„ Érzed a hazugságok és az ellentmondások súlyát,
Amikkel mindennap élsz.
Még nincs késő.
Gondolj bele, hogy ki lennél, ha átírnád
Azt a szerepet, amit most játszol! ”

„ Ha törődnénk egymással sírás helyett,
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett,
Talán megérnénk a napot, amikor senki sem hal meg. ”

„ Most ne beszélj, nem kell szó, van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolat ki nem mondható,
Most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
Most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted. ”

„ Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem,
Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem.
Por és hamu, mi tűz volt a véremben,
Szóljon a vérző ima! ”

„ Nem adom fel, tudjátok

Láthatatlan, lapos sumákok

Istenem, de sokan vagytok, rosszak! ”

„ És én nem félek a haláltól, bármikor megfelel,
nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól?
Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell. ”

„ Tudom alszol, ha ébren volnál,
A csillagok közt barangolnánk,
Körbe néznénk, a felhők csúcsán,
Megszületnénk egymás ajkán. ”

„ Nem sürgetem, nem várom,
Nem bántom, nem sajnálom,
Nem sajnáltatom magam, magam adom. ”

„ Körbezárnak rég a falak,
Kezeden a lánc, nem vagy szabad.
Nem figyel a Föld, csak forog,
Nem érez a szív, csak dobog. ”

„ Tengermoraj dúdolja álmodat,
Hogy szerelmet vártál, halálosat,
Hogy voltál tettes is, és néha áldozat,
S hogy ember nem lehet magányosabb. ”

„ Nekem játék, neked szerelem,
neked fény, nekem a végtelen.
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben
vége lesz a láznak,
De most ami volt, s ami lesz,
odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is. ”

„ Mit tudsz - Te, aki cél nélkül sehová sem jutsz? Mit látsz?
Te, aki hang nélkül állsz és vársz? Miért sírsz?
Te, kinek ha nem mondják, magadban bízni sem bírsz?
És mondd, mi kell, hogy a világot így fogadd el? ”

„ Él az a béke.
Él az a híd, amelyen át megnyílik
Minden szív.

Hogy újra megtaláld a hited,
Hogy újra megtalálhasd önmagad,
Hogy újra megtanulj szeretni,
Hogy újra tudj nevetni.
Hogy tiszteld az életet,
És újra megleld az elveszett
Békét! ”

„ Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel,
Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el,
Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel. ”

„ A józan ész nyert, a barátság vesztett,
mert szívemben a szeretet szerelmet ébresztett. ”

„ Várom, hogy eljössz,
Itt vagyok rég,
Megfogom a szárnyad,
Minek fék,
Veled az úton,
Ragyog a fény,
Én fogom a szárnyad,
Emelj még! ”

„ Séta a múltban, a lelkemmel újra,
Egy pillanatra láttalak.
Séta a múltban, indulok újra,
Még keresem az álmomat. ”

„ Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el,
Keresem a lelkemet, de van, hogy nem felel,
Van, amikor ringat lágyan, és van, hogy elsodor. ”

„ Ha valamit megbántál végül,
S már jobb lenne mindent eltemetni,
Elölről már nem, de újra
Bármikor el tudod kezdeni. ”

„ Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád. ”

„ Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsúzást gyűlölöm,
Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön,
Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintést szikrázó testeden. ”

„ Egyszerű ember voltam, egyszerű szavakkal,
Tele félelemmel, ja, hatalmas falakkal.
Köszönöm, hogy szerettél, köszönöm, hogy élhettem,
Nevem alá pedig ezt a pár kósza sort vésettem:
Születtem nyolcvan, éltem halálomig,
De végig ember voltam, aki mindig csak álmodik. ”

„ Ha nincs melletted a család,
Az élet tud ám úgy csípni, mint a csalán.
De nem tudhatod, hogy a jövő mit hozhat,
Mert ma még szombat, de mi lesz veled holnap? ”

„ Emberek, kiket nem értek, ti a vesztetekbe rohantok,
vitáztok, háborúztok, míg végleg fel nem robbantok. ”

„ Éltem, ahogy más, egyszerű napokon,
Mentem, ahogy más, végtelen utakon.
S közben valahol
Végig hittem, ez a jó irány,
Mert ott állsz majd egyszer egy őrült napon,
És hogy rád vártam, tudni fogom. ”

„ Soha többé ne lássam a napot
És ne lássam többé a mosolyod
Legyünk halottak
Az élettől távol
Csak csukd le a szemem
Fogj erősen
És temess el mélyen a szívedben. ”

„ Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, de ha néha megpróbálod, lehet, hogy megtalálod, és megkapod, amit kell. ”

„ Hagyd a mesekönyvet olvasatlan,
Itt a helyed, ma egy ilyen nap van!
Így, sokan együtt ünnepeljük a gyereknapot,
Ennek örömére most kiabáljunk egy jó nagyot! ”

„ Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el? ”

„ Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled. ”

„ Én egy pocsolyának születtem, de veled tenger voltam. ”

„ Életünk prózai, elkopnak pózaink,
de minden ábránd vissza-visszatér... ”

„ Csak akkor érhetsz csúcsra,
ha egy hegy elédbe áll. ”

„ Minden újabb percben,
Amiben magány vár engem,
Erős vágy él bennem,
Hogy újra átélhessem
Azt a szépséges csodát,
A gyönyör édes mámorát,
Amit lényed adni tud,
És ami a szívemhez jut. ”

„ Most először mondom el, most hinned kell nekem.
Legalább te maradj itt velem!
Annyi minden változik, s nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél az nekem! ”