom bizonyítani, hogy valóban létezik lehetetlen. ”

„ Lehet élni száztíz évig, de mindez mit ér?
Mi csak addig élünk, míg a rockzene él.
Ennyi az életünk, vagy lehetne több?
Ha hiányzunk, várj, és mi újra jövünk. ”

„ Arra születtem, hogy megszeressenek,
s megszeressem én is azt, akit lehet. ”