A kategóriához 1 302 idézet tartozik (bővebb infó)


És én nem félek a haláltól, bármikor megfelel,
nem zavar. Miért kéne félnem a haláltól?
Nincs értelme, egyszer úgyis menned kell.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál egy olyan játszótárs, aki nem csal, csak nem mondja meg, mikor fogja azt a jokert használni, amivel kiüt a játékból.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak az élet a valóság, a halál múló állapot, más alakban, más összetételben folytatódik az élet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor fiatalok vagyunk, úgy élünk, mintha halhatatlanok lennénk. Halandóságunk tudata úgy ölel körül bennünket, akár egy merev papírszalag, ami alig érinti a bőrünket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ember az egyetlen, halálra tudatosan gondoló állat. Az emberi előrelátás a halálfélelemmel kezdődött. Az állatok, ha fogalmakban gondolkoznának, nyilván örök életűeknek gondolnák magukat. Félni ők is félnek a haláltól, de csak a veszély pillanatában. Azaz: nem járja meg az eszüket, hogy egyszer mindenképpen meghalnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A folyni látszó idő: maga az élet.
És az állókép: a halál.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Saját halálunk sose fáj úgy,
mint mások halála.
Ó, könnyű neked,
elbírod nélkülem a sírt, de
bírjam, nélküled, az életet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tőlem még olyan szellemes válasz sem telik, mint Newtontól, a nagy tudóstól, aki mélyen hívő ember volt. Valaki gúnyosan kérdezte tőle: "Aztán hogyan szedi össze életre az Isten egyszer a halottakat?" A nagy tudós benyúlt egy fiókba, kivett egy dobozt, abból egy marék vasreszeléket és szétszórta az asztalon.
- Szedje össze - mondta az idegennek.
- Nem tudom - felelte az. Erre a tudós kivett a zsebéből egy mágnest, és a vasreszelék fölé tartotta. Mind hozzácsapódott. Egy szempillantás alatt, az utolsó szemig.
- Nos, valahogy így! - felelte szerényen a tudós.
- Engem máris magához vonzott.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csak a közepes elme ragaszkodik az élethez. A gyönge elméjű ember azért bátor, mert nem érti a halált. Az erős elméjű ember meg azért bátor, mert érti.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Meghalni olyan, mint kánikulai napon mély tóba merülni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Emlékszel Moses Morales-re? A maja idegenvezetőre. Az utolsó estén az édesapjáról mesélt, aki meghalt. De ő nem hitte el. Azt mondta, ha ki akarnák őt hantolni, nem találnák. Egy magot ültettek a sírra. A magból fa lett. Moses szerint az apja része lett a fának. Belenőtt a fába, a virágba. Egy fecske evett a gyümölcséből és az apa a fecskével repült. Azt mondta: a halál a beteljesülés útja.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A sírban majd eleget pihenünk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Kinőtt remény, kopott fohász,
koponyacsont vitrin alatt,
tágult tüdő, vad pokoljárás,
egyetlen végső pillanat,
talán az a ledőlt torony,
talán a vonuló vihar...

vagyok a rögök útja még,
a hang ölel - és belehal...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs semmi. A szív kedvtelen, a béna akarat nem tervel. Az ember egy kevés jeget nyel, s aztán aludna szüntelen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt hiszem, amikor az ember meghal, sokkal nagyobb lesz, mert mindennek része lesz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál olyan szörnyen végleges, míg az élet tele van lehetőségekkel.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs olyan hely, hogy Paradicsom. A világvége után nincsen semmi. Nem számít, milyen messze mész, a végtelen út sosem ér véget.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Most elkövetkezik a nyugalom, leáll a mozgás, és a dolgok egy helyben maradnak, minden kővé dermed, az emlékek, a képek szertefoszlanak, és a folyó nem folyik többé, megkövülnek a hullámai, a magas ég is mozdulatlan felhőkkel függ majd felette.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál és minden a világon, ami irtózatosnak látszik, minden nap szemeid előtt lebegjen! Leginkább azonban a halál. Sohasem fogsz akkor közönséges dologra gondolni és nem is fogsz túlságosan vágyakozni valamire.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál, ahol álmok ugyan még vannak, viszont a szerelem - az otthon, a kéz, ami a kezedre kulcsolódik, mikor a nap végén madárrajok szelik át az égboltot a Nap égett-narancssárga korongja előtt - hiányozni fog.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amit meg kell enni, azt meg kell enni.
Amit meg kell inni, azt meg kell inni.
Amit meg kell tenni, azt meg kell tenni.
Ha meg kell halni, akkor meg kell halni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál legyen ünnepélyes (...). Mint egy születésnap. Ha eljön az időm, úgy szeretnék felszállni a magasba, mint egy rakéta, és aztán csillagfelhőbe burkolva visszahullani, hogy halljam, amint az emberek ámuldozva felmorajlanak: hűűű...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szóval ha érzéseim megsemmisülnek, ha a testem meghal (...), már semmiféle létezés nem lehetséges?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Egy ember nemcsak önmaga él és hal meg. Továbbadja, ami benne rejlik, az utána jövőknek...

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Végül természetesen a Halál megszerez magának - engem ugyanúgy, mint mindannyiunkat. A kérdés csak az, hogy mikor. És hogyan.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Apró, parányi életed
hatalmas, óriási:
a sírásó minden lendületednek
külön fogja megásni

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amitől megszakad a szív,
az kőben szép és üdvözít.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A halál olyan, mintha csak átmennél egy másik szobába. Az a különbség, hogy amikor azt kiabálod: "Hol vannak a tiszta zoknik?", senki sem válaszol.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Élet és halál kézen fogva járnak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Eljátszottad már kis játékidat,
Kedves fiú, hamar játszottad el;
Végsőt mosolyga orcád, s a halál
Leszedte róla szép rózsáidat:
Nemcsak magad menél, elvitted a
Szülék vidámságát, elvitted a
Legszebb remények gazdag bimbaját.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azt írják rólam az újságok, hogy haldoklom. Ez azonban nem igaz. Amíg élek, ilyesmit soha nem tennék.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Korhadozott az egész világ, ahogyan a fényből a sötétségbe sodródtunk, egyre közelebb a fekete káoszhoz, amelybe a mi köztes világunk végül belehullik, hogy miközben az istenek harcra gerjednek, odavesszen minden szeretet, minden fény és nevetés.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás