„ Az ember az egyetlen állatfaj, amely képes tulajdon halálának a gondolatát elfogadni, és az egyetlen, amely kétségbeesik miatta. Furcsa faj, valóban: ádázul pusztítja önmagát, és ádázul küzd önnön fennmaradásáért. ”

„ Nem halott az, mi fekszik örökkön,
A halál sem ér át végtelen időkön. ”

„ És hunyjon el az életem,
Mert csupa-csupa kárt csinál
S ami áldás, azt temetem. ”

„ Mikor eljutsz a köteled végére, köss rá csomót, és akaszd fel. ”

„ Számomra a halál az halál - végleges és visszafordíthatatlan, ami után nem következik semmi. És ezen se drága virágtartók, se gondozott sírhantok nem tudnak változtatni. ”

„ Egy jó halál többet ér egy rossz életnél. ”

„ A halál csak felhangosítja egy próféta hangját. A mártírok az igazán veszélyesek. ”

„ Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A bombák eltérnek röppályájukról, a betegségek véget érnek, a mikrobák elcsüggednek... De a szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. (...) Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött. ”

„ Az ember lelke a csillagokban született, s a kozmikus körpálya befutása után oda tér vissza. ”

„ Az ember eltemeti halottjait, sírjuk fölé keresztet ácsol, jelnek, hogy van valami, ami több, mint az élet. ”

„ Az ember még az életét sem ismeri, hogyan akarja ismerni a halált? ”

„ Nincs tapasztalatom a gyászolók fájdalmának enyhítésében. Csak azt tudom, hogy a halál vagy megöli azt, aki hátramarad, vagy életre kelti. ”

„ A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden "cselekedetünk és tárgyunk", s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított érdeklődéstől, létezésük törvényszerűségének és értelmének érzésétől, mindent beborít a szomorúság és az unalom. ”

„ És az utolsó pillangó is a mélybe hullik,
Az utolsó zuhanás és a végső fájdalom
A nagy kórus marad, ami elszólít:
Az ég megváltoztatja csillagait - indulj. ”

„ Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább. ”

„ Először felfogta a sorsát - majd megkísérelt lázadni -, s most egyszer s mindenkorra beletörődött. Olyan fájdalmas, szelíd és oly szép volt ez. Sírt - csendes, fullasztó sírással -, sírt, hogy egész teste reszketett belé. Oly kimondhatatlanul szerette mindazt, amit most itt kell hagynia. A napot, a füvet, a földet. Mind, mind az embereket. S attól, hogy tudott már sírni és szeretni, nagyon boldog lett. Nem volt már benne szemernyi keserűség sem - többé nem félt a hosszú álomtól. Annyit tudott csak: mindaddig, míg egy szikrányi élet lesz benne, kinyúl minden létező felé, a kedves és gyönyörű világ felé, a titokzatos és csodálatos élet felé. Tudata utolsó rezdülésével is ezeket érzékeli majd: a földet, a fákat, a madárdalt és az ég kékjét. ”

„ Nem annyira a haláltól kellene félnünk, hanem attól, hogy még el sem kezdtünk élni. ”

„ Tévesen gondoljuk, hogy az élet és halál közt oly nagy a különbség. Az átmenet sokkal könnyebb, mint gondolnánk. Csupán helyváltoztatás, feljebb lépés. ”

„ A jövendőjét senki sem tudhatja; úgy lebeg előttünk, mint az őszi köd, mely felszáll a mocsárból. Ész nélkül szálldosnak benne fel s alá íveket rajzoló szárnnyal a madarak és nem ismerik fel egymást, a galamb az ölyvet, az ölyv a galambot, és egyik sem tudja: távol jár-e a haláltól vagy közel jár hozzá szárnya. ”

„ Egy sebésznek egy halottmentes nap ritka ajándék. Minden nap szembenézünk a halállal. Minden nap életeket veszítünk el. És minden nap azt reméljük, hogy nem kerül rá sor. Kötődünk a halálhoz. Láncokkal, mint a foglyok. Mint a rabok. ”

„ Az emberi test a halál után nem egyéb, mint érzéketlen tömeg, amely képtelen előidézni ama mozgásokat, melyek összessége teszi az életet; nincs benne keringés, nem lélegzik, nem emészt, nem beszél, nem gondolkodik. Azt mondják, hogy ekkor a lélek elvált a testtől. De azzal, hogy a senki által sem ismert lélek az élet alapja, nem mondanak semmit, hacsak azt nem, hogy az érzékelhetetlen mozgások rejtett alapja egy ismeretlen erő. Mi sem természetesebb és egyszerűbb, mint az, hogy a halott ember többé nem él; s mi sem hóbortosabb dolog, mint azt hinni, hogy a halott ember még él. ”

„ Az ember sorsa gyakran jóval a halála előtt véget ér, a sors végének pillanata nem azonos a halál pillanatával. ”

„ A "meghal" nem annak ellentéte, hogy "él", hanem annak, hogy "születik". Rövid történés mind a kettő, a két ellentett szó két ellentétes világba léptet át. ”

„ Minden katonának van anyja, és az anyák számára semmit sem ér a végső győzelem, ha a szeretett fiú nem tér vissza soha többé. ”

„ Krisztus keresztje és a bitófa oly` rokon! És az isteni áldozat mellett oly` törpe az én áldozatom! ”

„ Biztosan van élet odafönt, és akármilyenek is az ottaniak, ők is bennünket néznek. ”

„ A halál a közös úticél, amiben mindannyian osztozunk, és ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert a halál valószínűleg az élet legjobb találmánya, a változás mozgatórugója: eltünteti a régit, hogy helyet adjon az újnak. ”

„ Paradoxon, hogy épp a modern társadalomban vált mitikus fogalommá a halál, mely pedig az élet szerves része, szükségszerű befejezése, minden emberi munka, alkotás, haladás legfőbb serkentője. ”

„ A legtöbb ember, amikor meghal, a mennybe vagy a pokolba kerül, és ennyi. De néhányukkal, valamilyen okból, nem ez történik. Kísértetek, nyugtalan szellemek, erőszak, gonoszság vagy egy sima tévedés - mindez csapdába ejtheti a szellemet itt a földön. Nem azt mondom, hogy magát a lelket. Ebben nem hiszek, de a léleknek valami emléke, lényege itt reked. ”

„ Úgy gondolom, hogy mielőtt meghalunk, látjuk életünk legnagyobb slágereit. Mint egy slágerlistán: a legjobb dolgokat, amiket valaha tettünk. ”

„ A halál hozzátartozik az élethez. De azt is tudom, hogy nem pont, hanem kettőspont. ”

„ Élet-halál kérdésekben a megfelelő pillanat csak egyszer jön el. Egyszer, s aztán mindörökre odavan. ”

„ A lét legfőbb értelme számomra csakis az lehet, hogy van, nem pedig, hogy nincs, vagy többé már nincs. ”

„ Miért tép rózsát a kegyetlen halál, mikor annyi hervadt rózsát talál? ”

„ Ez volt a legszebb temetés, melyet kis településünk valaha is látott, s még évtizedek múltán is nosztalgikus emlék lesz, emlegetik... Micsoda kár, hogy én ebből semmit se élhetek át, én járok a legrosszabbul, a fenébe is! Hiszen halott leszek. Ez az egy biztos! Mint a halál. Hogy a saját temetésemen halottnak kell lennem. ”