„ - Eltöltjük az életet, s az eltelik, de miért nem élünk is közben, miért tartjuk vissza magunkat!?
- Mert a legeslegjobban önmagunktól félünk. ”

„ Ha nem is volt bátorságom bevallani, mélyen a bensőmben már megbántam a dolgot. Hogy is juthatott eszembe elmondani a titkomat? Az a titok volt az erőm motorja, az akaratomé, ami segített, hogy ne ragaszkodjak túlságosan semmihez, és le tudjak győzni minden akadályt. ”

„ Tudod, mi az, amit semmiképp sem tudok megérteni? Hogy két ember ennyire szeresse egymást, mint mi, és az egyiknek meg kell halnia. (...) Az embernek csak akkor lenne szabad meghalnia, ha egyedül van. Vagy ha gyűlöli a másikat. De nem akkor, ha szereti. ”

„ Néha nagy veszteség kell hogy érjen ahhoz, hogy rájöjj, mivel törődsz a legjobban. Néha erősebb leszel, ha erre rájössz. Bölcsebb, felkészültebb, és már jobban tudod kezelni a következő csapást. Néha... de nem mindig. ”

„ Nem múlik el semmi - csak attól
aki gyenge elhagyni azt ami széthullt ”

„ Akinek levágják a fejét, a haját nem siratja. ”

„ Jobbat keresve gyakran jót veszítünk. ”

„ Ha az ember egynemű tárgyakat tart egy dobozban, akkor - még ha sohase számolta is - mindjárt észreveszi, ha a dobozból hiányzik. Észreveszi akkor is, ha a hiányzó tárgy után nem maradt üres hely, mert a megmaradt darabok kitöltik. Észreveszi, mert a dobozban valahogy mégis űr támad. ”

„ Mennyire lehet egy élet bizonyos, biztonságos, ha egy ilyen apróságtól, mint egy kifakult rongyszőnyeg eltűnése, az ember úgy érzi, minden szétesett, elveszítette irányát, minden szomorú lett és félelmetes? ”

„ Száguldó gondolataim megtorpannak. Tanácstalanul egy helyben állnak. Olyan érzésem támad, mint amikor elhajtok valami mellett, és később ugyan nem tudom, hogy mit láttam szemem sarkából, de érzem, hogy fontos. ”

„ Ha vesztünk, nem az a baj, hogy kisebbek leszünk a világ szemében, hanem a magunkéban leszünk kisebbek. ”

„ Ha beszélünk a veszteségről, segítünk abban, hogy a gyász folyamata végbemenjen. Ezzel a megelőző gyógymóddal elháríthatjuk a depresszió súlyosbodását. ”

„ A templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet. A Veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni. ”

„ Egy óra elég, hogy mindent felszámoljunk, és ott álljunk teljes mértékben felszámolt lakásunk kellős közepén, hogy lelépjünk. ”

„ Mind féltjük az életünket, s az élet kedvéért elveszítjük azt, amiért élni érdemes! ”

„ Mindig a jók mentek el, akik nem féltek mosolyogni, akik nem féltek szeretni. ”

„ Sok embert veszítettem el magam körül, s már tudom, hogy a halottak nem hiányukkal sújtanak bennünket, hanem mindazokkal a dolgokkal, melyek köztük és köztünk nem hangzottak el. ”

„ Az én mellkasomba tette belé a szívet a teremtő, leküldött az emberek közé vele. Én, én nem tudtam-tudom hogy lehetett, hogy meg nem mutattam nékik a szívemet, az ő szívüket. Aludtam én? Itt várt a gégémben az életmentő szó; a szó, melynek a boldogságot kellett ráparancsolni a Földre. És én hallgattam. Nem tudom, hová figyeltem. Leejtettem a világot. Eltört. ”

„ Számítgatás, érvek és ellenérvek méricskélése közben elmúlik az élet, anélkül hogy bármi is történne. ”

„ Az ember rengeteget veszít, ha sohasem veszíti el a fejét. ”

„ Veszteség. Milyen egyszerű, mégis hatalmas szó! Ha az ember nem tanul meg bánni vele, és elfojtja az emiatt érzett fájdalmát, az egész életére rátelepedhet. ”

„ Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére - és lépett még egyet. ”

„ Ha valaki ötvenesként is ugyanolyan, mint huszonöt esztendősen, akkor elpocsékolta a közbenső éveket. ”

„ Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar. A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt. Ahogy ők nem tudnak nevetni, úgy nem tudok én sem, és a sorsomat bevárni sem tudom úgy, mint ők. ”

„ Sose búsuljatok, hogy az emberek nem ismernek benneteket; azon búsuljatok, hogy ti nem ismeritek az embereket. ”

„ - Egyes vereségek jobban fájnak.
- Igen, amelyeket mi idézünk elő. ”

„ Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés. ”

„ A rég várt hajók
Üresen térnek meg, vagy a mélység foglyai,
A szemek előbb a könnyekből, aztán az álmokból
fogynak ki. ”

„ Kiesni a mennyországból, s nem visszatalálni oda: a legnagyobb magány. ”

„ Vannak balga emberek, akik távcsővel fürkészik a messze jövő láthatárát és sopánkodnak az ott mutatkozó felhőkön, miközben figyelmen kívül hagyják a felettük ragyogó kék eget. ”

„ Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni. ”

„ Amikor a világ kivérezteti belőlünk az eredendő ártatlanságot, már csak a csöndesebb, megfontoltabb vidámságra futja. ”

„ A legnagyszerűbb örömeink hagyják a legnagyobb hiányt maguk után és hamvadnak el a leggyorsabban. ”

„ Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja. ”

„ Egy napon felébredsz, s szemed dörzsölöd: már nem tudod, miért ébredtél? ”