A kategóriához 2 466 idézet tartozik (bővebb infó)


Valakinek az állandó jelenléte, akármennyire is szeretjük, előbb-utóbb nyomasztó lehet, akár elviselhetetlenné is válhat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Elég a beszédből. Nagyon sokat csalódtunk egymás szavában. Ne mondd, hogy szeretsz. Ölelj meg, ha mersz. Ne mondd, hogy gyűlölsz. Ölj meg, ha tudsz.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

"Harmadszorra mondom, hogy szeress." - "Késő. Egyszer kellett volna."

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

- Azért az szomorú, Emmi, hogy már nincs mit mondanunk egymásnak.
- Lehet, hogy soha nem is volt.
- Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással.
- Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Én szeretet nélkül nem tudok élni. Félek. Keserű és reménytelen vagyok. Fuldoklom. Fázom. Ha csak egyetlen módom van rá - elmenekülök. Persze van, amikor nincs erre mód. Maradni kell. Akkor is keresem azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akiket én is tudok szeretni. Lehet, hogy csak pár emberről van szó. Manapság az is nagy szó. Olyan, mint az Északi-sarkon egy működő kályha: odabújok mellé.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha azt szeretnénk, hogy kapcsolatunk meghitté váljon, meg kell ismernünk egymás vágyait és céljait.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Mi, emberek, tudod, olyanok vagyunk, mint a dióhéj: ha nem a megfelelő időben akarod erőszakkal felnyitni, olyankor ez majdnem lehetetlen, de amikor már megérett, csak jó helyen kell meglegyintened és könnyen kinyílik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Azoknak, akik tudnak magukon nevetni, több vidámságban van részük, több barátjuk van.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk azt, akit szeretünk. Ha megtaláljuk lelkünk gyémánttengelyét, a másik már jöhet-mehet, mert szabadok lettünk... és mégis szeretünk (...) ha igazán szeretünk valakit.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az a fajta egyéniség volt, aki folyton arról beszél, hogy mit csinált, mit látott vagy mit érzett vagy mit hallott. Arról sose beszélt, hogy bárki más mit mondott, mit tett. Az efféléknek olyan az élet, mint valami egyirányú utca... csak a saját útjukat érzékelik benne. A többi ember számukra csak olyan... mint a tapéta a falon.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Megmaradt bennem ez az idegenkedés a zajos társas élettől. Hazugságra és hízelgésre épül az egész, a talpazata csupán az érdek.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

A kezdő bírákat mindig zavarba hozzák a tárgyalóterembe lépő ismerősök.
Amikor pedig elítélniük kell valamelyik ismerősüket, látszik rajtuk, hogy szeretnének elsüllyedni szégyenükben.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Képzeletbeli világomban (...) még mindig a társam volt, és szerelme erőt adott, hogy tovább menjek, hogy kitágítsam a határaimat. A valóságban viszont a rögeszmém volt. Leszívta minden energiámat, kiszorított mindent az agyamból, és kényszerített, hogy óriási erőfeszítések árán folytassam az életemet, a munkámat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az embereken nem lehet "segíteni". De el lehet viselni őket. Ehhez sok tapasztalás kell. És emberfeletti türelem. És humor.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nincs rosszabb érzés, mint mikor búcsúzni kell. Megköszönni, lezárni, elválni majd elbúcsúzni. Nem lehet mit mondani. Nézel okosan, és csak azt várod, hogy mondjon valaki valamit. Valami szépet. Valami jót. De erre nincsenek szavak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Könnyű tisztának maradni, ha nem érintkezel másokkal.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Régebben mindenki számára egy nyitott könyv volt az életem, de miután bezártam a könyvet, ők már csak a borítót fürkészhetik.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Rá kellett jönnöm, hadnagy, mind egyek vagyunk. Sejtek a testben, de nem látjuk, ahogy a hal sem az óceánt. Irigyeljük egymást. Utáljuk egymást. Pedig ostobaság. Egy szívsejt hogy utálhat egy tüdősejtet?

