A kategóriához 1 120 idézet tartozik (bővebb infó)


Az Örökkévalóság szerelmes az Idő gyermekeibe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő értékes, de az igazság értékesebb, mint az idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sasok az évek, fecskék az örömök.
Nyugtalan, szerelmes tölgyerdők fölött.
Örökké sajognak, de egyik sem örök.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A várakozásnál nincs lélekölőbb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor a világ mintegy lelassul - ilyenkor az ember érzi a csontjai moccanását, az agya zakatolását. Amikor az ember tudja, hogy bármi történjék is vele ezután, erre a pillanatra örök életében emlékezni fog, minden egyes apró részletére.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van egyfajta rabló, akit a törvény nem büntet, és aki a legértékesebbet rabolja el az embertől: az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha a homokórában a szemek elkopnak, akkor talán az örökkévalóság marad az üvegben?

pont 1 kedvenc 0 hozzászólás

Hányingerem volt attól, hogy minden olyan gyorsan halad, hogy utol sem tudom érni, mintha Hannah halálát már el is felejtettük volna. Miért nem tudott más is úgy megdermedni az időben, mint én?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember kitalálta az Időt és boldogtalan miatta. De nem a fizikai idő szenvedéseink igazi forrása, hanem a megélt idő jelentése.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hol van a múlt? Hol van a jövő? Nem találhatod meg őket sehol. Mindenki tudja ezt, és megelégszik azzal a hittel, hogy legalább a jelen létezik és valóságos. Mégis, ha a jelenre azt mondod, hogy létezik, még az is éppen olyan nagy tévedés. Hol van a jelen? Miközben jelent mondasz, az már a múlt. A pillanat, amelyben kimondod a jelen szót, már a múlté. A gondolkodásod hozza létre a múltat, a jelent és a jövőt, így jön létre a te időd.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akkoriban a nagy háború előtt még nem volt teljesen mindegy, hogy egy ember él-e vagy meghalt. Hogyha valaki a halandók sorából kihullt, nem lépett azonnal egy másik a helyére, hogy a halottat elfeledtesse, hanem a helyén hézag maradt.
Mindennek, ami nőtt, sok idő kellett a növéshez. És mindennek, ami elpusztult, sok idő kellett, hogy elfeledjék. Az emberek abban az időben emlékeikből éltek, mint ahogy ma abból a képességünkből élünk, hogy gyorsan és erélyesen el tudunk felejteni mindent.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Legbecsesebb nem megújuló erőforrásunk az idő, és ha méltányosan akarunk bánni vele, fontossági sorrendeket kell felállítanunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Minden nap a világ vége valakinek. Az idő csak dagad és dagad, és mikor eléri a szemed vonalát, akkor elsüllyedsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő mindent kiéget belőlünk, minden hazugságot. Ami megmarad, az a valóság.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt mondják, az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Van időutazás. Tud egyszerre élni virgonc múlt, törékeny, madárcsontú jelen és istenek ködében gomolygó jövő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő, ez a szavábavághatatlan, elnyűhetetlen, lelőhetetlen, elviselhetetlen patak csak folydogál, csepeg, totyog, (...) mert ennek a végtelenfejű és pillanattestű állatnak mindegy, hogy élünk-e vagy épp halunk, mindegy, hogy ki kivel van, csak bandukol, nem tudni, merre, előre vagy hátra vagy körbe vagy helyben, csak az biztos, hogy rajtunk, úgyhogy már mindannyian annyira utáljuk, mint a saját lábszagunkat, nem tudunk előle megszökni, se elbújni, meglépni, hozzánk van kötözve és szaga is van neki, büdös időszaga van, régi boroknak és befőtteknek van csak hasonló, néha megolvad, mint a sajt, néha kemény, mint a bakancs orra, nem baj, ez az idő is jó lesz, ha már nekünk jutott ez a juhtúrónyi idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élet volt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük. S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő szövetébe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A múlt gonosz kétéltű. Érzékeink számára egyszer s mindenkorra elveszett és holt, jelenléte és elpusztíthatatlansága azonban szívósan kitart az emlékezetünkben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelen csak az örökkévalóság tükröződése az időben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember elkezdi utálni azt, amiből csak egy csippenetet kapott, az időt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő a külvilág ura, neki köszönhető, hogy nem egyszerre történik minden. De belső világunkban úgy tudunk megélni múltbéli eseményeket, mintha a jelen pillanatban történnének meg.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jelenben torlódik össze a múlt minden hiánya, hogy buzgón áttüremkedjen a jövőbe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember életének döntő fázisai: elhiszi, hogy van Mikulás; nem hiszi el, hogy van Mikulás; ő a Mikulás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az Idő, mint valami parttalan, forrás és torkolat nélküli folyam hömpölyög, s mi ebben a megfoghatatlan áradatban pontokat akarunk kijelölni, időtartamokat kicövekelni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő megszűri az ember érzéseit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha valaki ártatlan, s nem ismeri a gyűlölködő indulatokat, kétségtelenül hosszabb ideig marad fiatal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Száguldó gondolataim megtorpannak. Tanácstalanul egy helyben állnak. Olyan érzésem támad, mint amikor elhajtok valami mellett, és később ugyan nem tudom, hogy mit láttam szemem sarkából, de érzem, hogy fontos.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Miért teltek el azok a napok olyan gyorsan? Miért nem lehet lelassítani az időt, amikor boldogok vagyunk? A szenvedés, a fájdalom az idő végtelen folyamát kikristályosítja, szilárd elemeire bontja, és mintha minden másodperc egyetlen szilánkká válna, külön-külön érezzük mindegyiknek a hegyét, ahogy megkarcol, vagy belénk fúródik. A boldogság hullámai lágyan ölelnek körül minket, és hiába emelnénk gátat, elfolynak, eltűnnek a múltba.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Milyen áldás, hogy az idő elcsitítja a bosszúvágyat, enyhíti a haragot és a gyűlöletet!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás