„ Az egyedüllét előhívja az önsajnálat és a paranoia pillanatait. ”

„ Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved. ”

„ Alighanem az a legnagyobb tragédia az életben, ha valaki semmiben sem érezheti magát fontosnak. ”

„ Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet! ”

„ Mind, ami benne volt, elmúlt, egyenként, és nincs több éjjel, nincsen csillag, csupán egy pince, amiből sosem menekülhet, és amiben másnak nem jut hely. ”

„ A magány nagyszerű dolog, mégpedig két okból. Az egyik, hogy az ember egyedül lehet általa, a másik pedig, hogy nem kell másokkal lennie... A szociábilisság kockázatos dolog. Akár végzetes is lehet, mert azt jelenti, hogy kapcsolatban kell maradni az emberekkel, akik közül a legtöbben unalmasak, perverzek és ostobák, és csak azért akarnak velünk lenni, mert nem bírják elviselni a saját társaságukat. A legtöbb ember untatja önmagát, és nem igaz barátként üdvözölnek minket, hanem szórakoztatásként, mint egy táncoló kutyát, vagy valami féleszű színészt, aki tele van érdekes anekdotákkal. ”

„ Miért erőszakolja magára, hogy magányos legyen? Milyen jogon meri csinálni, hogy közel enged magához másokat, hogy aztán amikor már közel van a másik, lehúzzon eléje egy vasfüggönyt? ”

„ Míg te ittad a kávéd, s én a teám,
csak ültünk egymás mellett tétován.
Lehet még esélyem? Szerethetlek még igazán?
Kérdezlek, de csak a csend felel rá - némán. ”

„ Az éjszaka falun sokkal komorabb, mint az ismerős zajokkal teli, közönyös városban, ahol biztonságban érzi magát az ismerős, megszokott tömegben. Nincs magányosság... de itt... ”

„ Derkovits-képek kékje villog,
emberen túli, szívmetsző hideg.
A fagyott senki földjén állok,
és nem kiáltok többé senkinek. ”

„ Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben viselkedni... A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember. ”

„ A magány gyönyörű, de nem olyankor, ha egyedül van az ember. ”

„ Egy lelket sem látni végig az úton. Ilyen egyedül csak én tudok lenni. Prágában, vagy másutt, mindegy. Ilyen tökéletesen egyedül csak én tudok lenni. ”

„ Csupán azért engedem be a (...) bánatot, mert már annyira magányos vagyok, hogy egyedül őt találom érdekes beszélgetőtársnak. (...) Olyanok vagyunk, mint fenyőerdő közepén a fűzfa, valami ostoba madár csőréből estünk ki még magkorunkban, és nem volt senki, aki megkeressen, hogy betömje velünk egy fióka száját. Beleszülettünk egy fenyőerdő szúrós és igazságtalan bioszférájába, ahol mindenáron meg akarnak tanítani bennünket szúrni és zöldellni. ”

„ Elhagyom a szavak útját, hogy az erdőt járjam,
Erdei ember leszek, köszöntöm a napot,
És érzem, ahogy a csend kivirágzik a nyelvemen,
Akár egy különös beszéd. ”

„ Szükségem van erre az érzésre, hogy egyedül vagyok odahaza. Hogy nem figyel senki. Nem ellenőrzi senki a szokásaimat. Nem bámul senki. Az embernek szüksége van néha a teljes magányra. ”

„ A magányban élő ember sok olyan csekélységgel foglalkozik, amit más elbocsát a figyelme mellett. ”

„ Addig is, míg egy szerény kis helyet találok magamnak az új világban, vágyódom a régi után, melyet otthagytam. ”

„ Egyedül! Milyen hideg van, csakugyan! És milyen szomorú minden! Vége! Micsoda iszonyú gondolat! Nem remél, nem vár, nem álmodozik róla többet azzal a forró lánggal a szívében, amitől néha olyan jó élni ezen a vigasztalan földön, ami olyan, mint mikor kigyúl az örömtűz a sötét estében. Elbúcsúzik a magányos, izgatott éjszakáktól, mikor hajnalig járt fel-alá a szobájában, és rágondolt, az ébredéstől, mikor alighogy kinyitotta a szemét, az volt az első gondolata, hogy "nemsokára viszontlátom a mi kis házunkban". ”

„ Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk. ”

„ Csak egy hánykolódó csepp vagyok a viharos tengeren, míg egy mosolygó óriásasszony kiüríti és újratölti az óceán medrét háborgó, habtarajos vízzel, újra és újra és újra. ”

„ A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. ”

„ Ami a családomat illeti, akár halott is lehetnék. Ami a csillagokat illeti, akár ne is léteznék. Azok csak ragyognak és ragyognak, vég nélkül, vagy legalábbis a végítélet napjáig. És a bolygók szüntelenül haladnak tovább pályájukon, velem vagy nélkülem. ”

„ A magányos ember hőstette - mindig kényszerű hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával. Az önfeláldozó orvosok, akik pestissel oltották be magukat, aztán bezárkóztak egy kórterembe, nem tehettek másként, hiszen nem akarták a mások életét kockáztatni. ”

„ Az ember soha nincs egyedül. Még ha senki sincs körülötte, vagy akik vannak is, idegenek, netán az ellenségei, akkor is van ott valaki, akivel bajában és elhagyatottságában beszélni tud, és aki válaszol: ő maga. ”

„ Néha egyedül kell lennünk ahhoz, hogy a szó legteljesebb értelmében újra önmagunkra találjunk. Időre van szükségünk, hogy gondolkodjunk, eldolgozzuk az elvarratlan szálakat, felfedezzük a kuszaság mögötti értelmet vagy egyszerűen csak szabadjára engedjük fantáziánkat. Tudjuk, hogy mindezt legjobban egyedül tudjuk megtenni. ”

„ Ha létezett az alkotó, meg vagyok róla győződve, hogy túl naggyá tette a világot. Mert ezek a kis, félénk emberek bajban vannak. Egy ilyen nagy bolygón felmérhetetlen a távolság az emberek között. Még ha hat milliárdan is léteznek rajta, egyesek rendkívül egyedül vannak. Mindenki kétségbeesve keresi azt a személyt, aki nem akar eltávolodni tőle. ”

„ A fehéret speciel utálom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál (...), sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli zene, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami ugyanaz. ”

„ Mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár? ”

„ Az a baj azzal, ha az ember a négy fal között van: a világ odakint megy tovább, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy neked örökre megállt az idő. ”

„ Egy olyan szemét és tetves világban, ahol még csak egy igaz barátja sem lehet az embernek, már az is nagy vigasztalás, ha egy igaz ellenséget talál. ”

„ A magány, még ha csendes is, mint a fény, de olyan fény, mely a leghatalmasabb erőt képviseli, nélkülözhetetlen az ember számára. Minden ember egyedül érkezik erre a világra, és egyedül hagyja el. ”

„ A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tűnsz, senki más nem érinthet meg. ”

„ Sosem vagy egyedül. Legfeljebb éppen nem a barátaid vannak körülötted. De még lehetnek azok... ”

„ Le vagyok győzve (győzelem ha van),
de nincs, akinek megadjam magam. ”