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akinek nincs szíve, az csak a fülével hallgat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Amikor két ember találkozik, óhatatlanul bekövetkezik, hogy kölcsönösen színt vallanak egymásnak a múltjukról, olyasféleképpen, mint amikor a vámnál az ember bevallja, hogy van-e nála tiltott áru. Hogy az újonnan létesítendő kapcsolat szolgálatába állítsa a múltat, hogy megfizesse érte a vámot.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Az ő társaságában éreztem csak igazán, hogy élek, benne élek, és ő bennem él.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akármilyen szokatlanul néz is ki, bármennyi hülyeséget lobbant is a szememre, ő az a pasas, akit szeretek, minden összes hibáival együtt. És e nagyvonalúságomtól tisztára ellágyulok.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szédít engem, pedig én nem bántottam magát. Tökéletesen biztos benne, hogy én elhiszem, amit mond nekem, és visszaél az én gyengeségemmel. Hogy csak tűröm, hadd szédítsen, még élvezem is, mint a macska a simogatást.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Beleszakadhat a szíved, sőt, bele is fog, ha folyton csak adsz, és vissza sem kapod a másiktól - figyelmet, a törődést, a szeretetet. Persze, nem azt kell nézni, hogy mit kapsz cserébe, az Élet úgyis visszaadja valahol, de érdemes odafigyelned magadra. Arra, hogy vajon mikor tolod az energiát feleslegesen, és mikor van az, hogy már figyelmet sem kapsz? Csináld csak, de egyszer azon kapod majd magad, hogy szép lassan elfogysz. Adnál, de nincs miből. Mosolyognál, de nem őszinte. Olyankor kell átgondolnod: vajon kiknek adtál pillanatot? Ugyan ki volt az, aki értékelte, becsülte, mert nem kell több. (...) A kérdés csak az, hogy mikor veszed észre, hogy a másikat valójában nem is érdekled, és mikor képzeled azt ennek ellenére is, hogy ez nincs így. Mert van, amikor olyanoknak adsz energiát, akik valójában magasról tesznek rád és a mosolyaidra. Te vajon kire szánod a napjaidat, a pillanatokat? Gondold meg. Érték.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Akitől az ember nagyon fél, azt szeretné magába bolondítani.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Másokért élünk és másokkal élünk - de ennek határa van. Mert önmagunkkal is élünk. Van, amit csak egyedül, magaddal tudsz megoldani. És ha ezt nem bírod megtenni, vagy nem hagysz rá időt, és túl sokat forogsz az emberek között, eljön az a pillanat, amikor a szervezeted védekezni kezd mások ellen.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Olyan nagyon meg tudjuk keseríteni egymás életét! Ha jobban tisztelnénk egymást, úgy értem, mindannyian, egy tökéletes világban élhetnénk.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Nem mondhatsz gyakran nemet azoknak, akiket szeretsz. Ez a titok. És ha mégis megteszed, annak úgy kell hangoznia, mintha igent mondanál. Vagy el kell érned, hogy ők maguk mondják ki a nemet.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szinte minden válás akkor kezdődik, amikor itt már semmi kilátás a megoldásra. Ha azonban elválunk ágytól és asztaltól, az nem oldja meg a valódi problémát - mint ahogy a következő kapcsolatok sem. Előbb vagy utóbb ismét felüti a fejét a belső nyugtalanság, továbbra is keressük a lehetőséget a szex és a szív összefonására, szerelmünk testi kifejezésére. Ezt a vágyat mély, ősi ösztönök táplálják, és állandó nyugtalanságot okoznak. Ledönti a kényelmességünk, a megszokásunk és az erkölcsi elveink által állított védőbástyákat.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ami a tudomány számára a kétkedés, az a személyes élet számára az irónia.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Ezek a férfiak, akik olyan erősek és magabiztosak voltak a munkahelyükön, ahol egész nap alkalmazottakkal, vendégekkel, szállítókkal, előítéletekkel, titkokkal, rossz hozzáállással, képmutatással, félelemmel és elnyomással volt dolguk, este a bárban kötöttek ki, és nem esett nehezükre háromszázötven svájci frankot fizetni azért, hogy éjszakára kivetkőzhessenek önmagukból. „Éjszakára? Ez azért túlzás, Mária. Valójában csak negyvenöt perc az egész, és ha még azt is beleszámoljuk, hogy le kell vetkőzni, el kell játszani némi hamis gyengédséget, egy kicsit felszínesen társalogni is kell, a végén pedig felöltözni, akkor a tulajdonképpeni szexre igazából mindössze tizenegy perc jut." Tizenegy perc. A világ egy olyan dolog körül forog, ami csupán tizenegy percig tart.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás

Szerintem nem a sors választ el embereket. Embert csakis ember hagyhat el.

pont 0 kedvenc 0 hozzászólás