A kategóriához 1 120 idézet tartozik (bővebb infó)


Anyám azt mondja, túl sokat gondolok a múltra. Szerinte inkább előre kellene néznem, és azokra a dolgokra koncentrálni, amik még előttünk állnak. Csakhogy a múlt hosszú, a jövő pedig rövid.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem éveink számán múlik, hogy fiatalok vagyunk-e vagy öregek. A fiatalság a tehetség egyik fajtája.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami elmúlt, elmúlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül is az örökkévalóság elég hosszú idő.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az időnek - még akkor is, ha szubjektív élményszerűsége gyengül vagy megszűnik - tárgyi valósága van, dolgozik, "időzít", változást érlel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az emberek örökké a holnapra készülődtek. Én nem hittem ebben. A holnap nem készülődött az emberekre. A holnapnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek egyáltalán léteznek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Több milliárd év múlva, amikor a Nap kezd eltűnni, a Föld is egyre rosszabb helyzetben lesz, végül a Hold és a Föld is eltűnik. Ez az egész világ az ürességből jött, és visszatér az ürességbe. Ez lejátszódhat egyetlen pillanat alatt, tarthat addig, amíg a füvön megmarad a harmat, vagy akár sok száz kalpát is igénybe vehet. De végső soron minden ugyanúgy zajlik le. Minden felmerül, egy ideig megmarad, majd hanyatlásnak indul, és elenyészik. (...) Mindenütt láthatod, ahová csak nézel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tanúi vagyunk az örökkévalóság egy múló szakaszának. Fontos dolgok történnek, de egyesek ezt sohasem veszik észre. Balesetek jönnek közbe. Egyes epizódoknál nem vagy jelen. Jelentésekre hagyatkozol. És emberek elreteszelik az elméjüket. Mire jók a jelentések? (...) Azok a beszámolók, amikre neked szükséged van, ritkán származnak azoktól, akik a történelmet csinálják. A naplók, memoárok és életrajzok a társadalmi védekezés szubjektív formái. Az archívum tömve vannak ilyen gyanús irományokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most, hogy több időm volt gondolkodni, túl sokat is töprengtem. Olyan voltam, akár a kutya, amely a sebeit nyalogatja, hogy megtisztítsa, de csak még nagyobb bajt csinál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Valamennyien benne vagyunk a hatalmas Időben. És az Idő önmagában nem is jelent semmit. Öt perc, vagy ezer év egyaránt fontos lehet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az élet egyetlen hatalmas dugó, ami a maga tempójában araszol, és semmi esélyed siettetni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet, hogy más lesz a frizurájuk vagy a hajuk színe, más ruhát viselnek majd, és más dolgokról beszélnek (...), de a lényegtelen részletekről eltekintve mindig minden ugyanolyan maradt, és ugyanolyan is marad örökre.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mindenki siet, senki sem ér rá,
halaszthatatlan élnivalója van.
Csak dédike ül csendesen a napon,
vele lehet beszélgetni. De süket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő a bolygók zenéje.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azzal pocsékoljuk el a legtöbb időt, ha nem gondoljuk végig a dolgokat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereknek csupán időre lenne szükségük, és akkor a legtöbb dologra maguktól is rájönnének.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha sokáig halogatjuk a szüretet, megrohad a gyümölcs. De ha gondjainkat tesszük félre, mindig csak szaporodnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Láttam a jövőt. Olyan, mint a jelen, csak hosszabb.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékezz minden részletére – kiáltott fel hevesen gondolatban. – Emlékezz rá! Emlékezz az időre, a helyre! Emlékezz rá úgy, ahogyan most látod. Dermedjen így jéggé az egész kép, hogy bármikor újra felidézhesd. Örökké fog tartani ez a kikristályosodott pillanat. Minden örökkévaló lesz számodra, ami csak ebben a másodpercben van. Emlékezni fogsz mindenre, amit ezek a sziklák körülzárnak, Prue nevetésére, a tenger morajára, a víz illatára, és a napsugárra, mely rézsútosan hullik őrá, míg ő lépked a víztócsák közt. (...) Soha, soha nem fogod ezt elfelejteni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő az, ami kikerülhetetlenül halad felénk. Aki megpróbálja megragadni a jövőt, fogságba kerül. A jövő rabláncra fűz bennünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Feladatunk éppen akkora, mint az életünk - ezért tűnik végtelennek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az állatok nem élnek sem a jövőben, sem a múltban. Ezzel sok gondot megspórolnak maguknak, például nem gondolkoznak azon, meddig fognak élni. Másfelől, a jelenük boldogtalan, ezek a jámbor állatok nem tudnak meríteni sem a múlt szép emlékeiből, sem egy jobb jövő reményéből. Számukra a jelen kínjai végeérhetetlennek tűnnek, se eleje, se vége.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha feltárják a maradványokat, eltűnik valami értékes, a mulandóság tudata. Az idő kézzelfoghatósága. A régészet olyan, mint a morfium: amikor meg akarja menteni a testet, megöli a lelket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Néha órák is csak perceknek tűnnek, máskor viszont egyetlen pillanat is örökké tarthat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ahol a pillanatba lépsz, ott
véget ér a múlt.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A jövő a lehetőségek labirintusa, amely szakadatlanul változik, amíg jelenné lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az én időm értékes, vesztegessük inkább a magáét!

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Évszakok változnak, évek ballagásznak, népek jönnek valahonnét, nemzetek tűnnek valahová, és tágul a messzeség, korlátokat dönt le a diadalmas ész, és amit ma nem ismerünk, holnap talán már megszokott lesz. Mit sem változik azonban a tragédia. A tragédia átélése, amely korról korra igazolja eredendő végzetünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rohanó világunkban az idő a legfontosabb dolog, amit adhatunk valakinek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem szegheti egy madár szárnyát semmiképp. Madár és szárnya együtt, egy dologként hull alá. Ha szárnyaltál valaha, te vagy a pacsirta, s annak nem lehet közönséges halála.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Életünk kis szférájában elmerenghetünk a múlton, de csak a jövőnket irányíthatjuk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Vajon hová tűnik az idő, ha már elhasználtuk, és nincs rá szükség? Talán olyan lehet ez is, mint a hang, mely a hosszú folyosó falairól újra meg újra visszaverődve egyre gyengül, míg végül teljesen elenyészik? Mert akkor létezhet talán visszhangja valahol annak az időnek is, amikor még mindannyian együtt voltunk?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az idő nem tanít, az csak a fáradtság, az öregedés érzését hozza nekünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás